Csatorna (vízépítés)
A csatorna olyan létesítmény, melyet a vízépítési gyakorlatban a belvíz-, az öntözővíz, az üzemi víz, ritkábban a szennyvíz elvezetésére, vagy hajózás céljából építenek.
A csatornák típusai
[szerkesztés].jpg)
A lefolyástalan területek felszínén és a talajtérben összegyűlő, a település, az ipar, a közlekedés biztonsága szempontjából káros vizek összegyűjtésére, szabályozott levezetésére úgynevezett belvízelvezető csatornákat építenek. A többnyire; a földbe ásott mederkialakítású hálózat, amely a terep mélyvonulatán halad. Vonalvezetését a terepviszonyoktól függően alakítják ki. (A magasabban fekvő területről, az alacsonyabban fekvő felé irányítják a vizet.)
Az öntözőcsatorna a vízkivétel helyétől a főcsatornán, majd a mellékcsatornán halad, azután az osztócsatornán, végül az öntözőcsatornán kerül a vízfelhasználás helyére.
Általában a közterületek felszíne alatt elhelyezett fenékeséssel kialakított gravitációs, nyílt vízfelszínű, illetve túlnyomásos, zárt keresztmetszetű csatornák és műtárgyaik összefüggő rendszere. A hálózat lehet egyesített rendszerű vagy elválasztó rendszerű.
A csatornázás a vízgazdálkodás fontos része. Korszerű megvalósításának fontos előfeltétele a felszín alatti és feletti vizek tisztán tartása. Elősegíti az ivóvízellátás egészségügyileg megfelelő szintű biztosítását.[1]
Az ún. elválasztott rendszer a csapadékvíz elvezetését az ipari és a házi szennyvíztől elkülönülő csatornahálózattal oldja meg.
Műszaki és közegészségügyi szempontból célszerű a vízellátás és a szennyvízcsatornázás egyidejű megvalósítása. Ezt nevezzük egyesített rendszernek. Az ilyen rendszerű csatornahálózatba a szennyvizet a házi és az ipari bekötő csatornán, valamint az útterület vízelnyelő aknához csatlakozó bekötőcsatornán vezetik le. A szennyvíz a különböző átmérőjű és esésű mellék-gyűjtőcsatornákon keresztül a főgyűjtőcsatornába folyik. Innen régebben a nyíltvizekbe szabadon beengedték. Ma azonban a szennyvíztisztító telepekre jut, ahol több szinten megtisztítják (fizikai szűrés, biológiai és kémiai tisztítás).
A csatornákat a vízszállítás módja szerint nevezhetjük gravitációs, vákuumos és nyomott rendszereknek.
A különböző rendszerek összehasonlítása:
| Összehasonlítás | Vákuumos rendszer | Gravitációs rendszer |
|---|---|---|
| A cső vezetési helye | Kis árokmélységben (fagyhatár alatt, kb. 1 méter). Kis átmérőjű polietilén cső. | Mély árokban, ami lejt. Nagyobb csőátmérő. |
| Fektetési rugalmasság | Alkalmazkodik a talajviszonyokhoz, terepadottságokhoz. | Vonalvezetésben horizontálisan és vertikálisan mereven korlátozott. Csak völgyirányban folyik. Tisztítóakna szükséges! |
| Csőcsatlakozások | Vízzáróan hegesztett csatlakozások. Rugalmas cső, nem reped. | Tokokon, repedéseken szivárog. Hagyományos merev csövek. |
| Haladási sebesség | A rendszer dugulásmentesen 6 m/s sebességgel működik | A kis esés (3‰) miatt lerakódásra, eltömődésre hajlamos. |
Hajózási csatorna
[szerkesztés]
Hajózási csatornának tekinthetünk minden mesterséges medrű folyóvizet. E létesítményeket használják a termőföldek belvízmentesítésére, öntözésre, vízellátásra, hajózásra és szerencsére egyre ritkábban szennyvízelvezetésre. Némelyiket átvágásnak nevezik, ezek folyókat kötnek össze, éles kanyarulatokat, gázlókat, zúgókat vágnak le, hogy könnyebb legyen rajtuk a közlekedés.[2] Időnként a szokványos, keskeny csatornákat is átvágásnak mondják.
Az első csatornákat az ókorban építették. Mezopotámiában i.e. 2000 táján vízellátásra és hajózási célra ásták őket. Az egyiptomiak ilyen módon kerülték ki hajóikkal a Nílus egy-egy folyószakaszát. A kínaiak a kínai Nagy-csatornát több évszázadon át építették Pekingtől Hangcsouig, ami több mint 1750 km hosszúságú.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyarországon napjainkra megvalósult majd 100%-an a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása vezetékes ivóvízzel.
- ↑ A hajózási csatornák kifejezést lerövidítve csatornákra, a 20. század első évtizedeitől használják.
Források
[szerkesztés]- A településfejlesztés elmélete és gyakorlata (Hatvan, 1996) ISBN 963-04-5147-6
- Révai nagy lexikona (Budapest, 1912) V. kötet 6-7 old.
- Révai új lexikona IV. (Bűn–Cyt). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 376–379. o. ISBN 963-901-593-8
- A tudás fája / Tudomány és Technika 261-262. old. ISSN 1418-8090
További információk
[szerkesztés]
- Csatorna.lap.hu – Linkgyűjtemény
Ipari és technológiai forradalom | ||
|---|---|---|
| Témák |  | |
| Emberek, csoportok |
| |
| Helyek |
| |
| Találmányok, technológia |
| |
| Társadalmi hatások |
| |
| Hivatkozások | ||
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
