Cickányfélék
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Középső eocén - jelen | ||||||||||||||||||||||
 Blarina carolinensis
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Cickányfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Cickányfélék témájú médiaállományokat és Cickányfélék témájú kategóriát. |
.jpg)
A cickányfélék (Soricidae) az emlősök (Mammalia) osztályának és az Eulipotyphla rendjének egyik családja.
A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig rövid ideig a saját cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe tartozott. Három alcsalád, tizenkilenc nem és háromszáznégy faj tartozik a családhoz.
A családba ma 410 recens faj tartozik, de ezekből 5 faj nemrég kihalt. Az élő és nemrég kihalt fajok mellett számos fosszilis faj is létezik.
Kis termetűek, a legtöbbjük nem nagyobb egy egérnél. A legnagyobb faj a távol-keleti pézsmacickány (Suncus murinus) a trópusi Ázsiából, hossza 15 cm, testtömege 100 g.[1] Az etruszk cickány (Suncus etruscus) 3,5 cm hosszú, és 2 g tömegű, és ezzel ez a faj a legkisebb ma élő szárazföldi emlős.
Általában a szárazföldön élnek, és ásnak, magvak, rovarok, férgek és más táplálék után kutatva. Egyes fajok kaptárba is behatolnak télire méhet enni. Ellenük is véd a 7 mm-es rács. Vannak fára mászó, föld alatt, hó alatt élő, vagy vízben vadászó fajok is. Szemük kicsi, és nem lát jól, viszont hallásuk és szaglásuk kiváló.[2]
Mozgásuk gyors, anyagcseréjük igen élénk. Naponta legalább a testsúlyuk 90%-ának megfelelő mennyiségű táplálékot kell elfogyasztaniuk. A fogságban élő cickányok napi élelemigénye a testsúlyuk 50 és 200%-a között változik.[3] Orruk hosszú, megnyúlt, ormányszerű. Hangjuk a madarak csiripelésére emlékeztet. A mezei cickány és az erdei cickány mindenütt előfordul. Éjjel és nappal egyaránt tevékenykednek.
A cickányoknak van egy mirigyük a testük mindkét felén, ami pézsmát választ ki, amit a legtöbb ragadozó nem kedvel. Azért lehet mégis találni a természetben megölt cickányt, mert valamilyen ragadozó, általában róka, ragadozó madár vagy bagoly egérnek nézte és tévedésből ölte meg. Néhány állat azonban megeszi a cickányt, egyikük a gyöngybagoly, amely gyakran éppen a cickányokra specializálja magát.[4]
Télen nem hibernálódnak, de anyagcseréjük lelassul. Testtömegük 30-50%-át is elveszítik, ami a csontok, a koponya és a belső szervek méretének csökkenésével jár.[5]
A cickányoknak nem nő a foguk úgy, mint a rágcsálóknak, sőt, már születésük előtt elveszítik tejfogaikat. A fogak elhasználódása az idősebb cickányok problémája. Metszőfogaik hosszúak és élesek, rágófogaik a száj hátsó részében találhatók. Fogképletük
Jellemzően magányos életmódúak, a hím és a nőstény csak a párzás idején van együtt. Egyes fajok üreget ásnak maguknak. Egy nőstény cickány akár évi 10 almot is felnevelhet, különösen a trópusokon, ahol egész évben tudnak szaporodni. A szoptatás ideje 17–32 nap. A nőstény gyakran közvetlenül szülés után párzik, és miután elválasztott egy almot, már meg is szüli a következőt. Várható élettartamuk 12-30 hónap.[2]
A cickányok más szempontból is különlegesek. Néhány fajuk mérgező, ami szokatlan az emlősök körében. A mérget a fog vájata vezeti a zsákmányba. A méreg több vegyületet tartalmaz, a rövidfarkúcickányok (Blarina fajok) méregmirigyeinek tartalma akár 200 egér életének kioltására is elegendő. Az egyik vegyülettel magas vérnyomást, egy másikkal migrént és izomidegrendszeri betegségeket kezelnek.[6] A Blarina brevicauda faj nyála soricidint tartalmaz, ami egy lehetséges jelölt a petefészekrák ellen.[7]
A denevérekhez és a fogascetekhez hasonlóan néhány faj képes echolokációra. Ezek a Sorex és a Blarina nemekbe tartoznak. Ide tartozik az erdei cickány, a Sorex vagrans, és a Blarina brevicauda. A madagaszkári tanrekfélék és a patkányvakondfélék is rendelkeznek ezzel a képességgel. Ultrahangok rövid sorozatát adják ki.[8][9] A denevérekkel szemben ezek kis amplitudójúak, széles sávúak, multiharmonikusak, és frekvenciamoduláltak. A közeli tájékozódásra használják, és nem a zsákmány felkutatására.[9]
Rendszerezés
[szerkesztés]A családba az alábbi 3 élő és 2 fosszilis alcsalád tartozik:
- fehérfogú cickányok (Crocidurinae) Milne-Edwards, 1872 - 10 nem és 228 élő faj
- afrikai fehérfogú cickányok (Myosoricinae) Kretzoi, 1965 - 3 nem és 25 élő faj
- vörösfogú cickányok (Soricinae) Waldheim, 1814 - 6 nemzetség, 14 recens nem és 157 recens faj
- †Heterosoricinae
- †Limnoecinae
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Louch, C.D.; Ghosh, A.K. & Pal, B.C. (1966). "Seasonal Changes in Weight and Reproductive Activity of Suncus murinus in West Bengal, India". Journal of Mammalogy 47 (1): 73–78. JSTOR 1378070
- ↑ a b Barnard, Christopher J..szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 758–763. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1
- ↑ Reid, F. (2009). "A Field Guide to the Mammals of Central America and Southeast Mexico". p. 63-64. [1]
- ↑ Preben Bang és Preben Dahlström: Állatnyomok és -jelek, Mérték Kiadó, 2006
- ↑ (1990. január 1.) „The natural history of shrews”.
- ↑ Piper, Ross (2007), Extraordinary Animals: An Encyclopedia of Curious and Unusual Animals, Greenwood Press.
- ↑ BioProspecting NB, Inc's novel ovarian cancer treatment found effective in animal cancer model., 2009. április 8. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ (1979) „Echolocation by the Short-Tailed Shrew Blarina brevicauda”. Journal of Mammalogy 60 (4), 751–9. o. DOI:10.2307/1380190.
- ↑ a b (2009) „Why do shrews twitter? Communication or simple echo-based orientation”. Biology Letters 5 (5), 593–596. o. DOI:10.1098/rsbl.2009.0378. PMID 19535367.
Források
[szerkesztés]- Dr. Berend Mihály, Dr. Szerényi Gábor: BIOLÓGIA II., Állattan, Ökológia, 275 old.
- Örösi Pál Zoltán: Méhek között (1957).
- ITIS rendszerbesorolása
- Novum állatvilág enciklopédia III.: Emlősök III.: Kisebb növényevők, rovarevők és erszényesek. Szerk. David MacDonald. Szeged: Novum. 2009. ISBN 978-963-9703-57-5 – magyar nevek egy része
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Shrew című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Weblap
[szerkesztés]
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
