Fehérterror
A fehérterror fogalmát több korszakban és több államföldrajzi térre értelmezve is lehet használni.
Néhány történeti előfordulása
[szerkesztés]Franciaország
[szerkesztés]Ellenforradalmi terror általában. A fehér szín ellenforradalmi jelentése a nagy francia forradalom idejére nyúlik vissza, akkor alakult ki a fehér-vörös ellentétpár. A Bourbon-ház liliomos fehér zászlaja jelképezte az ellenforradalmat, a jakobinusok radikális szárnyának vörös zászlaja pedig a forradalom továbbvitelének szándékát jelezte. Franciaországban 1815-ben tombolt fehérterror.[1]
Magyarország
[szerkesztés]Magyarországon kb. az 1919 augusztusa és 1921 decembere közötti időszakra használt elnevezés, amelyeket fegyveres különítményesek követték el a legfelsőbb vezetés, például a Hadügyminisztérium tudtával, sőt kifejezett parancsára.[2] Kegyetlenkedéseik, gyilkosságaik célpontja az 1919 március-július közötti kommunista Tanácsköztársaság vezetői, támogatói vagy szimpatizánsai, a vörösterror alatt elkövetett véres atrocitások résztvevői, baloldali értelmiségiek illetve a berendezkedő Horthy-rendszerrel szemben állók voltak. Hírhedtek voltak a Prónay Pál, Héjjas Iván és Ostenburg-Moravek Gyula által vezetett különítmények. (A további, ismertté vált különítményesek között említhető például a Héjjas-féle különítményhez tartozó Francia Kiss Mihály.) A Tanácsköztársaság bukása után megindult a nemkívánatos személyek internálása, amelyről egy, a belügyminiszter által kibocsátott bizalmas utasítás rendelkezett. Internálhatóvá váltak azok a kommunisták is, akik konkrét politikai bűncselekmény elkövetésével nem voltak gyanúsíthatóak. Született ugyanezen nap egy belügyminiszteri rendelet a letartóztatásokról is, ami szerint bizonyítékok hiányában is letartóztathatóvá vált az, akiről feltételezhető volt, hogy kommunista érzelmű.
A „fehérterror” a kommunista bűntettek (vörösterror) helyszíneit járta végig, és azok valódi vagy vélt elkövetőit, felelőseit vonta felelősségre, sokszor igen erőszakos, kegyetlen módszerekkel. Egyszerre jellemezte önbíráskodás, a bosszúállás és a nem közvetlenül érintettek megfélemlítésének szándéka. Gyakran összekapcsolódott antiszemita felhangokkal, pogromokkal.[3][4] A mozgalomnak a higgadtabb történészi értékelések szerint nagyságrendileg ugyanannyi áldozata volt, mint a megelőző vörösterrornak (500-600 között, esetleg több, de jóval 1000 alatt), bár a Horthy- és a Kádár-rendszerre, valamint a baloldali emigrációra is jellemző volt, hogy az ellenpólus által elkövetett gyilkosságok számát igyekeztek eltúlozni (Böhm Vilmos hadügyi népbiztos, ill. a szintén emigráns Jászi Oszkár pl. teljesen irreálisan 5000 körülire tette az áldozatok számát); ezeknek a túlzásoknak időnként a külföldi történelemtudomány is hitelt adott).[5][6] Létezik 300-as becslés is.[7] Teljes körű és megbízható lista az áldozatokról természetesen egyik esetben sem maradt fenn, így minden ilyesfajta adat becslésnek tekintendő. A két „terrorhullám” értékelése mindmáig – erős ideológiai (időnként aktuálpolitikaivá váló) töltetű – történészi viták tárgya.
1920 végére Horthy Miklós felszámolta a különítményeket, azonban kormányzói amnesztiával mentesítette a gyilkosságok tetteseit a felelősségre vonás alól.
Váry Albert a vörösterror áldozatainak névsorához hasonlóan, a "Fehér terror áldozatainak" névsorát is elkezdte összeállítani, ám munkáját nem tudta befejezni.[8]
Amerikai Egyesült Államok
[szerkesztés]Az Egyesült Államokban is használják a kifejezést, de ott elsősorban fehérbőrű, nem iszlamista terrorizmust értenek alatta, mint például az 1995-ös Oklahoma City-i robbantás vagy a 2013-as bostoni robbantás.[9] Az USA-ban működő feketeellenes társaság, a Ku-Klux-Klan jellemzésére is használják.[forrás?]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stephen Clay.szerk.: Peter McPhee: The White Terror: Factions, Reactions, and the Politics of Vengeance, (A Companion to) The French Revolution (angol nyelven). Wiley-Blackwell, 359. o.. DOI: 10.1002/9781118316399.ch22 (2012. november). ISBN 978-1-4443-3564-4
- ↑ Fehérterror: gyilkosságok felsőbb parancsra – index.hu
- ↑ Randolph L. Braham. The Nazis' Last Victims: The Holocaust in Hungary. Wayne State University Press, 30–31. o. (2002). ISBN 978-0-8143-3095-1
- ↑ The European powers in the First World War: an encyclopedia. Taylor & Francis, 349–350. o. (1996). ISBN 978-0-8153-0399-2
- ↑ Püski Levente: A Horthy-korszak Magyarországon. Link beill. 2010- szept. 02.
- ↑ Török Bálint: Trianon magyar szemmel. Magyar Szemle, 2010. jún.
- ↑ Romsics Ignác: Rendszerváltások és számonkérések 1918-1920 Archiválva 2014. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. (Előadás írott változata). Link beill. 2010. szeptember 2.
- ↑ Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, HOGYF EDITIO, Budapest ISBN 978 963 848 400 0 (a mellékelt életrajz)
- ↑ Alex Henderson: 10 of the Worst Terror Attacks by Extreme Christians and Far-Right White Men. AlterNet. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 3.)
Irodalom
[szerkesztés]- Resnick: The White Terror and the Political Reaction of 1815-1816 in France, 1962
- Sutherland: France 1789-1815. Revolution and Counter-revolution, 1986
- Magyarország története tíz kötetben. 1918-1919, 1919-1945. Főszerk. Ránki György. Budapest, 1978
- Markovits Györgyi: Magyar pokol. A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. Budapest, 1964
További információk
[szerkesztés]- A fehérterror Magyarországon. A Brit Szakszervezeti Kongresszus és a Munkáspárt közös delegációjának jelentése, 1920. május
- Kádár Gábor–Vági Zoltán: Törvényen kívül: fehérterror és lakossági pogromhullám 1919–1921
- Konok Péter: Az erőszak kérdései 1919–1920-ban. Vörösterror–fehérterror PDF – In: Múltunk, 2010/3. szám
- Vörösterror és fehérterror vidéken 1919–1921 – Térkép, Konfliktuskutató.hu
- Vörös és fehér. A vörös és fehér uralom hátországa. 1919 vidéken; szerk. Nagy Szabolcs; Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, Veszprém, 2013 (A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára kiadványai)
- Kóródi Máté: Adattár a Magyar Nemzeti Hadsereg tiszti különítményes csoportjai és más fegyveres szervek által elkövetett gyilkosságokról, 1919. augusztus 3–1921. október 23.; Clio Intézet, Budapest, 2020 (Clio kötetek)
- Bodó Béla: A fehérterror. Antiszemita és politikai erőszak Magyarországon, 1919–1921; ford. Konok Péter; Napvilág, Budapest, 2022
- 1919 – A Nagy Szétesés. Szerk. Hermann Róbert, Ligeti Dávid. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2021.
- Karsai Elek: A fehér terror. Művelt Nép Könyvkiadó, 1951.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
