Georg Rukavina
Született	1777. március 21.[1][2] Ternovác
Elhunyt	1849. szeptember 9. (72 évesen)[1] Temesvár
Állampolgársága	osztrák
Foglalkozása	katonatiszt
Kitüntetései	Order of St. George, 3rd class a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Rukavina témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Georg Rukavina, Georg Rukawina (Ternovác, 1777. március 21. – Temesvár, 1849. szeptember 9.) császári és királyi táborszernagy, a 61. sorgyalogezred tulajdonosa, az 1848–49-es szabadságharcban a temesvári várat védő császári csapatok parancsnoka.

Határőrtisztként végigharcolta a napóleoni háborúkat. 1844-ben altábornagyi rangban Temesvár parancsnokává nevezték ki, az 1848. március 15-ei forradalom ebben a beosztásban érte. Nem rokonszenvezett a forradalommal, de az október 3-ai császári manifesztumig nem lépett fel ellene. Mikor a manifesztum híre eljutott Temesvárra, felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak és ostromállapotot hirdetett. A temesvári vár császári oldalra állása a szabadságharc folyamán mindvégig súlyos problémát jelentett a magyar katonai vezetésnek. A mintegy nyolcezer fős helyőrség állandó fenyegetést jelentett mind a Délvidéken, mind az Erdélyben harcoló csapatok hátában és jelentős segítséget tudott nyújtani a szintén császári oldalra állt aradi helyőrségnek is. A magyar ostromsereg kellő erő hiányában nem csak a várat nem tudta hatékonyan ostromolni, de sokszor még az ostromzárat sem tudta fenntartani. Az erősség körül a magyar ostromzár május 15-e körül zárult, de hatékony ostromra csak 1849. július 1., az aradi vár kapitulációja után került sor. A magyar csapatok ekkor megszüntették a vár vízutánpótlását, hamarosan súlyos éhínség és járvány pusztított a védők között. Ha a magyar hadvezetés távol tudta volna tartani az ellenséges főerőket a vártól, a kapituláció hamarosan bekövetkezett volna. A szabadságharc döntő csatáját azonban éppen Temesvár alatt vívták, amelynek utolsó szakaszába bekapcsolódtak az így felszabadított vár védői is.

Rukavina hősies kitartásáért megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet, azonban az ostrom utolsó időszakában kapott betegségébe rövidesen belehalt. Utóda a temesvári parancsnoki beosztásban Warensberg altábornagy lett.

• Csikány Tamás: Várharcok az 1848–49-es szabadságharcban (Hadtudomány, 2002/1)
• Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
• Révai nagy lexikona

Sablon:Császárpárti vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején m v sz Császárpárti vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején
Uralkodók	V. Ferdinánd I. Ferenc József
Politikusok	Alexander Bach Theodor Baillet von Latour † Klemens Wenzel Lothar von Metternich Felix zu Schwarzenberg
Tábornagyok	Joseph Wenzel Radetzky Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz Laval Nugent
Táborszernagyok	Ludwig Welden von Hartmann Benedek Lajos Georg Rukavina † Johann Berger Josip Jelačić Julius Jacob von Haynau
Gyalogsági és lovassági tábornokok	Eduard Clam-Gallas Franz von Schlik Puchner Antal
Altábornagyok	Anton Csorich Balthasar Simunich Burits János Franz Deym Karl von Urban Kuzman Todorović Lamberg Ferenc Fülöp † Ludwig von Wohlgemuth Ottinger Ferenc Christian zu Leiningen-Westerburg Karl Zeisberg Bechtold Fülöp Franz von Colloredo-Mannsfeld Anton Vogel
Vezérőrnagyok	Christian Götz † Ðorđe Stratimirović Franz Wyss † Heinrich Hentzi † Franz von Liechtenstein Stevan Šupljikac † Stevan Petrović Knićanin Karl Roth
Szakadár felkelő vezetők	Avram Iancu Ľudovít Štúr