Charles Watson-Wentworth
Született	1730. május 13.[1][2][3][4][5] South Yorkshire
Elhunyt	1782. július 1. (52 évesen)[1][2][3][4][5] 1782 (51-52 évesen)[6] London
Állampolgársága	brit
Házastársa	Mary Watson Wentworth, Marchioness of Rockingham (1752. február 26. – )[7]
Szülei	Lady Mary Finch Thomas Watson-Wentworth, 1st Marquess of Rockingham
Foglalkozása	politikus lelkész
Tisztsége	Lord Lieutenant of the West Riding of Yorkshire (1751. július 18. – 1763. február 25.) az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1765. július 13. – 1766. július 30.) Leader of the House of Lords (1765. július 13. – 1766. július 30.) Lord Lieutenant of the West Riding of Yorkshire (1765. szeptember 12. – 1782. július 1.) az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1782. március 27. – 1782. július 1.)
Iskolái	St John's College Westminster School
Kitüntetései	térdszalagrend
Halál oka	influenza
Sírhelye	Yorki katedrális
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Watson-Wentworth témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Watson-Wentworth (1730. május 13. – 1782. július 1.), Rockingham második őrgrófja, a Térdszalagrend lovagja, királyi titkos tanácsos, whig párti brit politikus, miniszterelnök. Élete során mindössze két hivatalt töltött be (a másik a Lordok Háza elnöksége volt), de másfél éves vezetése során nagy befolyással rendelkezett.

Családja Dél-Yorkshire-i birtokán nevelkedett. A Westminster Schoolban és a Cambridge-i Egyetemen, a St. John's College-ban folytatta tanulmányait. 1746-ban (16 évesen) Wentworthből Carlisle-ba lovagolt, hogy csatlakozzon William Augustus herceghez (a király öccséhez) a jakobita trónkövetelő, Charles Edward Stuart üldözésében. Négy évvel később, Malton grófjának címezve, az ír főnemesség tagjává emelték, majd rövidesen örökölte apja őrgrófi címét.

1750-ben foglalta el helyét a Lordok Házában, majd egy évvel később II. György hálókamrájának egyik lordja lett. 1761-ben a Térdszalagrend lovagjává ütötték. 1762-ben III. György barátját és nevelőjét, John Stuartot (Lord Bute) nevezte ki miniszterelnöknek. Az év decemberében, egy, a korábbi miniszterelnök, Thomas Pelham-Holles támogatói, köztük Lord Rockingham részvételével lezajlott parlamenti lázadás nyomán a résztvevőket minden kormányzati pozícióból eltávolították. Az esemény „a pelhamita kisdedek lemészárlása” nevet kapta. A következő évek során Watson-Wentworth fokozatosan Pelham-Holles támogatóinak vezetőjévé emelkedett, akik nem hajlottak a békülésre Bute-tal és utódával, George Grenville-lel. Rockingham és pártja, amelynek sok nagy tekintélyű whig család feje is tagja volt, a II. Jakabot megbuktató, és a Hannover-házat hatalomba segítő whig hagyományok örököseként tekintettek magukra.

A király Grenville-lel szembeni ellenszenve és ez utóbbi csekély parlamenti támogatottsága oda vezetett, hogy 1756-ban, a király nagybátyja, William Augustus herceg közvetítésével folytatott tárgyalások után III. György Lord Rockingham-et jelölte miniszterelnöknek. Rockingham szövetségeseit, Henry Seymour Conwayt és Augustus FitzRoyt nevezte ki a déli, illetve az északi ügyek miniszterévé. Ebben az időben lett személyi titkára Edmund Burke ír államférfi és filozófus, akivel életre szóló barátságot kötött, és aki politikai szövetségese és tanácsadója volt 1782-ben bekövetkezett korai haláláig. Hivatali ideje alatt visszavonták a gyarmatokon az újabb adó miatt nagy felháborodást keltő bélyegtörvényt. A kormányon belüli ellentétek miatt lemondani kényszerült, helyét az idősebb Pitt vette át (a Kincstár Első Lordja Augustus FitzRoy lett; ez azon ritka esetek egyike volt, amikor a két pozíció elvált egymástól).

Watson-Wentworth a következő 16 évet ellenzékben töltötte, ezalatt fő támogatója volt a gyarmatosok alkotmányos jogainak, és kiállt a tizenhárom gyarmat függetlenségi törekvései mellett. 1782-ben másodszor is miniszterelnök lett, és hivatalba lépésekor Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét, véget vetve az amerikai függetlenségi háborúnak. Kormányzása azonban rövidesen véget ért, mivel 14 héttel beiktatása után meghalt.

Az ő tiszteletére kapta a nevét a New Hampshire-i, az észak-karolinai és a virginiai Rockingham megye, és Rockingham városa Észak-Karolinában (Richmond megye).

• Charles Watson-Wentworth, a Kincstár Első Lordja és a Lordok Háza elnöke
• Robert Henley – Lordkancellár
• Daniel Finch – a Királyi Titkos Tanács Lordelnöke
• Thomas Pelham-Holles – Főpecsétőr
• William Dowdeswell – pénzügyminiszter
• Augustus Henry Fitzroy – az északi ügyek minisztere
• Henry Seymour Conway – a déli ügyek minisztere és az Alsóház elnöke
• John Manners – Master-General of the Ordnance (táborszernagy)
• John Perceval – az Admiralitás Első Lordja
• William Augustus herceg – tárca nélküli miniszter

Változások

• 1765 október - William Augustus herceg halála
• 1766 május - Augustus Fitzroy lemond. Henry Conway veszi át a posztját, utóbbiét pedig Charles Lennox.

• Charles Watson-Wentworth, a Kincstár Első Lordja és a Lordok Háza elnöke
• Edward Thurlow – Lordkancellár
• Charles Pratt – a Királyi Titkos Tanács Lordelnöke
• Augustus Henry Fitzroy – Főpecsétőr
• William Petty – belügyminiszter
• Charles James Fox – külügyminiszter és az Alsóház elnöke
• Augustus Keppel – az Admiralitás Első Lordja
• Henry Seymour Conway – a hadsereg főparancsnoka (hadügyminiszter)
• Charles Lennox – Master-General of the Ordnance (táborszernagy)
• Lord John Cavendish – pénzügyminiszter
• John Dunning – Lancaster Hercegség kancellárja (címzetes poszt)

A hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Watson-Wentworth, 2nd Marquess of Rockingham című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• További információk Charles Wentworthről a Miniszterelnöki Hivatal honlapján (angolul)

Elődje: George Grenville, ill. Frederick North

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1765–1766, ill. 1782

Utódja: William Pitt, az idősebb, ill. William Petty-FitzMaurice