Emmanuelle (Emmanuelle)
1974-es francia film
Sylvia Kristel, a címszereplő
Rendező	Just Jaeckin
Producer	Yves Rousset-Rouard
Alapmű	Emmanuelle
Műfaj	erotikus film LMBT-témájú film pornófilm irodalmi adaptáció filmdráma sexploitation film softcore pornography
Forgatókönyvíró	Jean-Louis Richard Emmanuelle Arsan
Főszerepben	Sylvia Kristel Alain Cuny Marika Green Christine Boisson Daniel Sarky Jeanne Colletin Samantha Gabriel Briand Gregory
Zene	Pierre Bachelet
Operatőr	Robert Fraisse
Vágó	Claudine Bouché
Gyártás
Ország	Franciaország
Nyelv	francia
Forgatási helyszín	Seychelle-szigetek, Bangkok, Párizs
Játékidő	90 perc
Költségvetés	500 000 $
Forgalmazás
Forgalmazó	Columbia Pictures (Amerikai Egyesült Államok) Parafrance
Bemutató	1974. jún. 26. 1974. szep. 26. 1974. okt. 3. 1974. dec. 3.
Korhatár	IV. kategória (F/8852/J)
Kronológia
Előző	–
Következő	Emmanuelle 2.
Kapcsolódó film	Emmanuelle-filmek
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuelle témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Emmanuelle (franciául: Emmanuelle, németül: Emanuela) 1974-ben bemutatott francia erotikus játékfilm Emmanuelle Arsan thai-francia írónő azonos című regényéből. Rendezője Just Jaeckin, címszereplője Sylvia Kristel. A film igen gondos művészi technikát, kifinomult képi eszközöket alkalmaz. A női szexualitás nyílt és ellentmondásos ábrázolása a korabeli közéletben erkölcsi és kulturális vitát kavart. Átütő kereskedelmi sikere nyomán Emmanuelle karaktere egyfajta franchise-zá vált, a név felhasználásával több folytatás és nagyszámú utángyártott szoftszex mozifilm, tévé- és DVD-sorozat készül(t), változatos műfajokban. Pierre Bachelet filmzenéje is komoly sikert szerzett.

A cselekmény alapja az Emmanuelle Arsan álnéven alkotó Marayat Bibidh thai írónő (1932–2005) Emmanuelle című regénye, amely először 1959-ben illegálisan jelent meg Párizsban, a francia cenzúra betiltotta, megjelenését csak 1967-ben engedélyezték. A történet – amelyet későbbi kutatások szerint részben vagy egészben Marayat férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane (1923–2009) francia UNESCO-diplomata írt – a házaspár meglehetősen szokatlan és a korabeli társadalmi konvenciókat felrúgó szexuális életének és fantáziáinak költői megjelenítése.

Emmanuelle Thaiföldre utazik, ott dolgozó diplomata férjéhez, Jean-hoz. Gazdag házban él, szolgáktól körülvéve, férjéhez szenvedélyes és érzéki viszony fűzi. Ennek ellenére napjait végtelenül unalmasnak érzi. Erotikus élményeket keres a helyi diplomata kolónia nőtagjaival, köztük a leszbikus szerelemre éhes Ariane-nal is, de ezek a kalandok sem elégítik ki. Ráakaszkodik Bee-re, egy francia régésznőre, aki magával viszi kutatóútjaira, a táborban eltöltenek egy-két szerelmes éjszakát.^[1] Beleszeret Bee-be, aki azonban nem viszonozza rajongó érzelmeit, Emmanuelle csalódottan tér vissza férjéhez, Bangkokba.

Egy barátnője, Marie Ange összeismerteti őt szeretőjével, Marióval, egy öregedő, élveteg életművésszel, aki bevezeti az unatkozó asszonyt a gátlásoktól mentes szexuális kicsapongás és az extrém érzéki erotika világába. Mario hosszú filozófiai meditációkban oktatja Emmanuelle-t a női test és lélek szexuális felszabadításának fontosságáról. Ezután Emmanuelle gyakorlati oktatásban részesül, egy ópiumbarlangban elkábítják és csoportosan megerőszakolják, amit Mario megszemlél, és ő is bekapcsolódik, majd felkínálja a nőt egy thai boksz (muaj thai) mérkőzés férfi győztesének trófea gyanánt. Emmanuelle-t a leizzadt győztes verekedő kíméletlenül magáévá is teszi.

A film üzenete, hogy Emmanuelle ezen átélt élmények hatására levetette gátlásait és érett, szexuálisan felszabadult személyiséggé változott, aki a film záró jelenetében magabiztosan készülődik újabb kalandokra.

A filmet 1973 decembere és 1974 februárja között Bangkokban és a Seychelle-szigeteken forgatták.^[4] Néhány jelenetet Párizsban vettek fel.

A film zenéjét Pierre Bachelet francia énekes írta. Az 1974-es bemutató után azonban kiderült, hogy a filmben többször elhangzó fő dallam igen erős hasonlóságot mutat a King Crimson angol együttes 1973-as nagylemezének, a Pacsirtanyelvek aszpikban-nak (Larks’ Tongues in Aspic) zenéjével. 1975-ben az együttes gitárosa, Robert Fripp keresetet nyújtott be az Emmanuelle producerei ellen, szellemi termékének jogosulatlan felhasználása miatt. A bírósági eljárás során peren kívüli egyezséget ért el.^[5]

Emmanuelle-t 1974. június 26-án mutatták be Párizsban.^[6] Nyugat-Németországban először 1974. szeptember 20-án mutatták be Emanuela címmel, 1980-ban megjelent videókazettán is.^[7] Ausztriában és Londonban 1974 októberében, Nagy-Britannia más városaiban novemberben, az Egyesült Államokban december 3-án mutatták be.^[8] Magyarországon nem került a mozikba, csak videókazettákon járt kézről kézre, majd DVD-n is megjelent. Magyar szinkron is készült hozzá, ismeretlen időpontban.

A közönség körében sikert hozott, a korabeli bírálók azonban vegyesen ítélték meg. Volt, aki Emmanuelle-ben a női szexualitás bilincseit lerázó hősnőt látta. A kritikusok – köztük a feministák is – a gátlás nélküli, szabados szex dicséretét, a nőknek a férfi vágyaknak való feltétlen alávetését olvassák ki belőle.

„Művészien megkomponált szexfilm, amely a bangkoki nyomort csak egzotikus kellékként használja, és valódi szándékát álfilozófiai verejték mögé rejti. A műfajában tömegben készültekből csak a kitűnő operatőri munka és a jó szereposztás emeli ki.” – Lexikon des internationalen Films Filmdienst, 1973.^[7] „A filmet „francia filmslágerként” hirdetik, pedig nem más, mint nagy művészi szaktudással előállított esztétizálás, álságos filozófiai bemondásokkal (pl.: „A szerelem nem más, mint vágyakozás a testi kéj után.”). A hazug és ostoba mondanivalót gyönyörű felvételek sorával folyamatosan leplezi.” – Filmdienst, 1973.^[7]

„Az „Emanuela” egy romlott férfi fantázia terméke, amelyben szinte az összes nőkkel összefüggő közhely feltűnik. A film nem csupán csak szexista, a nőket valójában csak tárgyakként ábrázolja, hanem rasszista is, (…) a cselekményt nem véletlenül helyezi a Távol-keletre. A mozijeggyel rögtön reklámprospektust is veszünk az egyre kedveltebbé váló férfi-utazásokra a távol-keleti fejlődő szabad piacára, ahol a nők állandóan kaphatók.” – Frauen und Film, Berlin, 1974

Mario alakítója, Alain Cuny (1908–1994),^[9] aki 44 évvel idősebb volt Sylvia Kristelnél (1952–2012)^[10] csak azzal a feltétellel vállalta a szerepet, ha neve nem fog szerepelni a stáblistán. A film átütő sikerét látva azonban követelte, hogy nevét a plakátokon a főszereplőkkel azonos módon tüntessék fel.

Idő múltával a film „megszelídített” változata bekerült a televízióadók késő esti programjába. Emmanuelle (Sylvia Kristel) és Bee (Marika Green) hosszú szexjelenetének erős megkurtítása után a francia és európai tévécsatornák a filmet rendszeres időközönként sugározzák.

1975-ben Francis Giacobetti elkészítette az Emmanuelle 2. részét (alternatív címe: „Emmanuelle, az antiszűz”), Sylvia Kristel, a feketebőrű Laura Gemser és a szinte egyfilmes fiatal Catherine Rivet szerepeltetésével, de az első film sikerét nem tudta megismételni. A későbbi évtizedekben az Emmanuelle karakterére alapozott filmekből számos hivatalos és szabadúszó folytatás készült. Az Emmanuelle védjegyet megvásárolt „franchise” változatok a szoftpornó több fokozatában készültek, változatos rendezőkkel és főszereplőkkel. Közös technikai jellemzőjük az egzotikus környezet, az esztétikus képi és színvilág.

• Emmanuelle Arsan. Emmanuelle Livre 1 – La leçon d’homme (francia nyelven). Párizs: Eric Losfeld / Le Terrain Vague (1967) 

• Marc Godin. Histoires d’Emmanuelle, Les Grands films du cinéma français (francia nyelven). Paris: Maison Cocorico / Huginn & Muninn (2019). ISBN 978-2364806849 

• Emanuela / Emmanuelle - Die Schule der Lust (német nyelven). Online Film Database (OFDb.de). [2021. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 10.)

• Emmanuelle a PORT.hu-n (magyarul)
• Emmanuelle az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Emmanuelle az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Emmanuelle a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Emmanuelle a Box Office Mojón (angolul)
• Emmanuelle - Die Schule der Lust (vágott és vágatlan változatok) (német nyelven). Schnittberichte.com. (Hozzáférés: 2021. január 10.)