A bába szülést segítő és a gyermekágyas asszonyt és újszülöttét ápoló nő, napjainkban kórházi szülésznő. Hasonló foglalkozások napjainkban a szülészorvos, meg a dúla, aki a szülés érzelmi feldolgozását segíti, illetve a védőnő, aki a kismama és csecsemője egészségét figyeli és gondozza. A bábának néha volt segédje, akit compónak, vagy fürösztőnek is hívtak.

A szláv nyelvből átvett bába szónak eredetileg négy jelentése van, mégpedig: vénasszony, nagyanya, boszorkány („vasorrú bába”), szülésznő. A bábaság összetett feladat volt, tulajdonképpen a szüléstől a halálig terjedt a szerepe. A menstruációs problémákban, a terhességi rosszulléteknél, szoptatásnál tanácsot adott, vagy mindenféle női bajt és gyermekbetegségeket gyógyított, fület lyukasztott, de van arra adat, hogy férfiak nemi betegségét kezelte. Elvárás volt, hogy a bába szülés után legalább egy hétig járjon még az anyához, akár naponta kétszer is. A bábák besegítettek a mosásban, de ez a későbbiekben visszaszorult.

A magyar „bába” első említése Könyves Kálmán király egy 1111-ben kelt oklevelében található.

1552-ben jelent meg az első működést szabályozó rendelet, mely szerint aki továbbra is bábaként kívánt dolgozni, annak a főhatóságok előtt esküt kellett tennie.

Az 1700-as évektől jelentek meg olyan orvosok, akik egyúttal „szülésmesterek” is voltak. Ők városokban praktizáltak, és csak a problémás szüléseknél vettek részt. Ekkoriban jelent meg a szülőszék is. Előtte a nők gyakran a földön vagy az istállóban változatos testhelyzetben szültek, hisz az ágy tisztítása sok munkával járt.

1745-ben Torkus Justus János pozsonyi városi főorvos javaslata alapján már országosan érvényes szabályzat utasította a bábákat, hogy működésük megkezdése előtt tisztiorvos jelenlétében tegyenek vizsgát. Ennek alapján Mária Terézia magyar királynő 1748-ban rendeletileg minden bábát vizsgatételre kötelezett. 1766-ban jelent meg Weszprémi István debreceni tiszti főorvos Bába Mesterségre Tanító Könyve, ami az első magyar nyelvű bábakönyv.

Bábák képzettség szerint:

Okleveles bábák: ez volt a legkisebb létszámú, elméletben és gyakorlatban is képzett csoport. Tagjai főleg a polgárság köréből kerültek ki. Német nyelvtudásuk az ismeretek elsajátításánál előnyös volt. Külföldi, főleg a bécsi és a prágai egyetemeken vizsgáztak.

Cédulás bábák: a későbbiekben az úgynevezett másodrendű képzésű bábák csoportját alkották: ők már többen voltak. Oktatásuk kizárólag gyakorlatban történt, mégpedig úgy, hogy a vármegye tiszti főorvosa a megyei bábákhoz küldte őket 1–10 napos „tanfolyamra”.

Paraszt- vagy kontár bábák: ők voltak legtöbben: sok tapasztalattal, de kevés elméleti tudással rendelkeztek, a szülés körüli rítusok és hagyományok náluk előnyt élveztek. A legtöbb panasz velük kapcsolatos volt, a sok halálos kimenetelű szülés miatt. A boszorkányperek vádlottjai is főleg közülük kerültek ki.

1794-ben Rácz Sámuel a magyar nyelvű orvosi oktatás úttörője, sebészet-szülészet tanár A borbélyi tanítások könyvében a szülés levezetéséhez javasolt eszközöket és tárgyakat összefoglalta. Ekkoriban már léteztek „bábatáskák”, illetve komolyabb szülészeti műszerdobozok is.

A himlőoltás bevezetésekor a bábák is segédkeztek annak beadásában.

Az 1950-es évektől Magyarországon egyre inkább kötelezővé vált a kórházi, szülőotthoni szülés, így az önálló bábaság intézménye az évtized végére megszűnt. Az intézményekbe terelt bábák alárendelt szerepbe kerültek, szülésznőként, orvosasszisztensként dolgozhattak tovább. Az 1990-es évektől ismét megjelent a bábák által kísért otthon szülés iránti igény, amely a megtűrt féllegalitásból 2011-re rendelettel szabályozottan legálisan elérhetővé vált. A TB azonban nem támogatja, így sokak számára nem érhető el ez a lehetőség.

• Magyar Néprajzi lexikon bába, szülésznő, Akadémiai Kiadó, Budapest 1977–1982
• bába, A Pallas nagy lexikona
• Dr. Werling Józsefné Forrai Márta: A magyarországi bábaképzés főbb állomásai
• Borbély Judit: A bábaság története Magyarországon a 18. század végétől a 20. század közepéig
• Maróy Ditta: Kis magyar bábaságtörténet – Interjú Deáky Zitával Archiválva 2017. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben

A Wikimédia Commons tartalmaz Bábaság témájú médiaállományokat.

• Ágh T. (szerk.): Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894
• Bába-Kalauz 1908
• Buda József: Az anyaság és bábaság története. POTE, Egészségügyi Főiskolai Kar, Pécs, 1996
• Csetneki J.: A szülésznőképzés múltja, jelene és jövője. Kézirat (szakdolgozat), Budapest, 1995
• Deáky Z. – Krász L.: Minden dolgok kezdete – A szülés kultúrtörténete Magyarországon (XVI–XX. század) Századvég Alapítvány, Budapest, 2005
• Fekete Sándor: A bábaoktatás története Magyarországon. In: Orvostörténeti Közlemények, 1970
• Gyáni Gábor: A bábától az orvosnőig. In: História, 1984/6.
• Ipolyi Arnold: Magyar mythológia. Pest, 1854
• Reismann A.: Magyar Bábakönyv – A bábai hivatás gyakorlásáról. Magyar Állami Királyi Nyomda, Budapest, 1933
• Schott, H.: A medicina krónikája. Officina Nova Könyv- és Lapkiadó Kft., Budapest, 1993
• Surányi S. – Porcsin I.: Bábák, szülésznők – egy nagy múltú „mesterség”. Orvosi Hetilap, 1994/135.
• Szállási Á.: A magyar szülészet és bábaügy I. István királytól Semmelweis Ignácig. Debreceni OTE Női Klinika Kiadványa, Debrecen, 1982
• Tauffer Vilmos: A szülészet ügyének (bábaügy) állása hazánkban. Pallas Rt., Budapest, 1891
• Vértes László: A magyar szülészet története a XX. század első felében. Debreceni OTE Női Klinika Kiadványa, Debrecen, 1982
• Vincze Felícia–Lipienné Krémer Ibolya: Az intézeten kívüli szülés helyzetének és a szülésznők szerepének alakulása hazánkban. Orvosi Hetilap, 2016/11.
• Weszprémi István: Bába mesterségre tanító könyv. Debrecen, 1766
• Bernád Ilona: Isteni folyamat. Gyermekáldás, bábaság a magyar néphagyományban; Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Marosvásárhely, 2012
• Krász Lilla: A bába történeti szerepváltozása a 18. századi Magyarországon; Osiris, Bp., 2003 (Doktori mestermunkák)