Bugát Pál
Született	1793. április 12. Gyöngyös
Elhunyt	1865. július 9. (72 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, nyelvész, egyetemi tanár
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Bugát Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12.^[1] – Pest, 1865. július 9.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító, a magyar orvosi nyelv egyik megteremtője. 1841-től 1844-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Baloghy József áldozópap unokaöccse.^[2]

Szobra a róla elnevezett Székesfehérvári SZC Bugát Pál (egészségügyi) Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának aulájában tekinthető meg.

Apja Bugát (Bukát) János szegény sorsú szabómester volt, édesanyja Balog Terézia.^[1] A gimnázium alsó osztályait szülővárosában 1807-ben, a felsőbbeket Egerben 1811-ben, az orvostudományit 1816-ban Pesten végezte az egyetemen, ahol 1818. december 21-én orvossá, 1820. január 8-án szemészorvossá avatták.

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824. október 5-én pedig a Pesti Egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták, és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig.

Bugát 1844-ben kezdett el finnül tanulni, mivel foglalkoztatta a magyar nyelv rokonságának kérdése. 1846-ban azzal a kéréssel fordult a Magyar Tudós Társasághoz, hogy adjon neki anyagi támogatást a finn és lapp nyelv tanulmányozásához és támogassa egy hosszabb stockholmi és helsingforsi útját. Kérését azonban elutasították. Kérelmével eztán a Helytartótanácshoz fordult, amely 1846. június 9-én engedélyezte Bugát tervét, valamint ahhoz számára négyhavi fizetett szabadságot hagyott jóvá. Végül a tervezett északi tanulmányút elmaradt, aminek okát az utókor nem tudta felkutatni.^[3][4] Bugát Pál elsőként szorgalmazta 1846-ban finn tanszék felállítását a pesti egyetemen.^[5]

1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosává nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottmány ülésein. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt annak bukása után bujdosni kényszerült, megfosztották minden rangjától, tisztségétől, a katedrájától és a nyugdíjától is. Végül kegyelmet kapott. Idejét Budán töltötte, többnyire nyelvészeti búvárkodással, tanulta a finn és a török nyelvet, kertészkedett, és orvosi gyakorlatot is folytatott. Közéleti visszatérését csak 1861-ben engedélyezték.^[6]

Mivel nem volt gyermeke, nyolc csángó magyar fiút fogadott háztartásába, akiket saját költségén taníttatott és neveltetett. 1830. november 17-én választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét ő vetette fel az Orvosi Tár^[7] című folyóiratban. Ennek első gyűlésén 1841 májusában alapították meg^[8] a Természettudományi Társulatot, melynek alapító tagjaként 1000 aranyforintot adományozott. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első négy gyűlésén alelnök volt (1841–43), és kiadott „Munkálatait” is ő szerkesztette. Ismeretes, hogy igen sok műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet 1865. július 11-én.

Arcképe kőnyomatban Rohn és Grund által Pesten, 1866-ban a Magyar Orvosok és Term. Munkálatai XI. kötetében, névaláírása pedig a Vasárnapi Ujság 1889. 44. számában jelent meg.

• Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pesthini, 1818
• Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonalai. Hempel után németből ford. és boncztudományi szótárral ellátva. Uo. 1828. Két kötet
• Közönséges kórtudomány. Uo. 1830
• Éptan. Tanítványai számára. Uo. 1830
• Hahnemann Organon-a (Életműve) a gyógyművészségnek vagyis Hahnemann Sámuel Homoeopathiája. Magyarítva. Uo. 1830
• Igazítás: a tudományok és mesterségek közönséges Tára (Conversations-Lexikon) iránt és abban kiadott agyvelő czikkelyről Balogh Pál észrevételére. Uo. 1830 (Különny. a Tudom. Gyűjteményből)
• Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv. Uo. 1833 (Schedel Ferenccel együtt)
• Sebészség, [1], [2], Chelius után ford. Uo. 1836–44. Négy kötet. (Ism. Figyelmező 1836)

• Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford. Uo. 1836–37. Két kötet
• Kisded sebészi eszköztár. Fritze után ford. Uo. 1837 (Flór Ferenccel együtt)
• A nevezetesebb sebészi véres műtétek. Fritze után latin és magyar nyelven kiadta. Uo. 1839
• Magyarországi orvosrend névsora. I. év. Uo. 1840 (Flór Ferenccel együtt)
• Gyógyszerek árszabása. Uo. 1843
• Természettudományi szóhalmaz. Buda, 1844 (V. Ferdinánd királynak van ajánlva, ki a szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta)
• Phonologiai eszméi. Uo. 1854

Orvosi cikkei az általa szerkesztett Orvosi Tárban (1831–1848), Akadémia Évk. (II. V. 1835. 1842. Emlékbeszéd Schuster János felett), Orvosok és Term. Munk. (1842. 1846.); Faragó János szobrász életrajza a Magyar Sajtóban (1857. 109. sz.), Természetrajzi és gazdasági cikkei a Tudományos Tárban (1838–39) és az Akadémiai Értesítőben (1850–56) jelentek meg. A bonctudományi műszavakról (Uo. 1829. II–VII.) és a kézművesi műszavakról a Vasárnapi Ujságban (1858) jelentek meg cikkei. Az akadémia Zsebszótára szerkesztésében is részt vett.

Szerkesztette az Orvosi Tárt Schedel Ferenccel (1831–33), azután Flór Ferenccel 1848-ig. Több kötetre terjedő nyelvészeti kéziratait a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.