DESIGNKOMMUNIKÁCIÓ = FEJLESZTÉSBE INTEGRÁLT KOMMUNIKÁCIÓ kifejezés védjegyoltalom^[2] alatt áll.

A designkommunikáció tervezői/alkotói szemlélet, filozófia és módszer (teória és praxis), amely a következőképpen értendő: Designkommunikáció = fejlesztésbe (fejlődésbe) integrált kommunikáció.

A design; tervezőművészet, kreatív tervezés, alkotói magatartás. Ehhez társul a kommunikáció; a tervezői, alkotói, kreatív kapcsolatteremtés, úgy az önreflexió (belső párbeszéd), mint az interhumánus fenomén szintjén. Így tehát a designkommunikáció egy olyan kapcsolatteremtési szemléletet képvisel, amely HÍD- ként jelenik meg a különböző diszciplínák és diskurzusok, a társadalom és a gazdaság jelenségei között. Interdiszciplináris és interprofesszionális módszerével valós idejű kapcsolatot lehet teremteni oktatás, kutatás és vállalkozás között.^[3][4]

A fogalom értelmezése, a design és a kommunikáció módszertani párosítása egy doktori munkához köthető amely a Moholy- Nagy Művészeti Egyetem égisze alatt született Cosovan Attila^[5] tervezőművész és egyetemi oktató kutatási eredményeként. A doktori disszertáció 2009-ben könyv formájában is megjelent DIS.CO címmel^[4] A designkommunikáció módszer oktatása 2015-től a Budapesti Corvinus Egyetemen folytatódik.^[3][6] Az elnevezés a Marketing-, Média és Designkommunikáció tanszék  nevébe is bekerült.^[7] Emellett a Corvinus Egyetem szakirányú továbbképzésként is akkreditálva lett; Designkommunikációs termék- és vállalkozásfejlesztés névvel, melynek programtervezete dr. Cosovan Attila és dr. Horváth Dóra^[8] írásaként a nemzetközi sajtóban is megjelent.^[9]

A kreatív üzenet vagy kapcsolatteremtés nem egy utólagos sallang, hanem a problémakereséssel, - feltárással, - megoldással együtt születik és kódolódik a termék, szolgáltatás vagy éppen eljárás fejlődésébe. A tervezés, az alkotás és az ebből fakadó kapcsolatteremtési szándék az emberi faj egyik legfontosabb adottsága, lehetősége, kötelessége és egyben felelőssége – figyelembe véve a társadalmi állandó(k) és változó(k) kölcsönhatását.^[10]

Az alkotói, tervezői kapcsolatteremtési képességünk fajunk létezése óta determinálja integrált és differenciált, azaz komplex emberi gondolkodásunkat, amely a minimum és maximum szabályokat figyelembe véve – a megismerés fenomenológiájában – egy holisztikus viszonyrendszerben fogalmazódik meg; ezzel segítve a tervezői, alkotói optimum megtalálását.^[11]

anyag–anyagtalan viszonya

túlélés–fennmaradás - fejlődés viszonya

állandó–változó(k) viszonya^[12]

A designgondolkodás (design thinking)^[13] jellegű társadalmi manifesztációhoz képest a designkommunikáció kilép a tervezői gondolkodás kereteiből, melynek proaktív módszertana és szemlélete a Csíkszentmihályi-féle áramlat (flow-élmény) a Viktor E. Frankl-féle értelemközpontú egzisztenciaanalízis és a szókratészi párbeszéd bölcseletére épít.^[14]

Konklúzió: Az állandó és változók együtthatója az alkotás;^{[3][4][10][12]} a kreativitás pedig a túlélési ösztön emberi és emocionális manifesztációja.^{[3][4][10][12]}