BRDM–1
BRDM–1 a varsói Lengyel Hadimúzeumban
Típus	páncélozott felderítő jármű
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Gyártó	Gorkiji Autógyár
Gyártási időszak	1957-1966
Gyártási darabszám	10 000
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő (1957-es és 1958-as mintájú BRDM–1 esetében: 2 fő vezető, 1 fő parancsnok) 4 fő (1959-es és 1960-as mintájú és a késői gyártású BRDM–1 esetében: 2 fő vezető, 1 fő parancsnok, 1 fő lövész)
Hosszúság	5,7 m
Szélesség	2,25 m
Magasság	2,9 m
Tömeg	5,63
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	Teknő homlok: 11-7 mm Teknő oldalak és far: 7 mm Felépítmény eleje: 11 mm Felépítmény oldalai: 7 mm Felépítmény hátulja: 5 mm Vízszintes felületek: alul: 4 mm, felül: 5 mm
Elsődleges fegyverzet	nincs (1957-es, 1958-as és 1959-es mintájú BRDM–1) 1 darab 7,62 mm-es SZGMB közepes géppuska az elülső rögzítési ponton (1959-es és 1960-as mintájú BRDM–1) 1 darab 12,7 mm-es DSK nehézgéppuska vagy 1 darab 14,5 mm-es KPV nehézgéppuska (késői gyártású BRDM–1 típusok)
Másodlagos fegyverzet	nincs (1957-es, 1958-as és 1959-es mintájú BRDM–1) 2 darab 7,62 mm-es SZGMB közepes géppuska az oldalsó rögzítési pontokon (opcionális) (1960-as mintájú BRDM–1) 3 darab 7,62 mm-es SZGMB közepes géppuska az oldalsó rögzítési pontokon (opcionális) (késői gyártású BRDM–1 típusok)
Műszaki adatok
Motor	GAZ–40PB hathengeres benzinmotor
Teljesítmény	90 LE (70 kW)
Felfüggesztés	laprugók hidraulikus lengéscsillapítókkal
Sebesség	úton 90 km/h vízben 9 km/h
Fajlagos teljesítmény	16 LE/t
Hatótávolság	úton 750 km vízben 120 km
A Wikimédia Commons tartalmaz BRDM–1 témájú médiaállományokat.

A BRDM–1 (oroszul: Боевая разведывательная дозорная машина, Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina, magyarul felderítő és járőr harcjármű) egy úszóképes, páncélozott felderítő jármű volt, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki, majd a Varsói Szerződés tagállamainak haderejében is elterjedt. Eredetileg egyszerűen BRDM-nek ismerték, majd a BRDM–2 1962-es megjelenésekor kapta a BRDM–1 jelölést. A BRDM (ismert még a BTR–40P jelölés is) először 1957-ben jelent meg, gyártása pedig 1966-ig folyt. A teljes legyártott mennyiség 10 000 darab körül volt, mára kevesebb mint 600 darab található néhány ország raktárában.

A BTR–40 páncélozott szállító jármű alkalmazása során a Szovjet Hadseregben nyilvánvalóvá vált, hogy a modern csatatereken nélkülözhetetlen az olyan járművek alkalmazása, amelyek képesek átkelni a vízen. A Gorkiji Autógyár (GAZ) A. Gyedkov vezette tervezőirodájában V.K. Rubcov főkonstruktőr irányításával az 1954-es év végén elkészült egy új úszóképes jármű tervezete. Eredetileg a BTR–40 páncélozott szállító jármű kétéltű változata lett volna, jelölése a BTR–40P volt.

A tervezet a BTR–40 több alkotóelemét is felhasználta, de a munka előrehaladtával a koncepció megváltozott. A jármű végül egy úszóképes páncélozott felderítő járműként került le a tervezőasztalról. Emiatt a jármű megkapta a BRDM jelölést, amely a Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina rövidítése volt. Az első prototípussal 1956 februárjában készültek el, jóval nagyobb úszóképes teknővel (stabilitás növelése) és javított mankókerék-rendszerrel az árokáthidaló-képesség javítása érdekében. A tesztsorozatra a Fekete-tenger térségében került sor, majd 1957-ben alkalmasnak találták a járművet, sorozatgyártása még abban az évben elkezdődött.

A (még a szakirodalomban is esetenként visszaköszönő) tévhitekkel ellentétben a FUG gépjárművet nem a BRDM-1 bázisán hozták létre, az teljesen magyar konstrukció és csupán a mankókerék-kihajtás származott a szovjet járműről. A FUG futóműve különböző Rába, Ikrausz és Csepel alkatrészekből állt össze, a páncélteknőt a Magyar Hajó- és Darugyár tervezte, míg a komplex átviteli művet a Rába fejlesztette ki és gyártotta. Bár a jármű a legtöbb téren felülmúlta a BRDM-1 szériát, annak legfőbb hiányosságai szintén sújtották, különösen a beépített fegyverzet hiánya és az alul-motorizáltság.^[1]

A jármű leginkább szembetűnő tulajdonsága a négy kiegészítő láncmeghajtású mankókerék, melyek leeresztésével megnő a jármű terepjáró képessége, és képes átkelni a lövészárkokon is. A jármű rendelkezik központilag, a jármű belsejéből irányítható keréknyomás-szabályozó rendszerrel is, amely rendszer később elterjedt az összes szovjet katonai gumikerekes jármű között. A jármű eredeti változata, az 1957-es mintájú BRDM nyitott tetejű volt, de a következő szériamodell, az 1958-as mintájú BRDM már zárt tetővel rendelkezett, amelyre búvónyílásokat is helyeztek a parancsnok és a vezető ülése fölé, illetve még két búvónyílást a jármű hátuljára.

A jármű szabványos 4×4 hajtásképletű, alváza hegesztett, motortere a jármű elején található, mögötte pedig a küzdőtér helyezkedik el. A vezető a bal oldalon ül, mellette a jobb oldalon pedig a parancsnok. A járművet nem látták el ABV fegyverek elleni védelemmel és éjjellátó felszereléssel sem rendelkezik. A járművön elöl található négy infravörös reflektor, egy fehér keresőreflektor pedig a vezető felőli oldalra van felerősítve. Harc közben a BRDM–1 első szélvédőit páncélozott spalettákkal védik, melyeken beépített kémlelőnyílások vannak. Mikor a spaletták nyitott helyzetben vannak, a napfénytől védik a vezetőt és a parancsnokot, illetve megakadályozzák, hogy az eső vagy a hó befedje a szélvédőket. A GAZ–40PB V–8 benzinmotor az amerikai Dodge teherautó motorján alapszik, amelyhez hozzá tartozik még egy manuális sebességváltó négy előre és egy hátra sebességgel és egy száraz tárcsás kuplung is. A négy kiegészítő mankókerék csökkenti a talajnyomást és lehetővé teszi az akár 1,2 méter széles lövészárok átkelését. A fő kerekekben lévő légnyomást a vezető növelheti vagy csökkentheti, ezzel fokozva a teljesítményt.

A jármű teljesen kétéltű, a jármű elején lévő acéllemezt a vízen való átkelés előtt felemelik, hogy megnöveljék a stabilitást, illetve hogy megakadályozzák a víz befolyását a motortérbe. A vízben a jármű meghajtásáról egy vízsugárhajtómű gondoskodik. A hajtóművet a főmotor hajta, amely pedig egy négylapátos propellert forgat. A vízsugárhajtóművet egy páncélozott spaletta védi a szárazföldön. Ezt a spalettát el kell távolítani, mielőtt a jármű belehajt a vízbe. A jármű elején lévő acéllemez a szárazföldön kiegészítő páncélzatként funkcionál.

A BRDM–1 maximális páncélvastagsága 11 milliméter, amely mindössze a kézifegyverek tüzétől és kisebb repeszektől óvja a járművet, de nagyobb tüzérségi lövedékek és nagy kaliberű géppuskalövedékek ellen már hatástalan. A kerekeket nem védi páncélzat, így részben sebezhetőek bármilyen fegyverrel szemben.

Az 1959-es mintájú BRDM alapfegyverzete egy 7,62 mm-es SZGMB közepes géppuska, melyet a páncéltest elejére rögzítenek, lőszerjavadalmazása 1250 töltény. Az 1960-as mintájú BRDM tetejének oldalain további két géppuska foglalattal rendelkezik a 7,62 mm-es SZGMB géppuskákhoz, habár általában csak egy géppuskát szereltek a járműre, pedig lehetőség volt akár három géppuska hordozására is. Később a jármű elején a 12,7 mm-es DSK 1938/46 nehézgéppuskát vagy a 14,5 mm-es KPV nehézgéppuskát alkalmazták az SZGMB közepes géppuska helyett, míg a jármű hátuljára egy kiegészítő SZGMB géppuskát szereltek. Továbbra is lehetőség volt két SZGMB géppuska felhelyezése az oldalsó foglalatokra.

A szovjet hadsereg bizonyos okokból kifolyólag nem kedvelte a típust. A jármű nem rendelkezett lövegtoronnyal, a fegyverzet kezeléséhez pedig a lövésznek ki kellett másznia a búvónyíláson, így kiszolgáltatva magát az ellenséges tűzzel szemben. A jármű nem rendelkezett semmilyen speciális irányzékkal, így jócskán lecsökkentve használhatóságát, mint felderítő jármű. Ezen hiányosságok bátorították a tervezőcsapatot egy új jármű létrehozására, amely jobban megfelel a modern harcmezőkön.

A BRDM–1 1957-ben lépett hadrendbe a szovjet hadseregben. A gyártás 1966-ig folytatódott, mikoris a gyártósorokon teljesen felváltották a BRDM–2-vel. Alkalmazása még évekig folytatódott, mietőtt a BRDM–2 teljesen kiszorította volna. A BRDM–1 obr. 1958 alkalmazásra került Csehszlovákiában és Magyarországon is. Lengyelország az 1960-as évek elején kapta első BRDM–1-eseit. Később 2P27 és 9P110 páncéltörő rakétákkal felfegyverzett típusokat is kapott. A BRDM–1 járműveket a lengyel néphadsereg különböző alegységei használták (de leginkább a felderítő alakulatok), míg a 2P27 páncéltörő-rakétás típusokat a gépesített alakulatok páncéltörő alegységei használták. Lengyelország rendelkezett még BRDM–RKh típusokkal is, amelyek a vegyi- és sugárfelderítő egységeknél kerültek alkalmazásra. Ezeket a típusokat a BRDM–2 és alváltozatai váltották fel.

A BRDM–1 még további négy Varsói Szerződés tagállamnál volt hadrendben: Albánia, Bulgária, Német Demokratikus Köztársaság és Románia. Ezen kívül Kuba is vásárolt néhány példányt. Közel az összes szovjet felszereléshez hasonlóan, a BRDM–1-et is eladták több arab és afrikai államnak, ahol még évtizedekig szolgáltak jó terepjáró és úszóképességüknek köszönhetően.^[2]

A BRDM-1 legnagyobb hiányossága, hogy beépített fegyverzettel nem rendelkezett, így különösen tagolt terepen és ABC fegyverekkel szennyezett terepen (Irak-Iráni háború) korlátozott volt a használhatósága harcjárműként még a korabeli hasonló feladatkörű járműhöz képest is. Emellett a járműből korlátozott volt a kiláthatóság, ami tűzvezetési képességeit csökkentette jelentősen, ugyanakkor páncéltörő-rakétás változatai némileg sikeresebbek voltak a negyedik Arab-Izraeli háború kezdeti szakaszában.^[2]

• SPW–40P – a fegyverzet nélküli BRDM–1 kelet-német jelölése.
• SPW–40PA – a felfegyverzett BRDM–1 kelet-német változata nagyobb IR fényszórókkal.
• 9P111 – a 9P110 kelet-német változata. A szovjet 9P110-től eltérően a kelet-német változatnál további védelemmel látták el a fényszórókat és két rögzítési helyet szereltek a jármű hátuljára az üzemanyagkannák számára.

• 1957-es mintájú BRDM–1 – alap fegyverzet nélküli úszóképes páncélozott felderítő jármű nyitott tetővel. Egyéb megjelölése a BTR–40P.
  • 1958-as mintájú BRDM–1 – alap fegyverzet nélküli úszóképes páncélozott felderítő jármű zárt tetővel és búvónyílásokkal. Egyéb megjelölése a BTR–40P.
    • 1959-es mintájú BRDM–1 – alap úszóképes páncélozott felderítő jármű 7,62 mm-es közepes géppuskával. Egyéb megjelölése a BTR–40P.
      • 1960-as mintájú BRDM–1 – alap úszóképes páncélozott felderítő jármű három darab 7,62 mm-es közepes géppuskával, egy a tető elülső részén, kettő a felépítmény oldalain. Lehetséges volt egyszerre mind a három rögzítési pontra felszerelni a géppuskákat, de a gyakorlatban ezt ritkán alkalmazták. Egyéb megjelölése a BTR–40P.
        • BRDM–2 – a BRDM–1 továbbfejlesztésével létrejött jármű.
• BRDM–RH – vegyi- és sugárfelderítő jármű kettő darab KZO–2 zászlórakóval és érzékelő berendezésekkel, beleértve a DP dózismérőt és a PCHR–54 félautomata érzékelő eszközt. Egyéb megjelölése a BTR–40P–RH.
• BRDM–1U – parancsnoki jármű kiegészítő R–112 rádióval és három ostorantennával. Egyéb megjelölése a BTR–40PU és a BRDM–u.
  • BRDM–1U – a szállítóegységek számára módosított változat. A típust ellátták hátsó világításokkal is.
• 2P27 – páncéltörő változat 2K16 rakétaindítóval és 3 darab 3M6 Smel (AT–1 Snapper) páncéltörő rakétával felszerelve. A jármű hátulját teljesen átépítették. A felderítésre szolgáló felszerelés és a felderítők számára biztosított teret lecserélték egy új felépítményre, amelyben helyet kapott a rakétaindító és a rakéták. Menet közben a rakétaindítót a felépítmény belsejébe süllyesztve szállították, így megvédve azt. Ennek köszönhetően, mikor a rakétaindító a felépítményben van, alig lehet megkülönböztetni az alap változattól. A jármű oldalain négy lőrést vágtak, habár lehetetlen őket használni ennél a típusnál. A rakétaindítót a jármű álló helyzetében lehet használni. A jármű megállítása után a felépítmény tetejéről lehajtották a két fedőpanelt, majd az indítót kiemelték a jármű belsejéből. Ezután a rakétákat azonnal lehet indítani. 1958-ban fejlesztették ki.
• 2P32 – páncéltörő változat 2K8 rakétaindítóval és 4 darab 9M11 Falanga (AT–2 Swatter) páncéltörő rakétával felszerelve. A jármű megegyezik a 2P27 típussal, mindössze a fegyverzetben tér el. 1962-ben lépett hadrendbe.
• 9P110 – páncéltörő változat 9K14M rakétaindítóval és 6 darab 9M14 Maljutka (AT–3 Sagger) páncéltörő rakétával. Gyártását 1963-ban kezdték. A jármű felépítménye megegyezik a 2P27 és 2P32 változatéval, de kisebb azoknál, így megtartva az eredeti BRDM–1 karakterisztikáját. Emellett a rakétavetőt mozgató mechanikát is egyszerűsítették.

•  Afganisztán – 1970-ben 50 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1970 és 1971 között szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet szolgálatban voltak
•  Albánia – 1959-ben 15 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1960-ban szállítottak le. A járművek jelenleg is hadrendben vannak
•  Algéria
•  Angola – 120 darab BRDM–1
•  Benin
•  Csád
•  Dzsibuti
•  Egyenlítői-Guinea
•  Egyiptom – 1967-ben 200 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1968 és 1969 között szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak. A járművek jelenleg is hadrendben vannak
•  Eritrea
•  Etiópia – 1977-ben 50 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1977-ben le is szállítottak. A járművek előzőleg szovjet szolgálatban voltak. Jelenleg 65 BRDM–1 áll hadrendben
•  Fehéroroszország – 142 darab BRDM–1
•  Guinea – 1968-ban 10 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1969-ben szállítottak le. A járművek valószínűleg másodkézből valók
•  Indonézia – 1962-ben 10 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1963-ban szállítottak le
•  Izrael
•  Jemen
•  Kongói Demokratikus Köztársaság
•  Közép-afrikai Köztársaság
•  Kuba – 1968-ban 50 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1968-ban le is szállítottak
•  Líbia – 1977-ben 60 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1978-ban szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak
•  Madagaszkár
•  Magyarország
•  Malawi
•  Mali
•  Marokkó
•  Mauritánia
•  Mongólia – 9P110
•  Mozambik – 1976-ban 20 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1977-ben szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak. 1979-ben 31 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1979 és 1980 között szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak. 2001-ben 30 darab BRDM–1 és BRDM–2 állt még hadrendben, habár a mozambiki katonai felszerelés hadrafoghatósága, főleg a szovjet eszközöké, 10% alatt van
•  Nicaragua
•  Peru – 1973-ban 12 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1974-ben szállítottak le. A járművek valószínűleg előzőleg szovjet hadrendben voltak
•  Románia – 9P110
•  São Tomé és Príncipe
•  Seychelle-szigetek
•  Szíria – 1970-ben 100 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1970 és 1971 között szállítottak le. A járművek valószínűleg előzőleg szovjet hadrendben voltak
•  Szomália
•  Szudán – 1958-ban 5 darab BRDM–1 vagy BTR–40 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1960-ban szállítottak le
•  Tanzánia – 1964-ben 30 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1965-ben szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak
•  Uganda – 1971-ben 62 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1973-ban szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak. 1973-ban 36 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1974-ben szállítottak le. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak
•  Ukrajna
•  Vietnám
•  Zambia – 1980-ban 44 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1980-ban le is szállítottak. A járművek előzőleg szovjet hadrendben voltak
•  Zimbabwe – 20 darab BRDM–1
•  Zöld-foki Köztársaság

•  Bulgária – 1964-ben 150 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1965 és 1967 között szállítottak le. A hadrendből az 1980-as években vonták ki, helyüket a BRDM–2 járművek vették át
•  Csehszlovákia – BRDM–2-vel helyettesítették
• Észak-Vietnam – 1963-ban 50 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1963 és 1966 között szállítottak le. A megmaradt példányokat az utódállamoknak adta át
•  Irak – Az iraki hadsereg 1500 darab BRDM–1 és BRDM–2 járművet és változataikat üzemeltette. Az összes megsemmisült.
•  Jugoszlávia – BRDM–1 és 9P27. Átadta az utódállamoknak
•  Lengyelország – 1961-ben 800 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1961 és 1964 között szállítottak le. Helyüket a BRDM–2 járművek vették át. Egy darabot a varsói Muzeum Wojska Polskiego-nak (Lengyel Katonai Múzeum) ajándékoztak
• Német Demokratikus Köztársaság – 1959-ben 100 darab BRDM–1 járművet rendeltek a Szovjetuniótól, melyeket 1960 és 1962 között szállítottak le. Helyüket a BRDM–2 járművek vették át
•  Szerbia – 30 darab BRDM–1
•  Szovjetunió – Átadta az utódállamoknak

• BRDM–2
• D–442 FUG

Ez a szócikk részben vagy egészben a BRDM-1 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.