Heterotróf az olyan organizmus, amelynek a túléléséhez szükséges kémiai energia megtermeléséhez szerves anyagokra van szüksége.

A heterotrófia szó a görög heterosz (ἕτερος = más) és trofé (τροφή = étel) összetételéből származik.^[1]

A heterotrófokat konzumenseknek is nevezik a táplálékláncban, mert autotrófokat vagy más heterotrófokat fogyasztanak el, hogy így jussanak szerves szénhez; az elfogyasztott élőlény a heterotróf lény tápláléka. Minden állat heterotróf, miként a legtöbb gomba és sok baktérium is. Néhány állat, például a korall szimbiotikus kapcsolatot épít ki autotrófokkal, és így jutnak szerves szénhez. Vannak olyan parazita növények is, amelyek részben vagy teljesen heterotróffá váltak. Ugyancsak állatokat fogyasztanak el a húsevő növények így szerezve meg az életműködésükhöz szükséges nitrogént, ezek azonban autotrófok.

Ahhoz, hogy egy fajt heterotrófnak nevezzünk, a szenet kell szerves molekulákból nyernie. Ha a nitrogént szerves forrásból nyeri, de az energiát nem, autorófnak tekintjük. A szerves forrásból szenet nyerő élőlények táplálkozásában két altípust különböztetünk meg:

• fotoheterotróf — Az energiát fényből nyeri, de a szénforrása szerves anyag;
• kemoheterotróf (organotróf) — Az energiát szerves vagy szervetlen molekulák fogyasztásából nyeri, a szenet organikus forrásból szerzi.

Táplálékukat a heterotróf élőlények (és a rovarevő növények) megemésztik. E folyamatokban a komplex és a makromolekulák (poliszaharidok, fehérjék, nukleinsavak, lipidek) nagy többsége építőköveire (monoszaharidokra, aminosavakra, nukleotidokra, zsírsavakra, koleszterinre stb.) bomlik le. Ezek az építőkövek aztán két irányban folytathatják útjukat:

1. 1. Felhasználódnak mint a heterotróf élőlény komplex és makromolekuláinak építőelemei, vagy

1. 2. Lebomlanak kis szervetlen molekulákká (CO2, H2O, NH3 stb.), hogy a heterotróf élőlény a lebomlás során felszabaduló energia egy része hasznosíthassa.

A kisebb-nagyobb szerves molekulák felépítésének, lebontásának és egymásba átalakításának folyamait összefoglaló néven anyagcserének nevezzük (metabolizmus):

• a molekulák lebontása a katabolizmus, ami közben többnyire energia szabadul fel,

• szerves molekulák előállítása az anabolizmus, ez többnyire energiát fogyaszt.

A szerves vegyületek lebontásával nyert energia fő felhasználási területei:

1. Mozgás (beleértve a test mozgatását, a testen belüli simaizmok mozgását, a vérkeringés mozgatását és a sejteken belüli mozgásfolyamatokat is).

2. Membrán-transzport (a sejtek és sejtszervecskék membránjain át folyamatosak az energiaigényes transzportfolyamatok).

3. Jelátvitel (a folyamatos környezeti alkalmazkodáshoz komoly sejten belüli és sejtközi információtovábbító mechanizmus kell).

4. Bioszintézisre. A szervezet saját szerves molekuláinak felépítéséhez jelentős energiafelhasználásra van szükség.

5. Hőtermelés. (Az enzimek csak megfelelő testhőmérsékleten működnek optimálisan. Az emberben a lebontó folyamatok energiavesztesége többnyire elég hőt biztosít a testhőmérséklet fenntartásához. Ha mégsem, akkor speciális folyamatokkal képesek vagyunk a bizonyos sejtekben kémiai kötésekké alakított energiát többlet hővé alakítani).

Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

• Wunderlich Lívius, Szarka András (2014): A biokémia alapjai^{[halott link]}
• Réczey Jutka, Sipos Bálint, Sveiczer Ákos: MIKROBIOLÓGIA I. ÁLTALÁNOS MIKROBIOLÓGIA

• Kladisztika
• Rendszertan (biológia)

Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!