B–52 Stratofortress
Egy B–52H a sivatag felett
Funkció	nehézbombázó repülőgép
Gyártó	Boeing
Sorozatgyártás	1952–1962.
Gyártási darabszám	744
Ár	B–52B: 14 430 000  USD B–52H: 9 280 000  USD (1962) B–52H: 53 400 000  USD (1998)
Fő üzemeltetők	Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje NASA
Személyzet	5 fő
Első felszállás	1952. április 15.
Szolgálatba állítás	1955. február
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz B–52 Stratofortress témájú médiaállományokat.

A B–52 Stratofortress a világ egyik legismertebb nehézbombázója (a Stratofortess név egyrészt a sztratoszféra meghódítására utal, a fortress pedig erődöt jelent, utalás a korábbi amerikai nehézbombázók, a B–17 Flying Fortress és a B–29 Superfortress neveire). A gép 1955-ben állt hadrendbe, a szolgálatban tartását eredetileg 2000-ig tervezték, de a szűkös költségvetés miatt a típus korszerűsítése mellett döntöttek, így a gép egészen 2045-ig állhat hadrendben. A típus első változata 1952-ben B–52A néven állt szolgálatba, majd ezt 1962-ben a B–52H jelű típus követte. Jelenleg csak a H jelű típusok állnak szolgálatban.

A repülőgép kifejlesztésének célja a Szovjetunió elleni nukleáris csapás volt, a gépet úgy tervezték, hogy amerikai bázisokról felszállva a Szovjetunióra atomcsapást mérjen. Az oroszok válaszul kifejlesztették a Tupoljev Tu–95-öst, ez azonban teljesítményben és technikailag is alulmaradt a Stratofortess-szel szemben. A gép egyaránt alkalmas hagyományos és nukleáris bombák szállítására. Csekély fegyverzete ellenére (faroklövész) elterjedt bombázó, a világ számos pontján bevetették már: öbölháború, Afganisztán, Vietnám, Szerbia. A pilóták egymás között a gépet kissé nehézkes repülési tulajdonságai miatt csak BUFF-nak hívták (Big Ugly Fat Fucker/Fellow).

A gép 8 hajtóművel rendelkezik, amelyek 4 gondolában foglalnak helyet. A nagy fesztáv miatt a szárnyak végén oldalfutókat találunk, ezek akadályozzák meg a szárnyak leérését. A gép elektronikája egy forgatható toronyban van elhelyezve az orr alatt. Fel van szerelve radar-érzékelő, radar-zavaró és hamis radarjeleket kibocsátó berendezésekkel. Katapultálható ülésekkel rendelkezik (bombázóknál ritkán alkalmazott megoldás). A világon egyedül az USA rendelkezik B-52 típusú gépekkel.

Saját védelmét mindössze egy forgócsövű gépágyú, (a korábbi változatoknál géppuskák) látja el. Különböző robotrepülőgépekkel is felszerelhető, nukleáris bombák szállítására is alkalmas (8 darab a bombakamrában és a szárnyak alatt), AGM–84 Harpoon hajók elleni rakétákkal és AGM–142 Have Nap rakétákkal is felszerelhető.

• 51 db 227 kg-os,
• 30 db 454 kg-os,
• 20 db 907 kg-os JDAM, gravitációs bomba

Egyéb gravitációs és nukleáris bombák is bevethetők a szárnyak alá függesztve, illetve a törzsben szállítva.

• Személyzet: 5 fő (pilóta, másodpilóta(en), fegyverzeti tiszt(en), navigátor(en), elektronikus hadviselési tiszt(en) és faroklövész(en) a farokágyú 1991-es eltávolításáig)
• Hossz: 48,5 m
• Fesztávolság(en): 56,4 m
• Magasság: 12,4 m
• Szárnyfelület: 370 m²
• Szárnyprofil: tő NACA 63A219.3 mod(en), csúcs NACA 65A209.5
• Üres tömeg(en): 83 250 kg
• Feltöltött tömeg: 120 000 kg
• Maximális felszálló tömeg(en): 220 000 kg
• Üzemanyag-kapacitás: 181 610 l

• Hajtóművek száma: 8 darab
• Típusa: Pratt & Whitney TF33-P-3/103 gázturbinás sugárhajtómű
• Maximális tolóerő: 8×76 kN

• Legnagyobb sebesség(en): 1047 km/h (560 csomó, 650 mph)
• Utazósebesség(en): 844 km/h (442 csomó, 525 mph)
• Bevetési távolság(en): 7210 km (4480 mérföld, 3890 teng. mérföld)
• Hatótávolság(en): 16 232 km (10 145 mérföld, 8764 teng. mérföld)
• Szolgálati csúcsmagasság(en): 15 000 m (50 000 láb)
• Emelkedőképesség(en): 31,85 m/s (6270 láb/perc)
• Szárny felületi terhelése(en): 595 kg/m²
• Tolóerő-tömeg arány: 0,31
• Siklószám: 21,5 (becsült)

• Lőfegyverek: 1× 20 mm-es(en) M61 Vulcan gépágyú, a H-modelleken eredetileg a távirányítású faroktoronyba szerelve; 1991-ben az összes jelenleg üzemben tartott repülőgépből eltávolították
• Bombák: Közel 31 500 kg (70 000 font) vegyes bombateher; bombák, aknák, rakéták, különböző konfigurációkban.

• Platina-szilikát alapú előretekintő infravörös(en) és nagy felbontású, alacsony fényszintű televíziós érzékelőket használó elektro-optikus képalkotó rendszer
• ADR–8 dipólrakéta (1965-1970)^[1]
• LITENING továbbfejlesztett célmegjelölő rendszer^[2]
• Sniper továbbfejlesztett célmegjelölő konténer
• IBM AP-101 számítógép^[3]

1961. január 24-én a goldsborói Seymour Johnson légibázisról felszállt B–52g Stratofortress bombázó megszakította a légi utántöltését üzemanyag-szivárgás miatt. Először azt tervezték, hogy a tenger felett várakoznak addig, míg az üzemanyaguk annyira kifogy, hogy megkezdhessék a leszállást, de a helyzet rosszabbodott, és végül a parancsnok elrendelte a gép elhagyását.

A nyolcfős személyzetből öten túlélték a balesetet. A pörgő és zuhanó roncsból a fedélzeten tárolt két Mark 39-es atombomba kihullott. Az egyik egy fára zuhant, a másik mocsárba.

Az eset után a Pentagon kijelentette, hogy nem volt robbanásveszély, a honvédelmi minisztérium szerint pedig robbanóanyag sem volt a bombában. Ehhez képest Parker F. Jones, a nukleáris biztonsággal foglalkozó Sandia National Laboratories vezetője egy 1969-es jelentésben azt hozta ki, hogy a bomba robbanását megakadályozni hivatott 4 rendszerből három tönkrement a zuhanás során, és voltaképpen csak egy relé akadályozta meg a robbanást.

A 3,8 megatonnás bomba, a hirosimai 15 kilotonnás bombának a 250-szeresét jelentette volna. A becsapódás helyétől 19 kilométerre található az akkor 29 ezres lakosságú Goldsboro városa.

• Típusismertető, képek
• B52-esek Fairfordban (Jetfly)
• 50 éves a Stratofortess
• Részletes ismertető
• The Boeing B-52 Stratofortress – Az Air Vectors típusismertetője
• http://wp.scn.ru/en/ww3/b/790 Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben – Festésminták a WINGS PALETTE Archiválva 2007. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalán
• passport.blog.hu: Az amerikaiak elhagyott atombombái

Filmek

• Póttartály leoldása fékernyővel. YouTube ^{[halott link]}

Sablon:Az amerikai légierő fegyverei m v sz Az amerikai légierő jelenleg hadrendben álló fegyverei
Repülőgépek	Csatarepülőgépek A–10 Thunderbolt II · AC–130 Spectre Bombázók B–1 Lancer · B–2 Spirit · B–52 Stratofortress Bevetésirányítás E–3 Sentry · E–4 Nightwatch · E–8 JSTARS · E–9A · EC–130 Commando Solo Vadászgépek F–15 Eagle · F–15E Strike Eagle · F–16 Fighting Falcon · F–22 Raptor · F-35 Lightning II Felderítőgépek OC–135 Open Skies · RC–26B · RC–135 · RQ–4A Global Hawk · RQ–11 Raven · U–2 Dragon Lady · WC–130 Super Hercules · WC–135 Constant Phoenix · Boeing ScanEagle · WASP–III Kutatás-mentés HH–60 Pave Hawk · HC–130 Légi utántöltés KC–10 Extender · KC–135 Stratotanker · KC–46 Pegasus Kiképzőgépek T–1 Jayhawk · T–6 Texan II · T–38 Talon · T–43A · Blanik TG–10 · TG–15A/B Teherszállítás C–5 Galaxy · VC–9 · C–12 Huron · C–17 Globemaster III · C–20A Gulfstream III · C–20G/H Gulfstream IV · C–21A Learjet · CV–22 Osprey · VC–25A · C–32 · C–37 Gulfstream V · C–38 Courier · C–40 Clipper · C–41A Aviocar · C–130 Hercules Egyéb LC–130 · MC–130 Combat Talon · MQ–1 Predator · MQ–9 Reaper · U–28A · UH–1 Huey · UV–18A/B Twin Otter · YAL–1
Fegyverek	Bombák CBU–87 CEM · CBU–89 Gator · CBU–97 · GBU–10 Paveway II · GBU–12 Paveway II · GBU–16 Paveway II · GBU–24 Paveway III · GBU–27 Paveway III · GBU–28 · GBU–31 JDAM · GBU–32 JDAM · GBU–38 JDAM · GBU–39 SDB · GBU–54 Laser JDAM · Mk 82 · Mk 83 · Mk 84 · M129 Rakéták AGM–65 Maverick · AGM–86 ALCM · AGM–88 HARM · AGM–130 PSOW · AGM–154 JSOW · AGM–158 JASSM · AIM–7 Sparrow · AIM–9 Sidewinder · AIM–120 AMRAAM · LGM–30 Minuteman Céltárgyak BQM–34 Firebee · BQM–167 SAT · MQM–107 Streaker · QF–4 Phantom II
Űrbe telepített rendszerek	Hordozórakéták Atlas V · Delta II · Delta IV Műholdak DMSP · DSCS · DSP · GPS · Milstar · SBIRS · SATCOM