II. Alfonz
Aragóniai Alfonz
Nápolyi Királyság királya
Alfonso II
Uralkodási ideje
1494. január 25. – 1495. január 25.
Koronázása	Nápoly 1494. május 8.
Elődje	I. Ferdinánd
Utódja	II. Ferdinánd
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Trastámara-ház
Született	1448. november 4. Nápoly
Elhunyt	1495. november 19./december 18. (47 évesen) Messina
Nyughelye	Szent Anna templom, Nápoly
Édesapja	I. Ferdinánd nápolyi király (1423–1494)
Édesanyja	Chiaromontei Izabella tarantói hercegnő (1424–1465)
Testvére(i)	Aragóniai Beatrix magyar királyné Ifjabb Aragóniai Johanna nápolyi királyné Aragóniai Eleonóra modenai hercegné Francis of Naples, Duke of Sant Angelo Aragóniai János IV. Frigyes nápolyi király Ferdinando d' Aragona y Guardato, 1st Duke of Montalto Aragóniai Alfonz
Házastársa	Sforza Hippolita milánói hercegnő (1446–1484/88)
Gyermekei	Feleségétől: 1. Ferdinánd (1467/69–1496) 2. Izabella (1470–1524) 3. Péter (1472–1491) Ágyasától, Trusia Gazella úrnőtől: 4. Sancia (1478/80–1500/04/06) 5. Alfonz (1481–1500)
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Alfonz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Alfonz (Nápoly, 1448. november 4. – Messina, 1495. november 19./december 18.), olaszul: Alfonso II, szicíliai^[1] (nápolyi) király. Aragóniai Beatrix magyar királyné bátyja és I. Mátyás, valamint II. Ulászló magyar királyok sógora. A Trastámara-ház nápolyi ágának a tagja.

I. Ferdinánd nápolyi király és Chiaromontei Izabella elsőszülött gyermeke. Apja halála után Itáliára rendkívül veszélyes nemzetközi helyzetben vette át a kormányrudat. A fiú utódait eltemető I. Renátusz nápolyi király halála (1480) után az unokaöccse, a francia király, XI. Lajos az Anjou-ház örököseként bejelentette igényét a nápolyi trónra, de ez az igény csak formális maradt, semmi változás nem történt a Nápolyi Királyságra nézve, és I. Ferdinánd is erős kézzel kormányozta országát, és minden belső vagy külső támadást levert. 1483-ban XI. Lajos meghalt, és kiskorú fia, VIII. Károly foglalta el a trónt, aki örökölte apjának a nápolyi trónra vonatkozó igényét, de a gyermek király szintén nem jelentett katonai fenyegetést Itáliára nézve. Végül a nagykorúvá vált francia király az I. Ferdinánd nápolyi király halálával keletkező politikai űrt és bizonytalanságot, valamint a fiának, az új királynak a népszerűtlenségét kihasználva törekedett Nápoly elfoglalására.

I. Ferdinánd 1494. január 25-én halt meg Nápolyban, és fiát azonnal királlyá kiáltották ki. II. Alfonz a pápát igyekezett rögtön az uralmának elismerésére megnyerni, és ő azonnal megfizette az apja által megtagadott hűbéri adót VI. Sándornak, és megtette az előkészületeket a koronázására. 1494. május 7-én VI. Sándor pápa természetes fiához, Geoffredo Borgiához adta feleségül a természetes lányát, Sanciát, és megtette őket Squillace hercegeinek. Másnap, 1494. május 8-án Nápolyban fényes pompa közepette koronáztatta magát királlyá, hogy ezzel elleplezze és elfelejtesse a közelgő veszélyt.

VIII. Károly azonban szeptemberben seregével átkelt az Alpokon, és betört Itáliába. Milánóban II. Alfonz veje, Gian Galeazzo Maria Sforza herceg, leányának, Aragóniai Izabellának a férje uralkodott, aki Sforza Bianka Mária német-római császárnénak, I. Miksa újdonsült feleségének volt a bátyja. A franciák bevonulása után viszont váratlanul meghalt az uralkodó herceg, és kiskorú fia mellőzésével a nagybátyja, a franciáknak behódoló Ludovico il Moro herceg foglalta el a trónt, aki II. Alfonz elhunyt feleségének, Sforza Hippolita milánói hercegnőnek volt az öccse. A 25 éves herceg hirtelen halálát nagybátyjának tulajdonították, akiről azt állították, hogy megmérgeztette az unokaöccsét, hogy elfoglalja a helyét uralkodóként. Ez jelentősen megkönnyítette a francia előrenyomulást, és ez volt a kulcsa, előszobája a franciák későbbi nápolyi sikerének. II. Alfonz már korábban intézkedett a francia invázió megakadályozására, de ezek mind hatástalanok voltak, és Itália uralkodói nem tudtak ellenállni a francia előrenyomulásnak. Rómából a pápa elmenekült, mielőtt bevonult volna VIII. Károly, így a francia király 1494 karácsonyát Rómában töltötte, és csak az újévben folytatta útját a Nápolyi Királyság felé. A francia seregek nagyobb ellenállás nélkül betörtek II. Alfonz királyságába, és sikeresen haladtak Nápoly felé. A közeledő francia hadsereg hírére II. Alfonz egy évnyi uralkodás után 1495. január 25-én uralkodásának egyéves évfordulóján lemondott a fia, Ferdinánd javára a trónról, aki II. Ferdinánd néven lett az új nápolyi király, és aki apjánál sokkal népszerűbb volt. Alfonz előbb Ischia szigetére menekült, majd a másik Szicíliai Királyságba utazott, ahol Messinában telepedett le, és Mazzara kolostorát választotta lakhelyül. Még megérte a franciák kiűzését, és fia uralmának visszaállítását. Messinában érte a halál 1495. november 19-én vagy december 18-án. A nápolyi Szent Anna templomban helyezték végső nyugalomra.

• Feleségétől Sforza Hippolita (1446–1484/88) milánói hercegnőtől, Ludovico Sforza herceg nővérérétől, 3 gyermek:
  • Ferdinánd (1467/69–1496), II. Ferdinánd néven nápolyi király (1495–1496), felesége a nagynénje, apjának féltestvére ifjabb Aragóniai Johanna (1477/78/79–1518) nápolyi királyi hercegnő, gyermekei nem születtek
  • Izabella (1470–1524), férje elsőfokú unokatestvére Gian Galeazzo Maria Sforza (1469–1494) milánói herceg, 3 gyermek, többek között:
    • Sforza Bona (1495–1557/58), férje I. (Öreg) Zsigmond (1467–1548) lengyel király, 6 gyermek, többek közt:
      • Jagelló Izabella (1519–1559), férje I. (Szapolyai) János (1488–1540) magyar király, 1 fiú
  • Péter (1472–1491), nem nősült meg
• Ágyasától, Trusia Gazella úrnőtől, 2 gyermek:
  • Sancia (1478/80–1500/04/06), 1. férje Onorato Gaetani dell'Aquila, Trajeto hercege (megh. 1528), elváltak, gyermekek nem születtek, 2. férje Geoffredo Borgia (1481/82–1516/17), Squillace hercege, VI. Sándor pápa természetes fia, gyermekek nem születtek
  • Alfonz (1481–1500), Salerno hercege, felesége Borgia Lukrécia (1580–1519), VI. Sándor pápa természetes lánya, 1 fiú:
    • Rodrigo (1499–1512), Sermonete és Bisceglie hercege

• Berzeviczy Albert: Beatrix magyar királyné (1457–1508), Athenaeum, Budapest, 1908. URL: Lásd További információk
• Mormone, Raffaele: Alfonso II d'Aragona, Re di Napoli, Enciclopedia Italiana, Róma, 1960. URL: Lásd További információk

• Berzeviczy Albert: Beatrix magyar királyné (1457–1508) (MEK) – 2014. május 19.
• FMG/Sicily/Naples – 2014. május 19.
• Mittelalter-Genealogie/Alfons II. König von Neapel – 2014. május 19.
• Euweb/Ivrea/Naples Archiválva 2021. február 11-i dátummal a Wayback Machine-ben – 2014. május 19.
• Sovereigns, Kingdoms and Royal Landmarks of Europe – 2014. május 19.
• Raffaele Mormone: Alfonso II d'Aragona, Re di Napoli – 2014. május 19.

Előző uralkodó: I. Ferdinánd

Szicíliai uralkodó 1494 – 1495 (Nápolyban)

Következő uralkodó: II. Ferdinánd