A hóhér, főként a letűnt időkben, a kiszabott halálbüntetést végrehajtó, az elítéltet kivégző hatósági személy elnevezése volt. A foglalkozás magyar elnevezése a Pallas nagy lexikona szerint az elavult német haher szóból származik. A középkorban a hivatásukat végző hóhérok külön társadalmi osztályt képeztek, melynek tagjai csak egymás között házasodhattak, s a foglalkozás apáról fiúra szállt. A mester ismertető jele a vörös palást és széles pallos volt.^[1] A modern időkre megváltozott a szakma jellege. Európában a pallosjoggal rendelkező földesuraknak és városoknak az a lehetősége megszűnt, hogy pallosjogukat akasztófa jelezze a birtokuk határán és az Egyesült Államokban is nyomaveszett a települések szélén felállított bitófáknak. A középkori hóhérszakma mesteremberei így lassan eltűntek a modern társadalmakból.

„Az eredetileg ‘karó, oszlop’ jelentésű, bizonytalan eredetű bitó mint ‘hóhér’ csak 1808 óta ismert.” Futaky István: ^[2] Jónéhány szó keletkezett a börtönszlengben a hóhér foglalkozás művelőjére: masnikötõ; gallérkészítő; mázsamester, vihodár; bogárimre; galóca; majsztró.^[3]

Egy élőlény életének, a kivégzés időpontjában hatályos törvények szerint történő jogszerű elvételét, a hóhér általában lefejezés, felakasztás, kerékbetörés stb. formájában hajtotta végre. 1494. június 14-én letartóztattak egy disznót, mert megfojtott és megcsonkított egy bölcsőjében fekvő kisgyereket. A bíróság az igazság érvényesítésének céljából akasztás általi halálra ítélte a börtönben raboskodó sertést.^[4] A középkori disznókat egyébként gyakran vádolták meg gyermekgyilkossággal, amiért általában akasztás vagy élve eltemetés büntetést mérték ki a bírák, mintha ember felett ítélkeztek volna.^[5]

A máglyahalálra ítélteket gyakran a füst vagy az élve elégés előtt a hóhér fojtotta meg. A hivatalos hatalom, az állam, a király, herceg, helytartó vagy az inkvizíció képviselőjének parancsára.

A hóhérokat és a bakókat legtöbbször vörös csuklyában vagy palásttal és meztelen felsőtesttel, kezükben bárddal vagy pallossal^[6] ábrázolták, bár a valóságban nem csak ilyen öltözetben mutatkoztak. A hóhérok foglalkozása visszataszító mesterségnek számított minden időben. A hóhér az őt alkalmazó testülettől fizetést, ruházatot, ellátmányt kapott.

A 17. században az eperjesi igazságszolgáltatás szolgáinak a katonaságnál végzett tevékenységért a következő taksák jártak:

Egy-egy kínzás                               1 frt. 
Hurok vagy lefejezés                        12 frt.
Lefejezés és megégetés                      16 frt.
Lefejezés, máglya és kikötés                11 frt.
Lefejezés és kézvágás                       16 frt.
Kerékbetörés és kikötés                     18 frt. 
Akasztottaknak elföltlelése hurokleszedéssel 6 frt.
Orr-, fülcsonkítás                           6 frt.
Bélyegsütés                                  4 frt.
Kegyelemnyeréskor                       illeték fele
Napidíjak                                    3 frt.
A hóhérszemélyzet szállítása            katonai teher
A kínzottnak orvoslásdíja                   24 frt.
Impalatio (karóbahúzás)                     24 frt.
A test felnégyelése                         24 frt.
Az altest törése keréken                    20 frt.[7]

Egy az Osztrák–Magyar Monarchia szolgálatában álló táblabíró részletes leírása így tudósít a korabeli hóhér akasztáskor végzett tevékenységéről:

A felvilágosodás gondolkodói az értelmet állították a középpontba és azt követően a halálbüntetés kezdett visszaszorulni a fejlett társadalmakban.

Az utolsó kivégzést a Szegedi Fegyház és Börtönben 1987-ben, Magyarországon pedig 1988-ban hajtották végre.^[8] A modern időkre a hóhér foglalkozás mint mesterség leáldozott, attól függetlenül is, hogy a világ sok országában a mai napig hivatalos törvények és ítéletek alapján még mindig végrehajtanak halálos ítéleteket az állami itéletvégrehajtók.^[9] Ezekben az országokban a kivégzések végrehajtása egyre „professzionálisabbá és tudományosabbá” vált a történelem folyamán.^[10]

• Klaas Carel Faber
• Tadashi Suzuki (1940–45)
• Giovanni Battista Bugatti (1779–1869)
• Piotr Śmietański (1899 június 27 – 1950 február 23)
• Vaszilij Mihajlovics Blohin (1895 január 7 – 1955 február 3)
• Albert Pierrepoint (1905 március 30 – 1992 július 10)
• John Clarence Woods (1911 június 5 – 1950 július 21)

• Bogár János állami ítélet-végrehajtó
• Franz Bott brünni katonai hóhér
• Kornberger Mihály állami ítélet-végrehajtó (? - 1876)
• Kozarek Ferenc állami ítélet-végrehajtó (1876-1894)
• Bali Mihály állami ítélet-végrehajtó (1894-1925)
• Gold Károly állami ítélet-végrehajtó (1925-1928)
• Kozarek Antal állami ítélet-végrehajtó (1929-1932)
• Id. Bogár (Kovács) János állami ítélet-végrehajtó (1932-1944)
• Pradlik György, az utolsó magyar hóhér (? -1988)

• K. Nagy Sándor: A hóhér és a halálbüntetések, CSENDŐRSÉGI LAPOK, 1914. évi 40-43. szám
• Féldecivel akasztott az utolsó magyar hóhér, 24.hu
• Mezey Barna: Hóhérok és börtönök Adalékok a hóhér szerepéhez a tömlöcöztetési gyakorlatban, eltereader.hu
• Kő András: Az utolsó ítéletvégrehajtó, mno.hu

• Hóhér és bakó, m.nyest.hu
• 1912. évi XXXII. tc. a közös haderő bűnvádi perrendtartásáról, 1000ev.hu
• Szendi Gábor: Az ember könnyen elvesztheti a fejét, tenyek-tevhitek.hu
• A hóhér, aki rádióra gyűjtött
• Aggasztják a hóhért