Az eurolatin mesterséges nyelv, Willem Jacob Visser műve.

Az eurolatin ábécé 26 betűből áll:

A magyartól eltérő betűk a következők:

• a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
• c – e, i előtt magyar c, máskor magyar k
• ch – magyar cs
• g – e, i előtt magyar zs, máskor magyar g
• j – magyar zs
• li – magánhangzók előtt lágy l, mint például a spanyol ll, olasz gl, máskor magyar li
• ni – magánhangzó előtt magyar ny, máskor magyar ni
• qu – magyar k és egy félhangzós u kapcsolata
• s – magyar sz
• sh – magyar s
• w – félhangzós u, megegyezik az angol w ejtésével
• y – magyar j

Hangsúly: a magánhangzóra végződő szavak az utolsó előtti szótagon, a többi szó az utolsó szótagon hangsúlyos. Az ettől eltérő hangsúlyt ékezet jelöli.

Valamennyi nemzetközi képzőt magáénak tekint.

A névelő: határozott: le, les; határozatlan: un.

A főnevek bármire végződhetnek. Többes számuk -s. Ragozásuk elöljárókkal történik (del, al).

A melléknév: fokozás: plus/max – min, maxim – minim

A határozószó: -ment(e)

Névmások:

• Személyes névmás, alanyeset: yo, tu/vo, il/el/lo; nos, vos, iles
• Személyes névmás, tárgyeset: me, te/ve, le/la/lo; nos, vos, les
• Birtokos névmás: mie, tue/vostre, sue; nostre, vostre, lore

Számnév: une, due, trie, quantre, cinque, sexe, septe, octe, nove, dece; cente, mile; dece-une, dece-due, …; duente, triente, …

Ige: többes számban + -s ragot kap

• Főnévi igenév: -are, -ere, -ire
• Jelen idő: -a, -e, -i
• Múlt idő: -at, -et, -it
• Jövő idő: -ara, -era, -ira
• Feltételes mód: -area, -erea, -irea
• Jelen idejű melléknévi igenév: -ant(e), -ent(e), -int(e)
• Múlt idejű melléknévi igenév: -at(e), -et(e), -it(e)
• Segédigék: eser – es; haver – ha

• Dr. Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. (magyarul) Budapest: Gondolat. 1977. ISBN 963 280 180 6 Hozzáférés: 2021. augusztus 7.