Aranyos
| Aranyos | |
_beside_Aranyosgerend.jpg) | |
| Az Aranyos Aranyosgerend és Hadrév között | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Románia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 164 km |
| Vízgyűjtő terület | 2970 km² |
| Forrás | Bihar-hegység |
 é. sz. 46° 22′ 20″, k. h. 23° 01′ 01″46.372222°N 23.016944°E | |
| Torkolat | Maros (Marosludas mellett) |
| é. sz. 46° 25′ 49″, k. h. 23° 58′ 37″46.430278°N 23.976944°E | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aranyos (románul: Arieș, latinul Aureus) folyó Romániában, Erdélyben.
Nevének eredete
[szerkesztés]
Nevét aranytartalmú hordalékáról kapta.[1] A folyó menti lakosság aranymosással foglalkozott.
Földrajza
[szerkesztés]A Bihar-hegységben ered két forráspatakból (Kis-Aranyos és Nagy-Aranyos) és a hegységből kilépve délnyugat-északkeleti irányú széles tektonikus völggyel a Gyalui-havasokat elválasztja az Erdélyi-érchegységtől.
Borrévnél festői mészkőszurdokkal töri át a hegységet, majd a Jára vizét felvéve lép ki az Erdélyi medencébe. Vajdaszegnél, Székelykocsárd fölött torkollik a Marosba.
Áthalad Fehér megye, Kolozs, Maros megyéken. Hosszúsága 130 km. A Maros legnagyobb mellékfolyója.
Nagyobb mellékvizei bal oldalon a Jára-patak, Hesdát-patak és a Túri-patak, jobb oldalon az Abrud.
Története
[szerkesztés]A folyó legrégibb latin neve Crisola, később Auratus volt.
Nevét 1177-ben már említették az oklevelekben, mint az aradi káptalan földjét iuxta Aranyos néven.
1256-ban sóvámmal kapcsolatban, 1262-ben pedig az Aranyos melletti Szentmiklós neve volt említve az oklevelekben.
Képgaléria
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1983. 60. o. ISBN 963 05 3346 4
Források
[szerkesztés]
- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből/
.svg){kind=small}
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
