A matematikában a differenciálhatóság a matematikai analízis egyik legalapvetőbb fogalma. Egy függvényt egy pontjában lényegében akkor nevezünk differenciálhatónak, ha ott jól közelíthető lineáris függvénnyel, azaz a függvény grafikonja abban a pontban tetszőlegesen választott hibahatáron belül nem különbözik egy egyenestől, a görbe érintőegyenesétől.

A differenciálhatóságnak azon folyamatok leírásában van fölülmúlhatatlan jelentősége, melyek nem diszkrét lépésekben változnak (mint a sakklépések), hanem pillanatról pillanatra folytonosan (mint a fizikai folyamatok). Nem véletlen, hogy a differenciálszámítást (Leibniz mellett) először Newton alkalmazta a mechanika törvényeinek felállításakor.

Legyen f a valós számok egy részhalmazán értelmezett, valós értékű függvény. Legyen a az f értelmezési tartományának egy olyan pontja, mely egyben az értelmezési tartomány torlódási pontja is (azaz akármilyen kis környezetében tartalmaz a-tól különböző értelmezési tartománybeli pontot). Azt mondjuk, hogy f differenciálható az a pontban, ha létezik a

${\displaystyle \lim \limits _{x\to a}{\frac {f(x)-f(a)}{x-a))}$

határérték és ez véges szám.

A fent említett véges határértéket az f függvény a pontbeli differenciálhányadosának vagy deriváltjának nevezzük és a következőképpen jelöljük:

${\displaystyle f'(a)\;}$

Gyakori szóhasználat, hogy az ${\displaystyle {\frac {f(x)-f(a)}{x-a))}$ hányadost differenciahányadosnak vagy különbségi hányadosnak nevezik és az ${\displaystyle f(x)-f(a)}$ különbséget ${\displaystyle \Delta y}$-nal, az ${\displaystyle x-a}$ különbséget pedig ${\displaystyle \Delta x}$-szel jelölik. Ekkor a differenciahányados

${\displaystyle {\frac {\Delta y}{\Delta x))}$

és ennek határértéke, az y=f(x) függvény differenciálhányadosa, a Leibniz-féle jelölés szerint:

${\displaystyle {\frac {dy}{dx))=\lim \limits _{\Delta x\to 0}{\frac {\Delta y}{\Delta x))}$

Innen a "differenciálhatóság" illetve "differenciálhányados" elnevezés. A leibnizi jelölés hátránya, hogy nehezen jelölhető, hogy a függvény értelmezési tartománya mely pontja beli deriváltról van szó. Ha ezt hangsúlyozni akarjuk, akkor a

${\displaystyle {\frac {df(a)}{dx))}$ vagy a ${\displaystyle \left.{\frac {df}{dx))\right|_{x=a))$

jelöléseket használhatjuk.

A fizikában az idő szerinti deriváltat (Newton eredeti jelölését használva) ponttal jelölik. Például egy test p impulzusának idő szerinti deriváltja a t időpillanatban:

${\displaystyle {\dot {p))(t)}$

Legyen f valós-valós függvény, a az értelmezési tartományának egy belső pontja. Ekkor az alábbi három kijelentés egyenértékű:

f differenciálható a-ban, azaz létezik és véges a következő határérték:

${\displaystyle \lim \limits _{x\to a}{\frac {f(x)-f(a)}{x-a))}$

Létezik olyan A^f_a: R${\displaystyle \rightarrow }$ R; z${\displaystyle \mapsto }$α${\displaystyle \cdot }$z lineáris leképezés (α valós szám), hogy

${\displaystyle \lim \limits _{x\to a}{\frac {f(x)-f(a)-\mathbf {A} _{a}^{f}(x-a)}{|x-a|))=0}$

(Vagyis az f függvény az a pontban elsőrendben érintkezik az x ${\displaystyle \mapsto }$ f(a)+ α${\displaystyle \cdot }$(x – a) lineáris függvénnyel.) Ekkor az A^f_a-t (folytonos) lineáris leképezést df(a)-val jelöljük és az f a-beli differenciáljának mondjuk.

Létezik olyan C^f_a, az f értelmezési tartományán értelmezett, a-ban folytonos függvény, hogy minden x-re az f értelmezési tartományából:

${\displaystyle f(x)=f(a)+C_{a}^{f}(x)\cdot (x-a).}$

Létezik olyan ${\displaystyle \mathbf {A} _{a}^{f}:\mathbb {R} \rightarrow \mathbb {R} }$; ${\displaystyle z\mapsto \alpha \cdot z}$ lineáris leképezés (${\displaystyle \alpha }$ valós szám) illetve olyan ε, az f értelmezési tartományán értelmezett, a-ban folytonos függvény, mely az a-ban a 0 értéket veszi fel (${\displaystyle \varepsilon (a)=0}$ ) és minden x-re az f értelmezési tartományából:

${\displaystyle f(x)=f(a)+\mathbf {A} _{a}^{f}(x-a)+\varepsilon (x)\cdot (x-a)}$

Ha mindezek teljesülnek, akkor az ${\displaystyle \mathbf {A} _{a}^{f))$ és ${\displaystyle C_{a}^{f))$ függvények egyértelműek, valamint fennáll az

${\displaystyle f'(a)=\mathbf {A} _{a}^{f}(1)=C_{a}^{f}(a)}$

egyenlőség.

Megjegyzés. A Caratheodory-féle definíció lényegesen megkönnyíti a differenciálhatóság alapvető tulajdonságainak bizonyítását, a differenciál leképezéssel történő átfogalmazás pedig egyenes utat nyit a differenciálhatóság (egyfajta) többdimenziós általánosítása irányába.

A differenciálhatóság szoros kapcsolatban van a függvénygörbe egy adott pontjához húzott érintőjével. Az érintő létezése és az érintőegyenes egyenletének felírása tulajdonképpen nem más mint a differenciálhatóság és a differenciálás.

A görbe egy adott P₀ pontjából a görbe P₀-hoz közeli pontjaihoz szelőket rajzolunk. Ha szelők másik végpontját közelítjük P₀-hoz és azt tapasztaljuk, hogy ezek iránya egyetlen irányhoz, egy határhelyzethez tart, akkor azt mondhatjuk, hogy a függvénynek van érintője, és az érintőegyenest ekként a határegyenesként értelmezhetjük.

Ha mindezt koordináta-rendszerben ábrázoljuk, akkor az érintőegyenes

${\displaystyle y=m(x-x_{0})+y_{0}\;}$

vagy

${\displaystyle m={\frac {y-y_{0)){x-x_{0))))$

egyenletében (x₀ és y₀ a P₀ pont koordinátái, vagyis f(x₀)=y₀, az utóbbi egyenletben x=x₀ esetén y=y₀) az m meredekség éppen a függvény x₀-beli deriváltja lesz:

${\displaystyle m=f'(x_{0})\,}$

Ugyanis a szelőegyenesek meredekségei (az egyenes egyenletének fenti második alakjában felírva):

${\displaystyle m={\frac {f(x_{n})-f(x_{0})}{x_{n}-x_{0))}={\frac {y-f(x_{0})}{x-x_{0))))$

ahol az (x_n,f(x_n)) pont a szelő P₀-tól különböző, görbére eső pontjának koordinátái. A szelőegyenesek határhelyzete tehát

${\displaystyle \lim \limits _{x_{n}\to x_{0)){\frac {f(x_{n})-f(x_{0})}{x_{n}-x_{0))))$

azaz a derivált.

A XIX. század második felében Cauchy és Weierstrass munkássága nyomán a "végtelen kis mennyiség" addig bevett módon történő használata visszaszorult, pedig addig az analízist szinte kizárólag ilyen mennyiségekkel történő számítások segítségével művelték. Később Skolem bizonyított egy tételt, miszerint a Peano-axiómáknak nem csak a szokásos, úgynevezett sztenderd, halmazelméleti N halmaz a modellje, hanem van a természetes számok halmazánál nagyobb számosságú *N halmaz is, mely teljesíti ezeket az axiómákat, az ilyen nem szándékolt modelleket nevezik nemsztenderd modelleknek. Ezt felhasználva Robinson a 60-as években kidolgozta a matematikai analízis nemsztenderd tárgyalásmódját, mely legitimizálta az analízis hőskorában használt "infinitezimális mennyiség" kifejezést. Ezek a valós számok R halmaza *R bővítésének olyan pozitív elemei, melyek némelyike minden sztenderd pozitív számnál kisebb – vagyis végtelen kicsiny mennyiségek.

Lásd még: nemsztenderd analízis.

Tétel. – Legyen f valós-valós függvény, x az értelmezési tartományának egy belső pontja.

f akkor és csak akkor differenciálható (sztenderd értelmeben) az x pontban, ha létezik olyan c (sztenderd) valós szám, hogy tetszőleges dx végtelenül kicsiny mennyiségre:

${\displaystyle {\frac {f(x+dx)-f(x)}{dx))\cong c}$

ahol ${\displaystyle \cong }$ azt jelenti, hogy a bal és jobb oldal különbsége legfeljebb csak egy végtelenül kicsiny szám. Ekkor c a függvény x pontbeli deriváltja.

Az f(x+dx) – f(x) különbséget, vagyis a függvény megváltozását, mely a független változó végtelen kis dx megváltozása során keletkezik, df(x)-szel jelölik és a függvény (régi értelemben vagy nemsztenderd értelemben vett) differenciáljának nevezik. A függvény érintőjének meredekségét ekkor közvetlenül a függő és a független változó növekményének hányadosa adja (df(x)/dx), amennyiben a független változó megváltozása (dx) végtelen kicsiny. Tehát a differenciálhányados ebben az esetben nem csak egy összetett szimbólum, hanem ténylegesen két szám hányadosát jelölő tört.

A nemsztenderd szemlélet lényegesen megkönnyíti a differenciálszámítás értő elsajátítását azok számára, akik nem kívánnak hivatásszerűen matematikával foglalkozni. A matematika tudományán belül azonban csak a modern halmazelméleti modellelmélet egy érdekes alkalmazása.

• Csirmaz László: Nemsztenderd analízis, TypoTeX Kiadó, 1999.