Bánki Éva
| Bánki Éva | |
 | |
| Griechisch Tamás felvétele | |
| Született | 1966 (58 éves) Nagykanizsa |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Szépirodalmi Figyelő-díj (2004) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bánki Éva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bánki Éva (Nagykanizsa, 1966–) író, irodalomtörténész.
Életpályája
[szerkesztés]Nagykanizsán született 1966-ban. Budapesten érettségizett, majd 1991-ben az ELTE magyar-portugál szakán végzett. A diploma után ösztöndíjasként hosszú időt töltött Lisszabonban és Santiago de Compostelában. PhD-dolgozatát – melyet az első trubadúr, Vilmos herceg költészetéről írt – 1996-ban védte meg. Jelenleg középkori világirodalmat (lovagregényeket és trubadúrokat), galego költészetet, kreatív írást, műfordítás-történetet tanít két budapesti bölcsészkaron, a Károli Gáspár Református Egyetem Világirodalmi Tanszékén[1] és az ELTE BTK Portugál Tanszékén. A KRE Kreatív Írás Specializációjának egyik alapítója és vezetője. két nagy trubadúrantológia (műfordításgyűjtemény), a Tavaszidő édessége és az Udvariatlan szerelem főszerkesztője. Kemény krimikről, XX. századi popkultúra és elit irodalom viszonyáról szó tanulmánykötete, A bűn nyelvét megtanulni 2014-ben a Napkút gondozásában jelent meg.[2] Egyik alapítója és szerkesztője a Palimpszeszt című elektronikus tudományos folyóiratnak (2005 óta nem működik) és a tanítványaival együtt működtetett kortárs irodalmi portálnak, az UjNautilusnak.)
Budapesten él, egy lánygyerek (2008-) anyja.
Versei számos irodalmi folyóiratban (Kalligram, Mozgó világ, Látó, Tiszatáj, Irodalmi Centrifuga, Napút) jelentek meg.
2004-ben látott napvilágot Esőváros címmel első prózai műve a Magvető Kiadó gondozásában, mely elnyerte a Szépirodalmi Figyelő-díjat.
Írói munkássága
[szerkesztés]Esőváros
"Bánki Éva Esővárosa kitűnő regény, zseniális mű. Úgy tűnik, minden szempontból az: a nyelv tekintetében mindenképpen. Öröm olvasni ezeket a görcsmentes, hajlékonyan – noha férfi a fiktív elbeszélő, s csak öt gimnáziumi osztályt végzett parasztfiúból lett falusi könyvtáros –, nőiesen ívelt mondatokat, körbetapogatni a kecses átmeneteket, amelyek háromszáz könyvoldalon keresztül egyszer sem torpannak meg, nem törik meg a stílusuk és a hangulatuk, ami folyton valami kacér derűt és kedélyességet, de ugyanakkor valami állhatatosan jelen levő feminin szomorúságot hordoz magában, de mindenekelőtt életteljességet, még akkor is, ha a legszörnyűbb események tárulnak fel a mondatok által, mintha a tragédia fogalmi közlése mögött folyton ott ívelne az életigenlés, az elfogadás, a gondoskodás, az ápolás és a vigasztalás női életelve. A ragyogó mondatok e kedélyesség, és nem utolsósorban a hibátlanra csiszoltság mellett egyéb stiláris síkokat is megmozgatnak: valóságtartalmuk mögött hatalmas tömbökben képesek görgetni a realizmust egészen a szürrealisztikus víziókig kitágító varázslatosságot, megérinteni a metafizikumot, csodálatos szövedékben egyesíteni az időben és térben széttartó történéseket, s a nyelv az, ami ebben a műben pergő mesét gyúr történetté, ami odaszögezi az olvasó figyelmét a könyvoldalakra és nem engedi el, csak az utolsó lapot lezáró írásjelnél." Fekete J. József[3]
Az Esőváros egy háromgenerációs, Csallóközből kitelepített parasztcsalád életét dolgozza fel. A regény szlovák fordítása Mesto dažďa címmel 2006-ban jelent meg a Kalligramnál. Több részlet lengyelül is megjelent a Literatura na Świecie felvidéki magyar irodalmat bemutató összeállításában.
Aranyhímzés
A regényről született kritikák (pl. Keresztesi Józsefé, Bedecs Lászlóé) általában az idő és emlékezet, hatalom és igazság egymásba fonódó problematikáját emelik ki. A regény 2011-ben Zlatno vezmo címmel az Ergo kiadó gondozásában bolgárul is megjelent.[4]
Magyar Dekameron (novellafüzér)
A kritikusok egy része, mint Csehy Zoltán az egymásba fonódó intertextusok játékosságát, szerelem, nyelv és politika új szempontú felfogását emelik ki.[5] A novellafüzérből részletek jelentek meg észtül a Maailma nukraim orkester – Valimik ungari novelle c. prózaválogatásban[6]
A kritikusok egy része, mint Csehy Zoltán az egymásba fonódó intertextusok játékosságát, szerelem, nyelv és politika új szempontú felfogását emelik ki.[5] A novellafüzérből részletek jelentek meg észtül a Maailma nukraim orkester – Valimik ungari novelle c. prózaválogatásban[6]
Fordított idő (regénytrilógia)
Kora középkorban játszódó, fantasy-elemekben bővelkedő, a VIII. századi germán, kelta muzulmán világ határvidékeire kalauzoló történelmi regény. A kritikák egy része női lovagregényként, mozaikszerűen felépített, női fejlődéstörténetként értelmezi. A nőszempontú történelmi regényt (immár befejezettnek tekinthető trilógiát) számos kritikusa, mint például Szigeti Csaba (Bánki Éva történelemfogalmai http://tiszatajonline.hu/?p=117028) és Király László (Az idő hálójában https://web.archive.org/web/20191006212049/http://aszem.info/2018/01/az-ido-halojaban-banki-eva-elsodort-ido/)próbálták a teljes életmű alapján értelmezni.
Bánki Éva több fordításgyűjteményt állított össze, de soha nem műfordított.
Kötetei
[szerkesztés]- Esőváros; Magvető, Budapest, 2004
- Aranyhímzés. Egy Gellért-legenda. Regény; Magvető, Budapest, 2005
- Harmonia terrena. "Ha te is velem akarsz élni...". Misztériumjáték Árpád-házi Szent Erzsébetről, Szent Margitról és Jolántáról; szöveg Bánki Éva; Ráday Könyvesház, Budapest, 2007
- Magyar Dekameron; Magvető, Budapest, 2007 (Magvető novellárium)
- A bűn nyelvét megtanulni. Tanulmányok a kemény krimiről; Napkút, Budapest, 2014
- Fordított idő. A mély tenger névtelenjei; Jelenkor–Libri, Pécs–Budapest, 2015
- Elsodort idő. Fordított idő II.; Jelenkor, Budapest, 2017
- Összetört idő Fordított idő III. Jelenkor, Budapest, 2019
- Telihold Velencében; Jelenkor, Budapest, 2020
- Át; Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2022
Díjai
[szerkesztés]- 2004: Szépirodalmi Figyelő-díj
- (2008): Mikes Kelemen Díj (Mikes Kelemen Irodalmi Társaság, Hollandia)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ https://www.book.store.bg/p62928/zlatno-vezmo-eva-banki.html
- ↑ a b Archivált másolat. [2016. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 30.)
- ↑ a b Archivált másolat. [2015. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 30.)
További információk
[szerkesztés]- Károli Gáspár Református Egyetem
- Litera
- Újnautilus
- https://web.archive.org/web/20130813170319/http://bankieva.hu/eletrajz
- https://web.archive.org/web/20150810203110/http://bankieva.hu/muvek/
- https://web.archive.org/web/20150810190314/http://bankieva.hu/kritikak/
- https://web.archive.org/web/20160126032149/http://bankieva.hu/interjuk/
- https://web.archive.org/web/20160216151722/http://ujnautilus.info/banki-eva-kritikai
- https://web.archive.org/web/20160601051541/http://ujnautilus.info/forditott-ido-kritika-interju
- Zsávolya Zoltán: A rezignáció spirálja. Információs szerkezet és elbeszélés Bánki Éva Fordított idő című regénytrilógiájában; Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2019 (Káva téka)
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
