Fülöp-szigeteki köpködőkobra
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Mérgessiklófélék (Elapidae) Nem: Naja
Tudományos név
Naja philippinensis Taylor, 1922
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Fülöp-szigeteki köpködőkobra témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fülöp-szigeteki köpködőkobra témájú kategóriát.

A Fülöp-szigeteki köpködőkobra (Naja philippinensis) a Fülöp-szigetek északi részén honos, a mérgessiklófélék családjába tartozó kobrafaj.

A fülöp-szigeteki köpködőkobra közepes hosszúságú, vaskos törzsű kígyó. Átlagos hossza 1 méter, de megnőhet 1,6 méteresre is, sőt állítólag Mindoro szigetén 2 méteres példányokat is találtak. A többi kobrához hasonlóan, fenyegető pozitúrában képes első bordáit csuklyává kifeszíteni. Feje lapított, ovális, a nyaktól csak kissé különül el. Orra lekerekített, orrlyukai nagyok. Szemei közepesen nagyok, barnák, pupillája kerek. Színe egyöntetűen középbarna, a fiatal kobrák inkább sötétbarnák, torkuk alatt néha sötét sávot lehet megfigyelni.

A Fülöp-szigetek északi részén, Luzon, Mindoro, Catanduanes, Masbate és Marinduque szigetein honos. Lehetséges, hogy Palawanon és a Calamian-szigeteken is előfordul, de ottani jelenléte nem igazolt. Kb. 800 m-es tengerszint fölötti magasságig található meg.

A fülöp-szigeteki kobra síkvidéki erdők, dzsungelek, füves rétek lakója, de bemerészkedik a rizsföldekre vagy a települések közelébe. Kedveli a vizet, többnyire tavak, patakok, folyók közelében lehet vele találkozni.

Kisemlősökkel, békákkal, kisebb kígyókkal, és ha lehetősége van rá, madarakkal és tojásokkal táplálkozik. Étrendje nagyrészt egerekből és kisebb patkányokból áll. Megfigyelték, hogy a nagyobb patkányok néha megsebesítik a kobrát, mielőtt végezne velük a mérge; megharapják, megkarmolják és a seb utána elfertőződhet. Néha a kígyó szemét is sikerül kikaparniuk. A kobrára az ember, ragadozómadarak, királykobra és a mongúzok vadásznak.

A fülöp-szigeteki köpködőkobra mérge rokonaihoz hasonlóan posztszinaptikus neurotoxinokból és citotoxinokból áll, de az ő esetében döntő mértékben az elsőből. Marásának helyén sokszor semmilyen tünet nem látható (a legtöbb kobramarás helye erősen feldagad és a szövetek nekrotizálnak), viszont a szisztémás, neurotoxikus hatások nagyon erősek. Tünetei: fejfájás, hányinger, hányás, hasi fájdalom, szédülés, nehéz légzés, közepes vagy súlyos ernyedt izombénulás. Súlyos esetben a légzőizmok bénulása halálhoz vezet. A légzési nehézségek akár a marás után 30 perccel jelentkezhetnek. Egy 1988-as vizsgálat szerint 39 megmart páciensből 38-ban láthatóak voltak a neurológiai tünetek. Három esetben fordult elő a marás helyén nekrózis, de 14 esetben még helyi duzzanat sem volt megfigyelhető.

Valamennyi kobrafaj közül ennek a fajnak van az egyik legtoxikusabb mérge. Egerek bőre alá adva az LD50-értéke átlagosan 0,2 mg/testsúlykg, sőt akár 0,14 mg/kg is lehet, amivel a Naja fajok közül a közép-ázsiai kobra után a második legmérgezőbb.

A fülöp-szigeti köpködőkobra képes mérgét támogatója arcába köpni, akár 3 méteres távolságról is. Ha szembe jut, égető fájdalmat, ideiglenes vagy végleges vakságot is okozhat.

A kobramarás gyakorisága 53,8/100 000 fő, a megmartak 98%-ban férfiak, többnyire rizstermesztők.

A kobrát a fülöp-szigeteki lakosság rendszeresen irtja, különösen a mezőgazdasági területek közelében. Egy részüket megeszik. Nem jelentős mértékben, de élve is befogják, hogy külföldre eladják terráriumi állatnak, illetve antiszérum készítéséhez a kígyófarmoknak. Csökkenő populációja miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett státusszal szerepel.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. június 1.)
• Naja philippinensis Clinical Toxinology Resources
• Asiatic Naja
• Naja philippinensis (Naja naja philippinensis) VAPAGuide
• Brown, JH (1973). Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas. p. 184. ISBN 0-398-02808-7

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Philippine cobra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.