A kártyajátékokat általában több ember játssza együtt kártyalapok segítségével, ezek a társasjátékok közé tartoznak. A pasziánszok speciálisak, mert csak egy ember vesz bennük részt: a cél egy meghatározott helyzet elérése (általában az összes kártya felhasználásával).

A kártyajátékokat a legegyszerűbb az általuk használt kártyák típusa alapján csoportosítani. A legelterjedtebb kártyák a francia, a magyar és a tarokk-kártya. Ez utóbbival csak a tarokk nevű játékot játsszák, az előbbi kettőre azonban számtalan játék alapul. Speciális kártyák is vannak, ilyenek a tematikus kártyák (például az autóskártyák), vagy a gyűjtögetős kártyák.

Bizonyos kártyajátékokat versenyszerűen is lehet játszani, ezek közül a legismertebb és messze a legelterjedtebben űzött a bridzs. Ezen kívül még a tarokk, a póker és a rablóulti játszható hivatalosan versenyszerűen.

Olasz	kehely	érmék	pálcák	kard
Spanyol	kehely	érmék	pálcák	kard
Svájci-német	rózsa	csengő	makk	pajzs
Német/Magyar kártya színei	piros	tök	makk	zöld
Francia kártya színei	kör	káró	treff	pikk

A kártyajáték pontos eredete nem ismert. Kínában, Indiában, Perzsiában egyaránt fellelhetőek voltak kártyajátékok, különböző időkben. A Csing Ce-tung-féle kínai lexikon szerint 3000 esztendővel ezelőtt, Senn-Ho császár uralkodása idején eszelték ki a mai kártya elődjét egy udvarhölgy szórakoztatására. Európába a Mamlúk-Egyiptomból jöhetett 1370 körül, Franciaországban 1377-ben már feljegyezték.

A kártyákon lévő alakok és fő szín fajai az európai ország történetében éppúgy mutatnak különbségeket mint kapcsolódásra utaló hasonlóságot. Olaszországban a Tarokk és a velencei trappola jelent meg, utóbbiban már fel lelehető négy szín melyek a négy társadalmi osztályra is utalhatnak: spada (kard), coppe (kehely), denari (érmék) és bastoni (pálcák). Ezenkívül még három kép: király, lovag, felső, később királyné is, továbbá 6 szín- vagy számjegyes kártya I, II, VII, VIII, IX és XI.^[1]

A francia kártya ismertető jelei 1480 körül érkezhettetek német kártyákról.^[2] A németek függetlenítették magukat az olasz befolyástól, és a XV. század közepén új sorozatjelekkel megteremtették a saját kártyájukat: szív, a levél, a makk, a – nálunk töknek nevezett – csengő jelképezte. A francián ezek absztraktabb formáival találkozhatunk.^[3]

A színek megjelenése és elnevezésére is számos variáció létrejött, bizonyos pontok hasonlóságot mutat a német és a magyar kártyával. A eredete csak találgatások vannak. Egyes formákban a színek természeti formák fedezhetőek fel, de például Zolnay Vilmos hadi színezettel ruházza fel őket: a kőr (franciául hasonló kiejtésű cœur) – vagyis a szív – a bátorság jelképe volt. A pikk (pique) lándzsa végződését ábrázolhatná, a káró (carreau) nyílhegy, Végül a treff (trèfle), vagyis lóhere, a lovasság.^[4]

Ráth-Végh István kártyatörténeti könyvében azt olvashatjuk, hogy a kártyajáték feltalálása Gringonneur, 15. századbeli francia festő nevéhez fűződik. Úgy hírlik, hogy ő eszelte ki a figurákat is, mégpedig azzal a céllal, hogy elszórakoztassa VI. Károly francia királyt. Ám a király köztudottan elmebeteg volt, és hogy az ő használatára készült volna az első pakli, az csupán történelmi anekdota. Igaz viszont, hogy VI. Károly szeretett kártyázni. Még az is igaz, hogy a feljegyzések szerint Gringonneurnek kifizettek három, díszekben pompázó kártyacsomagért bizonyos – elég borsos – összeget, magát a kártyát azonban már korábban ismerték Európában.

• 1. egyszerű ütéses (Aluette, Boston, Pikét, Durák, Ékarté, Zsírozás)
• 2. összetett / komplex ütéses (Alsós, Barbue, Rikiki, Tarokk, Bridge, Ulti, Snapszer)

• 1. összefüggésgyűjtő (Authors)
• 2. sorozatgyűjtő (Csapd le)
• 3. sor + összefüggésgyűjtő (Cribbage)
• 4. párosító (Escoba, Scopa)
• 5. húzó-lerakó (Kanaszta, Ramino, Römi)
• 6. ütéses sorozatgyűjtő (Calypso)

• 1. sorozatépítő elfogyasztó (Barbü, Snip-snap)
• 2. sor-rang (Epsom, Fantan)
• 3. szín-rang (Crazy eights)
• 4. párosító elfogyasztó (Old maid, Fekete Péter)
• 5. ütéses elfogyasztó (Tronduc, Cseng sang ju)
• 6. ütésfelvevő elfogyasztó (Koziri, Portugalese)
• 7. csoportosító ütéses elfogyasztó (Hűbéres, Sanyi)

(21, As-nas. Baccarat, Black Jack, Fajer, Ferbli, Makaó, Póker)

(Kopka, Basette, Fáraó, Nasi vasi, Blüchern)

Francia kártya színei	kőr	káró	treff	pikk
Magyar kártya színei	piros	tök	makk	zöld

• Bridzs
• Fekete dáma
• Huszonegy
• Holland kocsma
• Kanaszta
• Póker
• Preferánsz
• Pasziánsz
• Szőnyeg pasziánsz
• Rikiki
• Rablórömi
• Römi
• Kent-kupé
• Hűbéres

• Alsós
• Durák
• Ferbli
• Huszonegyes
• Hatvanhat
• Kaláber
• Lórum
• Makaó
• Máriás
• Preferánsz
• Snapszer
• Rablóulti
• Zsírozás
• Német fajer

• Tarokk
• Trisák tarokk
• Jókai-hármas

• Gyűjtögetős kártyajátékok
  • Magic: The Gathering
  • Hatalom Kártyái Kártyajáték
  • Imperátor (kártyajáték)
  • M.A.G.U.S. (kártyajáték)
  • Hearthstone

• kártya.lap.hu és társoldalai
• Bokor József (szerk.). Kártya, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Dr. Monaco: Örvénytükör. A hamis kártyajátékok ismertetése általában. Óvszer a kártya szenvedély ellen; ford. Kurz Bálint; Wittigachlager Ny., Pancsova, 1896
• Parlaghy Kálmán: Kártyajátékok könyve. A legelterjedtebb hazai és külföldi kártyajátékok leírása; bev. Mokány Berci; 2. jav., bőv. kiad.; Lampel, Bp., 1907
• Kártyajátékok kézikönyve az összes kártyajátékok szabályaival. Összeáll. Egy játékos, aki nyer; Eisler, Bp., 192? (Hasznos könyvek)
• Nádor Jenő: Kártyajátékok könyve az alsóstól a römmyig. A ma divatos szórakoztató kártyajátékok ismertetése; Tolnai Ny., Bp., 1927
• Zolnay Vilmos: A kártya története és a kártyajátékok; Pfeifer, Bp., 1928
• G. J. Potter: A kártyajáték művészete. Általánosan érvényesnek elismert kártyajátékszabályok kézikönyve. Játszmapéldákkal kísért kimerítő magyarázatokkal, 1-5.; ford. Ujlaky Tibor; Lingua, Bp., 1930
• Kolb Jenő: Régi játékkártyák. Magyar és külföldi kártyafestés, XV-XIX. század; Hungária Ny., Bp., 1939 (Hungária Könyvek) – (hasonmásban: 1984)
• Ladányi Lóránt: Kártya-Akadémia. Modern kártyajátékok szabályaival, tudnivalóival és érdekességeivel foglalkozó kézikönyv; szerzői, Bp., 1941
• Az ultitól a bridzsig. Szórakoztató kártyajátékok; összeáll. Widder Lajos, ill. Szigeti István; 2. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1957
• Zsoldos Benő: A játékkártya és története; Gondolat, Bp., 1980 (Gondolat zsebkönyvek)
• Nagy kártyakönyv; szerk. Berend Mihály, ill. Szitás György; 3. bőv. kiad.; Editorg, Bp., 1990
• Szórakoztató kártyajátékok kézikönyve. Játékszabályok; szerk. Szöllősi Péter; Vagabund, Kecskemét, 1997
• Jánoska Antal: Szerencsejátékok. A kártyajátékok modern művészete; Lárky Bt., Bp., 1999
• Kártyázó magyarok. Történetek a kártyásokról, nem csak kártyásoknak; szerk. Jánoska Antal; Pallas Stúdió, Bp., 1999
• Boruzs János: Kártyajátékok; Kheirón'97, Debrecen, 2001
• Jánoska Antal: Kártya – játék – szerencse. Az Iparművészeti Múzeum játékkártya gyűjteménye / Spielkarte – Glücksspiel – Spielglück. Die Spielkartensammlung des Ungarischen Kunstgewerbemuseums; Iparművészeti Múzeum, Bp., 2006
• Kártyalexikon. A-Z; főszerk. Berend Mihály, társszerk., képanyag összeáll. Jánoska Antal; 2. bőv. kiad.; Akadémiai, Bp., 2008 (Akadémiai lexikonok)
• Takács Erika: Kártyakönyv. Kezdőknek és haladóknak. Történelem, alapismeretek, játékszabályok, 1-2.; Könyvmíves, Bp., 2007–2008
• Vágó Csaba: Szórakoztató kártyajátékok kézikönyve. Játékszabályok; Vagabund, Kecskemét, 2008
• Vasvári Zoltán: Bolond, aki nem kártyázik! A kártyajáték a hagyományos közösségek életében a XX. században; Fekete Sas, Bp., 2008
• Rob Beattie: Kártyakönyv. 52 játék, 52 technika, 52 trükk részletes leírása; ford. Jutai Péter; Scolar, Bp., 2010
• Jánoska Antal–Horváth Ferenc: Zsugaléria. Képeslap és kártya a humor tükrében; Pont, Bp., 2012 (Csintalan múzsa sorozat)
• Boruzs János: Kártyajátékok. Jó leosztást mindenkinek!; Csengőkert, Kistarcsa, 2014
• Facsar Mihály–Jánoska Antal: Katonai kártyák, kártyázó katonák; Zrínyi, Bp., 2014
• Bálint János: TAROKK az Élet-játék

• Francia kártya
• Magyar kártya
• Tarot
• Cigánykártya