Első dover-szorosi ütközet
a partra sodródott Nubian
Konfliktus	Első világháború
Időpont	1916. október 26-27.
Helyszín	Doveri-szoros
Eredmény	német győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Royal Navy Német Birodalom Kaiserliche Marine
Parancsnokok
Henry G. L. Oliphant Andreas Michelsen
Szemben álló erők
7 romboló 2 őrhajó 28 halászhajó 23 romboló[1]
Veszteségek
Elsüllyedt 1 romboló 6 halászhajó 1 csapatszállító Megrongálódott 3 romboló 1 őrhajó 3 halászhajó Emberveszteségek 48 halott 4 sebesült 10 hadifogoly 1 romboló
é. sz. 51° 03′, k. h. 1° 36′51.05, 1.651.050000°N 1.600000°EKoordináták: é. sz. 51° 03′, k. h. 1° 36′51.05, 1.651.050000°N 1.600000°E

A doveri-szorosban vívott első tengeri ütközetre 1916. október 26-27-én került sor Nagy-Britannia és a Német Birodalom könnyű haditengerészeti egységei között. Ennek során két német romboló-flottilla valamint egy romboló-félflottilla rajtaütött a doveri tengerzárt fenntartó brit hajókon. Az éjszakai összecsapásban a britek elveszítettek egy rombolót, egy csapatszállító hajót és számos driftert, míg a németeknek csupán az egyik rombolójuk rongálódott meg könnyebben.

1916 októberében a Flandriai Haditengerészeti Hadtestet (Marinekorps Flandern) két teljes torpedónaszád-flottillával erősítették meg. A III. és IX. rombolóflottillák (Torpedoboot-Flottillen III. und IX.)^[2] áthelyezésével a Doveri-szoros térségében jelentősen átrendeződtek az erőviszonyok. Míg korábban a Marinekorps Flandern csak három nagy torpedónaszáddal (rombolóval) és számos kisebb, alacsonyabb harcértékű A-osztályú torpedónaszáddal (Kleiner Torpedooboot avagy Küstentorpedoboot) bírt, az erősítések révén immár 23 rombolóval (Großes Torpedoboot) rendelkezett, melyekkel már felvehették a harcot a Royal Navy Doveri-szorosban őrjáratozó erőivel (Dover Patrol). Mivel eddig a gyengébb német erők hónapokig nem szálltak szembe velük, a britek támadástól nem tartva csökkentett közvetlen védelemmel látták el a tengerzárt fenntartó felfegyverzett halászhajóikat.

Az új flottillák beérkeztével a Marinekorps Flandern vezetője, Ludwig von Schröder tengernagy, úgy döntött, hogy támadást intéz a tengerzár ellen. Habár a britek megtiltották az éjszakai szállítmányozást a szorosban egy német támadástól tartva, a tengerzár hajói nem voltak felkészítve egy rajtaütésre. A szorosban lévő zsákhálós halászhajók (naval drifter) védelmét mindössze a Flirt romboló, az Ombra nevű felfegyverzett yacht és a H. E. Straud felfegyverzett halászhajó (őrhajó; naval trawler) látta el.^[3] A tengerzárt tengeralattjárók elleni hálók vontatásával fenntartó négy drifter-divízió egységeit csak puskákkal szerelték fel. A tengerzár védelmére Doverben készenlétben tartottak hat Tribal-osztályú rombolót, melyeket szükség esetén segítségül hívhattak, mint ahogy a Harwich kikötőjéből operáló rombolók (Harwich Force) The Downs-nál szétszórva elhelyezkedő erőit is.^[4]

A német rombolók öt csoportra oszlottak és mindegyik csoport a csatorna egy bizonyos részét közelítette meg. Az 5. félflottilla a doveri tengerzár felé tartott és hamarosan a 10. drifter-divízió öt hálót vontató drifterére akadtak és támadást intéztek ellenük.^[5] Az ágyúlövéseket hallva a védelmüket ellátó Flirt megközelítette az ismeretlen egységeket és fényjelekkel azonosításra szólította fel őket, mire azok ugyanezekkel a jelekkel válaszoltak. A Flirt tanácstalan parancsnoka úgy vélte, szövetséges hajókkal áll szemben és a lövéseket tengeralattjárókra adhatták le. A fedélzetéről még egy csónakot is vízre bocsátottak, hogy a süllyedő drifterek legénységét menthessék.^[3] A német hadihajók ekkor támadást intéztek a meglepett romboló ellen. A Flirt megpróbált belerohanni az egyik német rombolóba, de rövid harc után elsüllyedt több gránát- és két torpedótalálat következtében. A Flirt elsüllyesztése után a németek folytatták a tengerzár elleni támadásukat és a 8. és 16. drifter-divízió két-két drifterét elsüllyesztették valamint további hármat valamint a H. E. Straudot megrongálták mielőtt visszavonultak volna.^[6]

Mikor Reginald Bacon tengernagy tudomást szerzett a rajtaütésről, a hat Tribal-osztályú rombolóját (HMS Amazon, Mohawk, Viking, Tartar, Cossack és Nubian) kiküldte a németek ellen. Henry Oliphant (Viking), a kötelék vezetője a parancsokat félreértelmezte és azokat két laza csoportra osztotta. Egyikhez a Viking, a Mohawk és a Tartar tartozott, a másikhoz a Nubian, az Amazon és a Cossack. A Nubian messze előrhajózott és elsőként ért a Flirt elsüllyedésének a helyszínére. Egy másik német félflottilla elfogta az üresen közlekedő Queen of Goodwin Sands csapatszállító hajót mikor az Franciaországból épp hazafelé tartott. Egy német különítmény átszállt a hajóra és a legénységének biztonságba helyezése után elsüllyesztették azt.^[6]

A 17. romboló-félflottillával való találkozásakor a Nubian ugyanazt a hibát követte el, mint a Flirt, és a német hajókat szövetséges egységeknek vélte. A németek heves tüzében megpróbált a vonalban haladó hajóik utolsó egységébe belerohanni, de egy torpedótalálat szétrobbantotta az orrát és így már csak egy sodródó hajótest volt csupán.^[1] A hamarosan segítségére érkező Amazon és a Cossack harcba szállt a németekkel, akik számos találatot értek el az Amazonon és üzemképtelenné tették két kazánját mielőtt visszavonultak.

A Viking vezette raj is találkozott német rombolókkal. A német 18. félflottilla Zeebrugge felé tartott vissza, mikor Oliphant csoportjának rombolóiba ütközött és továbbhaladásuk közben tüzet nyitottak rá. A Viking sérülések nélkül megúszta a találkozást, de a Mohawkot számos találat érte, még mielőtt a németek elszakadtak.^[7] A harcok vége felé Bacon tengernagy útnak indította a Dunkerque-ben állomásozó romboló-divíziót, hogy még a Flandriába való visszatérésük előtt elfogják a visszavonuló német rombolókat, de nem jártak sikerrel.^[6]

A britek képtelenek voltak feltartóztatni a német rajtaütést és a drifterek elsüllyesztése során 45 emberük veszett oda, 4 megsebesült és 10 fogságba esett. Brit oldalon a Flirt mellett hat drifter és egy csapatszállító süllyedt el, három romboló, három drifter és egy felfegyverzett halászhajó rongálódott meg. Német oldalon csak a G 91 rongálódott meg kisebb mértékben, emberveszteségük nem volt. A rajtaütés sikere a németeket további akciók végrehajtására buzdította november folyamán a La Manche irányába, majd a III. és IX. romboló-flottillákat visszarendelték a Nyílt-tengeri Flotta állományába.^[8]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Dover Strait (1916) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.