A kilowattóra (jele: kWh) az elektromos munka gyakran használt mértékegysége.^[1][2] Bár nem SI-egység, a mindennapi életben a kilowattórát használják a villamos fogyasztás mértékegységeként (a munka SI-mértékegysége a joule), így kilowattórában mutatják az áramfogyasztást a lakásokban található fogyasztásmérők (villanyóra) is.

1 kWh az az elektromos munka, amit egy elektromos fogyasztó felvesz 1 kilowatt teljesítményt fogyasztva 1 órán keresztül.

A munka a teljesítmény és a munkavégzés időtartamának szorzataként is kiszámítható, azaz

${\displaystyle W=P\cdot t}$.

Ennek alapján, ha a teljesítményt kilowattban, az időt pedig órában mérjük, akkor a munka mértékegysége a kilowattóra:

${\displaystyle \lbrack W\rbrack =\lbrack P\rbrack \cdot \lbrack t\rbrack =\mathrm {kW\cdot h=kWh} }$.

Ha például egy 2 kW teljesítményű berendezés 0,5 órán át működik, akkor eközben 1 kWh munkát végez, illetve ennyi hőt fejleszt.

${\displaystyle \mathrm {1\ kWh=1\ kW\cdot 1\ h=1000\ W\cdot 3600\ s=3\,600\,000\ J=3{,}6\cdot 10^{6}\ J} }$.

További átszámítások:

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kilowatt hour című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ifj. Zátonyi Sándor: Fizika 10., Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009, 146–148. oldal

• Villamos energia mérése