B. Nagy László (Budapest, 1927. február 8. – Balatonszárszó, 1973. április 18.) újságíró, filmkritikus, dramaturg, műfordító.

A budapesti református gimnáziumban^{[pontosabban?]} tett érettségi vizsgát. A Magyar Út című református hetilap közölte filmkritikáit, tizenhat éves korában lett Szőts István filmrendező asszisztense. 1944-ben csatlakozott egy ellenálló diákszázadhoz a Börzsönyben, mint katonaszökevény. 1945-ben munkatársa lett a Parasztpárt lapjának, a Szabad Szónak, Sarkadi Imrével is barátságot kötött. 1947 és 1949 között a Szabad Nép című lap irodalmi kritikusa volt. 1949-től 1954-ig dramaturgként és rendezőként működött a Híradó- és Dokumentum-Filmgyárban, politikai témájú agitációs filmeket készítésével foglalkozott. Filmkritikákat írt 1955–56-ban a Művelt Népbe, 1957-59-ben a Kortársba és a Magyar Nemzetbe, 1965-től pedig az Élet és Irodalomba. Életének utolsó éveiben mint az MTA Irodalomtörténeti intézetének munkatársa dolgozott. Filmkritikáiban a világháború utáni magyar filmgyártást, valamint a nemzetközi filmművészet legfontosabb jelenségeit elemezte. A kortárs magyar irodalommal is foglalkozott, emellett angolból is fordított, főleg Thomas Hardy és William Faulkner műveit. Móricz Zsigmond és Sarkadi Imre munkáit sajtó alá rendezte. Életének önkezűleg vetett véget Balatonszárszón.^[1]

• A teremtés kezdetén (tanulmányok, esszék, kritikák, Bp., 1966)
• A látvány logikája (Bp., 1974)

• William Faulkner: Az öreg (Európa, 1962)
• Ambrose Bierce: Bagoly-folyó (másokkal, Európa, 1963)
• Thomas Hardy: Hazatérés (Európa, 1972)
• Dashiell Hammett: A cingár feltaláló (Európa, 1972)
• William Faulkner: Eredj, Mózes (másokkal, Európa, 1986)

• Magyar Elektronikus Könyvtár - Magyar életrajzi lexikon 1000-1990

• filmvilag.hu
• irodalmijelen.hu