Derek Taylor
| Derek Taylor | |
| Született | 1932. május 7.[1] Liverpool |
| Elhunyt |
Sudbury |
| Állampolgársága | brit |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | rák |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Derek Taylor (Liverpool, 1932. május 7. – Sudbury, Suffolk, 1997. szeptember 8.) angol író, újságíró, publicista, a Beatles egykori sajtófőnöke. A The Beatles bizalmasa volt. Az együttes feloszlása után is szoros kapcsolatban maradt George Harrisonnal és John Lennonnal. Harrison 1980-as önéletrajzi művének, az I, Me, Mine-nak a szerkesztője.
Korai évek
[szerkesztés]Taylor 17 évesen kezdte újságírói pályafutását Liverpoolban a Hoylake és West Kirby Advertisernél majd a Liverpool Daily Post and Echo-nál folytatta. Később olyan észak-angliai nemzeti brit lapoknál dolgozott, mint a News Chronicle, a Sunday Dispatch és a Sunday Express. 1952-től rendszeresen cikkezett és színházi kritikákat írt a Daily Express-ben.
Taylor és a Beatles
[szerkesztés]Taylor a Daily Express újságírója volt, amikor azt a feladatot kapta, hogy írjon beszámolót a Beatles 1963. május 30-i koncertjéről. A szerkesztői elvárás szerint egy rövidke kritikát kellett volna írnia, mert a brit sajtó abban az időben még csak múlékony tini hóbortnak tekintette a Beatlest. Őt azonban annyira elbűvölta a zenekar muzsikája, hogy végül dicshimnuszt zengett róluk a cikkben. Rövidesen meg is hívták a Beatleshez egy találkozóra, és gyorsan a csapat bizalmasává vált.
Ahogy a Beatles országszerte egyre nagyobb figyelmet vont magára, Taylor szerkesztői kapva a lehetőségen, a forgalom fellendítése érdekében azt a látszatot keltették, mintha az egyik Beatle írná Taylor cikksorozatát a lapban, amely kísértet-történeteket tartalmazott. Harrison volt végül is az a Beatle, aki belement ebbe az üzleti csúsztatásba oly módon, hogy ő szállította a sztorikat, Taylor pedig csiszolt rajtuk. 1964 elején Brian Epstein megbízta Taylort a Beatles sajtóközleményeinek publikálásával, s azzal, hogy az együttes kapcsolattartója legyen a médiával. Egy rövid ideig Brian személyi asszisztense volt, sőt, 1964 derekán segített neki az A Cellarful of Noise c. önéletrajzának írásában is. Az 1964-es nyári amerikai Beatles-koncertkörúton az együttes sajtóreferenseként vett részt, de utána lemondott e tisztségéről és a Daily Mirrornál dolgozott.
1965-ben az egyre gyarapodó családjával – 1958-ban vette feleségül Joan Doughty-t, aki haláláig társa volt, és házasságukból 6 gyermekük született – Kaliforniába költözött ahol saját PR-céget alapított, publicitást adva olyan zenekaroknak, mint a The Byrds, a The Beach Boys és a Paul Revers and the Raiders. Kulcsfigurája volt a legendás 1967-es Monterey Popfesztivál szervezőgárdájának mint publicista és szóvivő.
1968 áprilisában George Harrison kérésére visszatért Angliába, hogy ismét a Beatlesnek dolgozzon. Ő lett az együttes új cégének, az Apple Corps -nak a sajtófőnöke. Hatalmas része volt a cég aktivitásában a kulcsprojektekben való tevékeny részvételével: pl. meghatározó szerepe volt 1969-ben John Lennon és Yoko Ono világbékéért folytatott kampányának színrevitelében. Lennonnak a Give Peace a Chance c. dalának szövegében utalás is hallható Taylorra, aki barátaival (többek között Tommy Smothers , Timothy Leary és Norman Mailer) részt vett a dal felvételén.
A Beatles utáni idők
[szerkesztés]Miután 1970-ben távozott az Apple-től, az újonnan indult brit lemezcég, a Warner Music Group munkatársa lett, amely az USA-ban Kinney Corporation révén forgalmazott hanglemezeket olyan kiadókon keresztül, mint a Warner Bros, a Reprise, Elektra vagy az Atlantic Records. Taylor a speciális projektek igazgatója volt, olyan sztárokkal dolgozott, mint a The Rolling Stones, Yes, America, Neil Young, Vivian Stanshall, Carly Simon vagy Alice Cooper.
A 70-es évek közepén újra Amerikába ment, ahol a Warner Bros Records értékesítési alelnöke pár évig, de nem találta a helyét Kaliforniában, újra visszatért Angliába. A 80-as évek elején társszerzőként dolgozott Michelle Phillips és Steven Spielberg mellett, és George Harrison filmcégénél – Handmade Films – is vállalt munkát. A 90-es évek elején újra csatlakozott az Apple csapatához, ahol olyan projektek részese volt, mint a Live at the BBC és a Beatles Anthology.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
 | |
|---|---|
| Menedzsment | Allan Williams · Brian Epstein · Allen Klein · Derek Taylor · Lee Eastman · Neil Aspinall · Peter Brown · Mal Evans · Alistair Taylor · Apple Records · Dick James |
| Produkció | George Martin · Geoff Emerick · Norman Smith · Ken Scott · Phil Spector · Jeff Lynne · Chris Thomas · Giles Martin · Abbey Road Studios |
| Stúdióalbumok | |
| Középlemezek | |
| Feloszlás utáni albumok | Live at the BBC · Anthology 1 · Anthology 2 · Anthology 3 · Yellow Submarine Songtrack · Let It Be… Naked · Love |
| Válogatások | |
| Filmek | |
| Videók | The Beatles Anthology · All Together Now (DVD) |
| Lásd még | A The Beatles dalainak listája · The Beatles LOVE · Lennon–McCartney · Beatle boots · The Quarrymen · Beatlemánia · Az ötödik Beatle · Paul halott · The Beatles (TV sorozat) · Brit invázió · The Ed Sullivan Show · Apple Corps · Northern Songs · Harrisongs · Startling Music · The Beatles Anthology · The Rutles · John Lennon's jukebox · Beatles-Platz · A Beatles újraegyesülései |
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
