Müller-nőszőfű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények Törzs: Zárvatermők Osztály: Egyszikűek Rend: Spárgavirágúak Család: Kosborfélék Nemzetség: Epipactis
Tudományos név
Epipactis muelleri (Godfery) O. Bolòs
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Müller-nőszőfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Müller-nőszőfű témájú médiaállományokat és Müller-nőszőfű témájú kategóriát.

A Müller-nőszőfű (Epipactis muelleri) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett vadvirág.

A Müller-nőszőfű 20–60 cm (ritkán 80 cm) magas, lágyszárú, évelő növény. Hajtása a felső részén sűrűn pelyhes-szőrös. 5-10 levele gyakran két oldalra rendeződik. A világoszöld, lándzsás, többé-kevésbé hullámos szélű, ívesen lehajló levelek 5–10 cm hosszúak és 2–4 cm szélesek. A középen elhelyezkedők nagyjából kétszer olyan hosszúak, mint a szárköz, a felsők murvalevél-szerűek.

Június-júliusban virágzik. Bókoló, néha csak félig kinyíló virágai nem feltűnő, egyirányú, laza fürtbe rendeződnek. Külső lepellevelei (szirmai) 7–12 mm hosszúak, 3,5–5 mm szélesek, színük sárgászöld vagy halványzöld, esetleg vöröses-rózsaszínes árnyalattal. A szintén világoszöld, rózsás futtatású belső lepellevelek kihegyezett végű tojásdad formájúak; hosszuk 8–10 mm, szélességük 4-4,5 mm. A 7,5-9,5 mm-es mézajak külső tagja (epichil) rózsaszínes árnyalatú fehér, háromszög alakú (de lekerekített is lehet) vagy szíves; hátsó tagjának (hypochil) kiöblösödő belseje sötétvörös.

Termése 7,7–15 mm hosszú, 4–8 mm széles toktermés.

Kromoszómaszáma 2n=40, de előfordulnak 2n=38 példányok is.

Hasonlít hozzá a pontuszi (Epipactis pontica), a karcsú (Epipactis gracilis) és az elbai nőszőfű (Epipactis albensis), de kisebb termetűek, kevesebb és kisebb levelük van és virágzási idejük is eltér. A Norden-nőszőfű (Epipactis nordeniorum) virága rózsaszínes árnyalatú.

Közép- és dél-európai faj; Hollandiától Közép-Olaszországig, Spanyolországtól Magyarországig megtalálható maximum 1300 méteres magasságig. Magyarországon elsősorban az Északi-középhegységben (Putnoki-dombság, Bükk) találhatók állományai, de szórványosan megtalálható a Dunántúli-középhegységben, a Pilisben, a Vértesben, a Balaton-felvidéken, a Mecsekben és a Zselicben is.

Száraz erdők, sziklás bükkösök, tölgyesek, bokorerdők növénye, ahol főleg a tisztásokon, erdőszéleken lehet vele találkozni. Inkább mészkedvelőnek mondható, élőhelyein a talaj kémhatását pH 6,3-7,9 közöttinek (átlagosan 7,5) mérték. A félárnyékot vagy a napsütést kedveli.

Hajtásai április második felében-májusban jelennek meg és június második felében, július első felében virágzik. Virágai nektárt termelnek, ennek ellenére kizárólag önmegporzással szaporodik. A megtermékenyülés hatásfoka jó, a virágok 70-80%-a termést hoz. A magvak augusztus-szeptemberre érnek be.

A Müller-nőszőfű fragmentált elterjedésű és összességében visszaszorulóban van, de stabil állományai és eltűnésének minimális veszélye miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Elsősorban az erdőirtás, fakitermelés, utak kiszélesítése jelent rá veszélyt. Kisebb mértékben a legelő vadállatok is károsíthatják. Magyarországon összesen 46 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezer lehet. 1988 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

• 
  Bimbózó nőszőfű
• 
  Virágzata
• 
• 
  Virága közelről

• Magyarországon védett és fokozottan védett növények listája

• • Molnár V. Attila: Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011 ISBN 978-963-09-6694-8
• Müller-nőszőfű Természetvédelem.hu
• Epipactis muelleri IUCN Red List
• Epipactis muelleri Orchids of Britain and Europe