Erdei pele
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fán mászkáló erdei pele
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Dryomys nitedula (Pallas, 1778) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 Az erdei pele elterjedési területe
egész éves
egész éves (valószínűleg)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei pele témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pele témájú médiaállományokat és Erdei pele témájú kategóriát. |
Az erdei pele (Dryomys nitedula) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a pelefélék (Gliridae) vagy (Myoxidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Közép-Európában, (Svájc, Bajor-erdő), Kisázsiában (Izrael, Törökország) fordul elő.[2] Az erdei pele elterjedésének alpesi peremterületein a lombos és elegyes erdőkben él 600-1600 méter között (helyenként még magasabban is). Oroszország nyugati felén főként a tűlevelű erdők, Balkánban az örökzöld bozót lakója. Alkalmilag a hegyi legelők kunyhóiban, kertekben, gyümölcsösökben is felbukkan. Magyarországon viszonylag ritka, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben fordul elő.[2] 2012 óta fokozottan védett.
Megjelenése
[szerkesztés]Az erdei pele testhossza 8-10 centiméter, farokhossza körülbelül 6-8 centiméter és testtömege 30-70 gramm. Lényegesen kisebb, mint a kerti pele, farka bozontosabb. Színezete felül a szürkétől (az Alpokban) a vörhenyesbarnáig változhat, és csak fokozatosan alakul ki, pár hetes korban még nem végleges. Állandó jellemző a szemek mögött húzódó (fokozatosan sötétedő) fekete sáv. Füle viszonylag kicsi, csak alig ér ki a bundából. Lába testéhez képest viszonylag hosszú, vékony és már kicsi korától kezdve mászásra, csüngésre alkalmas. Farka a patkányéhoz hasonlóan bordázott, végén rendszerint fehér kis pamacs látható.
Életmódja
[szerkesztés]Az állat életmódja hasonló a kerti pelééhez (Eliomys quercinus), de gömb alakú fészkét inkább (de legalábbis helyenként) szabadon építi a bokrok ágain. Megtelepszik faodúkban és a megfelelő nagyságú mesterséges fészekodúkban is (Magyarországon például a Mátrában). A Földközi-tenger medencéjének keleti felén az erdei pele egész évben ébren van, de európai és nyugat-oroszországi elterjedési területének jelentős részén téli álmot alszik. Ennek hossza a klimatikus adottságoknak megfelelően területenként változhat.
Tápláléka rovarok és magvak; a madárfészkeket valószínűleg ritkán fosztja ki. Mivel életmódja alig tér el a kerti peléétől, a két faj együtt sehol nem fordul elő nagyobb egyedszámban. Úgy tűnik, kitérnek egymás útjából. Az erdei pele a rovarok közül a lepkéket, bábokat és a csupasz hernyókat kedveli, az egyes példányok között azonban táplálék dolgában igen nagy eltérések lehetnek.
Szaporodása
[szerkesztés]A nőstény évente egyszer, júniusban, 2-6 kölyköt ellik. A kicsinyek, akár a kerti pelénél, csupaszon és zárt szemmel jönnek a világra, de 4-5 hetes korukban már önállóak. Azoknál az állományoknál, amelyek nem alszanak téli álmot, évi 2-3 ellés lehetséges.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
- ↑ a b Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 56. old. Kép: 6-os. ISBN 963-05-5819-X.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Archiválva 2010. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
[szerkesztés]
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
