Fekete hattyú
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lúdalakúak (Anseriformes) Család: Récefélék (Anatidae) Alcsalád: Lúdformák (Anserinae) Nemzetség: Hattyúk (Cygnini) Nem: Cygnus Faj: C. atratus
Tudományos név
Cygnus atratus (Latham, 1790)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Fekete hattyú témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete hattyú témájú médiaállományokat és Fekete hattyú témájú kategóriát.

A fekete hattyú (Cygnus atratus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Nem vándorló faj, őshonos fajként Ausztráliában és Tasmaniában van jelen. Nyugat-Ausztrália állam nemzeti madara.

A 19. század során betelepítették Új-Zélandra. Ott nagyon elszaporodott, ottani állományát 60 000 madárra becsülik. Mint kedvelt parkmadár, félvadon sok helyen él Európa parkjaiban is, de itt nem vadul ki, önfenntartó állományai vadon sehol nincsenek.

A vizes élőhelyeket részesíti előnyben, védett tengeröblökben és lagúnákban is előfordul.

• Cygnus atratus atratus – ez az alfaj él Ausztráliában és Tasmániában
• Új-zélandi vagy Chatham hattyú (Cygnus atratus sumnerensis) – alfaj, amely Új-Zéland szigetein és a Chatham-szigeteken élt, de mára kihalt. Kihalásához a költési időszakban végzett intenzív tojásgyűjtés és az Új-Zélandra települt maorik vadászata vezetett.

Testhossza 110-140 centiméter (feje és nyaka együttesen testhosszának felét teszi ki), szárnyfesztávolsága 160-200 centiméter testtömege maximum 9 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél. Tollazata tiszta fekete, fodrokkal a hátán. Evezőtollai fehérek, főleg repülés közben feltűnőek. Szeme barna, csőre vörös, fehér szalaggal a hegyén, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával ellátottak.

Általában trombitáló kiáltásokat hallatnak.

Táplálékuk vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Elsősorban azonban növényevő, vízinövények hajtásait és leveleit eszi, olykor a szárazföldi füvekből is legel. Hosszú nyakának köszönhetően a víz alól 1 méteres mélységben is keresgélhet.

Mint minden réceféle, a fekete hattyú is egyszerre vedli le evezőtollait, ezért átmeneti időre (nagyjából 4-5 hétre) röpképtelenné válik. Ilyenkor nagyobb lagúnákon, folyótorkolatokban vagy tavakban nagy csapat vedlő madár gyűlhet össze. Számuk Ausztrália legnagyobb vedlőhelyein tízezrekre rúghat.

Mint a hattyúk mindegyike, ez a faj is monogám, hosszú távú párkapcsolatban él. Sekély tavak, nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja 4-5 tojását. Fészkei mindig a vízben vagy annak közvetlen közelében állnak, olykor időszakos vizek közelében is költhet. Kedvező helyeken laza telepek alakulnak ki. A kotlás 40 napig tart, a szülők felváltva ülnek a tojásokon. Fiókáik tollazata piszkosfehér, csőrük még fekete. Fészekhagyók. A fiatal hattyúk csak 150-170 nap múlva válnak röpképesekké. Általában harmadik életévükben költenek először.

• 
  Fekete hattyú a parton
• 
  Fekete hattyúk szürkületkor
• 
  Pihenő fekete hattyúk
• 
  Museum specimen

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Oliver, W. R. B. (1955): New Zealand Birds (2nd edition).A. H. & A. W. Reed:Wellington.
• Worthy, Trevor H., & Holdaway, Richard N. (2002) The Lost World of the Moa. Indiana University Press:Bloomington. ISBN 0-253-34034-9

• Képek az interneten a fajról^{[halott link]}
• Internet Bird Collection - videók a fajról^{[halott link]}