Dégen János (Buda, 1791. december 27. – Buda, 1858. július 9.) bölcsészdoktor, császári és királyi tanácsos, egyetemi tanár.

Apja Dégen Jakab,^[1] Pest város főmérnöke volt. Dégen Jánosnak három gyermeke született, akik közül ketten papok lettek: Degen Titusz (1836-1894) terézvárosi, majd erzsébetvárosi plébános, Degen Jenő (1832-1877) tabáni plébános volt. A harmadik, Degen Gusztáv képviselő, jogász, politikus lett, s Degen Árpád, a neves botanikus tudós apja volt.^[2]

A gimnáziumot szülővárosában végezte, ezután a pesti egyetemen a bölcseletet hallgatta. 1813-ban nyert bölcsészdoktori oklevelet, majd folytatólagosan a jogot is elvégezte. 1817-ben az egyetemen a természetrajzi tanár mellett tanársegéd lett és több évig helyettes volt a filozófiai és a természettudományi tanszéken. Amikor az államszámtani tanszéket felállították az egyetemen, annak eleinte rendkivüli, később rendes tanára lett. 1834–1836-ban pedig egyetemi rektor és mint a tanári testület szeniora, helyettes igazgatója is volt a bölcsészeti karnak 1849-ig. A szabadságharc befejezése után fővárosi községtanácsos lett, kiváló érdemeket szerzett a város belügyeinek intézésével és az iskolaügyek szervezésével. 1856-ban királyi tanácsossá nevezték ki. 1857-ben vonult nyugalomba.

Munkái kéziratban maradtak.

• Írt több természetrajzi értekezést.
• Államszámtan.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Lengyel Géza: Degen Árpád emlékezete, Pécs, 1936. Klny. a Botanikai Közlemények 1936. XXXIII. kötetének 1-3. füzetéből.
• Tóth Vilmos (Bev., szerk. ): A Kerepesi úti temető. II. In: Budapesti Negyed 25. (1999. ősz). 207. p.