Ipszoszi csata
Konfliktus	Diadokhoszok háborúi
Időpont	Kr. e. 301
Helyszín	Ipszosz, Phrügia
Eredmény	döntő szövetséges győzelem
Szemben álló felek
Antigonidák Szeleukosz, Kasszandrosz és Lüszimakhosz szövetsége
Parancsnokok
I. Antigonosz Démétriosz Lüszimakhosz Szeleukosz Antiokhosz Pleisztarkhosz
Szemben álló erők
70 000 gyalogos 10 000 lovas 75 elefánt 64 000 gyalogos 10-15 000 lovas 400 elefánt 100-120 harci szekér
Veszteségek
ismeretlen ismeretlen
é. sz. 38° 57′ 00″, k. h. 30° 59′ 24″38.95, 30.9938.950000°N 30.990000°EKoordináták: é. sz. 38° 57′ 00″, k. h. 30° 59′ 24″38.95, 30.9938.950000°N 30.990000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipszoszi csata témájú médiaállományokat.

Az ipszoszi csatát Kr. e. 301-ben vívták a közép-phrügiai Ipszosz közelében a diadokhoszok. Ez volt a diadokhosz háborúk utolsó és legnagyobb csatája. Szeleukosz, Kasszandrosz és Lüszimakhosz szövetsége csapott össze Antigonosznak és fiának, Démétriosznak a hadaival.

Antigonosz 80 évesen az utolsó „öreg” hadvezér volt a diadokhoszok közt, aki még II. Philipposz makedón király alatt is szolgált a makedón hadseregben. Uralma kiterjedt a mai Törökország, Szíria, Libanon és Palesztina területére. Birodalma nagyságát fiával folyamatosan növelni tudta, és lépésről lépésre haladt célja felé, hogy újra egységesítse Nagy Sándor birodalmát.

Azonban a többi diadokhosz szövetkezett ellene, és együttes erővel akarták megállítani. Az Antigonidák indultak előnyösebb helyzetből, hiszen Kasszandroszt, aki Hellászt és Makedóniát uralta végleg meggyengítették a hellászi hódításaik, Ptolemaiosz pedig még nem kapott új erőre a legutóbbi összecsapásuk óta. Az egyedüli diadokhosz, aki felvehette a versenyt Antigonosszal Szeleukosz volt.

Szeleukosz kihasználta, hogy ellenfele le van kötve nyugaton, és egy hadjárattal Indiáig terjesztette ki birodalmát. Itt összecsapott Csandragupta Maurjával, a Maurja birodalom alapítójával. Csandragupta ellen ugyan vereséget szenvedett, de legkeletibb bakhtriai területeit elcserélte 500 harci elefántra, melyeket sikeresen vetett be az ipszoszi csatában, és amelyek végül eldöntötték a csata menetét.

Közben Ptolemaiosz is hátba támadta Antigonoszt, és szíriai területeket foglalt el tőle.

A hadjáratot Lüszimakhosz kezdte meg, aki átkelt a Boszporuszon és Anatólia belsejéig nyomult. Kasszandrosztól elszigetelve, az Égei-tenger túloldalán, hosszú utánpótlási útvonallal állt tehát szemben az Antigonidákkal, akik hazai terepen voltak, sokkal nagyobb sereggel és 75 harci elefánttal. Szeleukosz azonban közeledett kelet felől Lüszimakhosz segítségére. A két sereg egyesülését Antigonosznak nem sikerült megakadályoznia, így a két sereg 60 ezer fős összlétszáma már vetekedett Antigonosz 75 ezrer fős seregével. A terepviszonyok azonban az utóbbiaknak kedveztek, mivel lovasságuk fejlett volt, amit a sík terepen ki tudtak használni.

A csata menetét Plutarkhosz jegyezte le Démétriosz életrajzában.

Az antigonida-had támadó szárnyának Démétriosz által vezetett lovassága hamar megfutamította az ellenséges lovasságot, ám egyedül hagyta az Antigonosz által vezetett phalanxot. Szeleukosz harci elefántjaival megakadályozta hogy a két fél újra egyesüljön, a körbevett gyalogságot pedig kétségbeesve próbálta rendbe szedni Antigonosz. 80 éves kora miatt képtelen volt már páncélt viselni, és hamar elesett a csatában. Egy névtelen katona dárdája nyakon találta. Démétriosznak vesztesen kellett elmenekülnie.

Az ipszoszi csata lezárta Nagy Sándor birodalmának utolsó egységesítési kísérletét. A 3. század elején sorra szilárdultak meg a territoriális monarchiák, Makedóniától kezdve Egyiptomon át Indiáig.

• Hegyi Dolores–Kertész István–Németh György–Sarkady János: Görög történelem – A kezdetektől Kr. e. 30-ig