Az edző, tréner vagy szakvezető többnyire egy sportklub megbízásából tevékenykedik. Nem professzionális szintű mozgás segítéséhez bárki személyi edzőt kérhet fel.

Az edzőképzés speciális sportiskolákban folyik.

Az edző egymaga tudja alkalmazni és alkalmaztatni a különböző taktikákat és stratégiákat. A trénerek nagy része már hivatása előtt is azzal a sporttal foglalkozott, amelyben tevékenykedik, de a jó edzőnek nem csak a sport technikáját kell ismernie. Az ismeretek hatékony átadásához pedagógiai érzékkel kell rendelkeznie, emellett pszichológiai ismeretekre is szüksége van, mivel a versenyekre való felkészülés és a részvétel nem csak testi, hanem lelki igénybevétellel jár a sportoló részéről. Fontos, hogy az ellenfelek gyenge pontját is kiismerje, ezért tájékozódnia kell a mindenkori vetélytársak aktuális képességeit illetően.

Professzionális szinten az edzőt több segítő is támogathatja a munkájában, akiket edzői stábként vagy edzői személyzetként ismernek. Sokszor, a jelentősebb sportcsapatoknál az első számú edzőnek (akit általában vezetőedzőként említenek) kevés dolga van a napi fejlesztéssel, a játéktechnika gyakoroltatásával vagy a leigazolandó új játékosok megtalálásával, ezeket ráhagyva az asszisztensekre, amíg ő a nagyobb feladatokra (pl. a játéktaktika meghatározása) koncentrálhat.

Régebben a játékosok „mesternek” hívták az edzőt, amiben a tanító iránti tisztelet jelent meg.

• Edzőóriások. A magyar sport halhatatlan mesterei; szerk. Dobor Dezső; Magyar Edzők Társasága, Budapest, 2004
• Sportszakember továbbképzési konferencia sorozat; Nemzeti Sportszövetség, Budapest, 2009
• Cserháti László: Edzők etikai kódexe; Magyar Edzők Társasága, Budapest, 2018
• Mizsér Attila: Sportháromság. Konfliktuskezelés az edző – szülő – versenyző kapcsolatrendszerben; MediaBook, Budapest, 2018
• Mesterművek. A nevelőedzők legkiválóbbjai. 40 portré; szerk. Bruckner Gábor, Mura László; MediaBook, Budapest, 2018