Helena-pinty
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Estrilda astrild (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Helena-pinty témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Helena-pinty témájú médiaállományokat és Helena-pinty témájú kategóriát. |
A Helena-pinty (Estrilda astrild) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Loxia nembe Loxia Astrild néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Estrilda astrild astrild (Linné, 1758)
- Estrilda astrild damarensis (Reichenow, 1902)
- Estrilda astrild ngamiensis (Roberts)
- Estrilda astrild jagoensis (Alexander, 1898)
- Estrilda astrild angolensis (Reichenow, 1902)
- Estrilda astrild adesma (Reichenow, 1916)
- Estrilda astrild rubriventris (Vieillot, 1823)
- Estrilda astrild occidentalis (Jardin & Fraser, 1851)
- Estrilda astrild kempi (Bates, 1930)
- Estrilda astrild macmillani (Ogilvie-Grant, 1907)
- Estrilda astrild peasei (Shelley, 1903)
- Estrilda astrild massaica (Neumann, 1907)
- Estrilda astrild minor (Cabanis, 1878)
- Estrilda astrild muenzneri (Kothe, 1911)
- Estrilda astrild schoutedeni (Wolters, 1962)
- Estrilda astrild cavendishi (Sharpe, 1900)
- Estrilda astrild tenebridorsa (Clancey, 1957)
- Estrilda astrild sousae (Reichenow, 1904)
- Estrilda astrild niediecki (Reichenow, 1916)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Afrikában a Szaharától délre honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi gyepek szavannák, mocsarak és tavak közelében, valamint szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Régóta kedvelt kalitkamadár. Az ember sokfelé betelepítette szerte a Földön, így mára szabadon él a következő területeken: Szent Ilona (innen kapta a Helena-pinty nevet, pedig ide is csak betelepítették), Ascensión, a Zöld-foki Köztársaság, São Tomé és Príncipe, Mauritius, Rodriguez-sziget, Réunion, a Seychelle-szigetek, Tahiti, Hawaii, Új-Kaledónia, Vanuatu, a Bermuda, Puerto Rico, Trinidad, Uruguay és Brazília egy része. Európában a faj szabadon fészkel Spanyolországban és Portugáliában *[1][halott link] illetve ezen országok külső területein, így az Azori-szigeteken, Madeirán és a Kanári-szigeteken is.
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagos testhossza 13 centiméter, testtömege pedig 6–11 gramm,[5] szárnyfesztávolsága 12–14 centiméter. Szürkésbarna testalján csíkos mintázatot visel. A hasán csíkokat látni, amelyek mindegyik alfajnál más színűek a halvány rózsaszíntől egészen a fénylő vörösig változva. Arcán egy széles skarlátvörös színű sávot visel. Csőre a felnőtt madaraknál vörös, a fiataloknál fekete színű.
Életmódja
[szerkesztés]A talajon kisebb csapatokban keresgéli magvakból és rovarokból álló táplálékát. Rászáll a fűfélék kalászaira és onnan szedegeti ki a szemeket. Pihenőhelyein olykor több ezer madár is összegyűlhet.
Szaporodása
[szerkesztés]
A Helena-pinty az esős évszakban fészkel, amikor bőségesen talál rovarokat, amelyekre nagy szüksége van fiókái felneveléséhez. Fűből építi csőszerű fészkét bokrok védelmében, vagy a sűrű fű közé. A tojó 4-5 fehér tojást rak, amelyekből két hét múlva kelnek ki a fiókák. A fiatal madarak három hét múlva válnak röpképessé.
A Helena-pinty a fészekparazita dominikánus vida gyakori gazdamadara.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. szeptember 12.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. szeptember 12.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. szeptember 12.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. szeptember 12.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. szeptember 12.) (angolul)
- Colin Harrison & Alan Greensmith: Vögel. Dorling Kindersly Limited, London 1993,2000, ISBN 3-831-00785-3
- Bryan Richard: Vögel. Parragon, Bath, ISBN 1-405-45506-3
- Stevenson and Fanshawe: Princeton Field Guides - Birds of East Africa, Princeton and Oxford, 2002 ISBN 0-691-12665-8
További információk
[szerkesztés]
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
