Jean-Antoine de Baïf
Élete
Született	1532. február 19. Velence, Velencei Köztársaság
Elhunyt	1589. szeptember 19. (57 évesen) Párizs, Francia Királyság
Szülei	Lazare de Baïf
Gyermekei	Guillaume de Baïf
Jellemző műfaj(ok)	szonett epigramma sírfelirat A zsoltárok könyve vígjáték tragédia
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Antoine de Baïf témájú médiaállományokat.

Jean-Antoine de Baïf (Velence, 1532. február 19. – Párizs, 1589. szeptember 19.) francia költő, a Pléiade tagja.

Jean-Antoine de Baïf Velencében született, ahol apja követként szolgált. 1573-ban kiadott versgyűjteményének elején elhelyezett, IX. Károly királyhoz írt levelében ő maga írta le fiatalkorát. Apja a legjobb tanárokat hívta meg hozzá nevelőnek. Végül 1544-ben az ismert humanista, Jean Daurat kezei alá helyezte, akinél a fiatal Baif összebarátkozott Daurat egy másik tanítványával, Pierre de Ronsard-ral. Ronsard felkeltette barátjában a költészet iránti érdeklődést és megismertette vele a francia költészet szabályait. Baif pedig segített Ronsard-nak megtanulni görögül.

1551-ben jelent meg első költeménye (Tombeau de Marguerite de Valois). Petrarca hatását is mutató szerelmes verseinek ciklusa 1552-ben megjelent, majd a következő versciklusa 1555-ben. 1573-ban kiadatta rímes verseinek gyűjteményét. Három évvel később kiadott új kötete, (Les Mimes, enseignements et proverbes, 1581) nagy tetszést aratott kortársai körében, 1619-ig hat kiadást ért meg. Ennek ellenére a költőnek sok ellensége volt, így művei már a 17. század elejére feledésbe merültek.

Baïf hagyományos rímes munkái mellett kísérletet tett a francia költészet megreformálására is. A rímes verset a latin és görög prozódia szabályai szerinti időmértékes verseléssel igyekezett felváltani. Reformja részeként 1567-ben hozzáfogott a Zsoltárok időmértékes verselésű fordításához. Újítását a zenének, az éneklésnek rendelte alá. Ugyanakkor a helyesírás egyszerűsítésén is dolgozott, ami szintén összefüggött verstani újításaival. A költészet és a zene ápolására nyújtotta be IX. Károlynak egy társaság alapításának tervezetét, melynek alapszabályát – az egyetem heves tiltakozása ellenére – a király jóváhagyta. 1570-ben megalakulhatott az Académie de musique et de poésie (Zenei és Költészeti Akadémia). IX. Károly és III. Henrik király folyamatos támogatása ellenére azonban az Akadémia 1584-ben megszűnt.

Pierre Ronsard nem fogadta el Pléiade-beli társa kísérletét az időmértékes verselés meghonosítására. „Ronsard nyomán az egész francia költészet hű maradt a hangsúlyos verseléshez.”^[1]

• Les amours de Méline (1552)
• Les amours de Francine (1555)
• Les Météores (1567)
• Œuvres de poésies de Baïf (1572-73)
• Passe-Temps (1573)
• Les Mimes, enseignements et proverbes (1581)

• a Les Étrénes de poézie Franzoęze an vęrs mezurés gyűjtemény (nyomtatásban, 1574)
• két rendbeli zsoltárfordítás és a Chansonnettes című dalgyűjtemény, mindhárom kéziratban.
  • 1567-től 1569 novemberéig készült zsoltárfordításai (68 db); az eredménnyel nem volt elégedett és abbahagyta, majd a fordítást teljesen elölről kezdte
  • az új zsoltárfordítások 150 darabból álló, 1573-ra befejezett gyűjteménye.

• Энциклопедия Брокгауза и Ефрона (orosz nyelven) (1890–1907) 
• Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 632. o.  
• Gulyás Pál: Baïf verstani reformkísérlete. Egyetemes Philologiai Közlöny, 8–10. sz. (1904) 651., 714., 805. o.