Andranik Ozanján
Született	1865. február 25.[1][2][3] Şebinkarahisar[2][3]
Elhunyt	1927. augusztus 31. (62 évesen)[1][2][3] Chico[4] Fresno[2][3]
Állampolgársága	oszmán orosz Első Örmény Köztársaság amerikai
Foglalkozása	politikus katona fedayeen
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja Order of Saint Stanislaus, 2nd class Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Order of Bravery Cross of St. George 3rd class Cross of St. George 4th class Medal of St. George Szent Szaniszló-érdemrend War Cross
Sírhelye	Père-Lachaise temető (–2000, 94)[2][3] Yerablur (2000. február 20.) Ararat Massis Armenian Cemetery
Andranik Ozanján aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Andranik Ozanján témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andranik Torosz Ozanján, vagy Zoravar Andranik, (örményül: Անդրանիկ Թորոս Օզանյան vagy Զորավար Անդրանիկ) (1865. február 25. – 1927. augusztus 31.) örmény tábornok és szabadságharcos, akit az örmények nemzeti hősként tisztelnek.

Şebinkarahisarban született, Giresun tartományban, közel Erzurumhoz. Fiatalkorában csatlakozott az örmény szabadságharcosokhoz, akik az Oszmán Birodalomtól való elszakadásért küzdöttek. Tagja lett az Örmény Forradalmi Szövetség pártnak is.

Andranik részt vett a balkáni háborúkban, 1912 és 1913 között, a bolgárok oldalán harcolt Garegin Dzseh parancsnok örmény különítményében. A törökök letartoztatták és börtönbe zárták Isztambulban, itt ismerkedett meg más örmény nacionalistákkal.

Az első világháborúban az oroszok oldalán harcolt az Oszmán Birodalom ellen, örmény szabadcsapatokat szervezett. Számos csatában részt vett (pl.:Van-tó melletti csata), bátran harcolt és stratégiai felkészültsége hírnevet szerzett neki. Megszervezte az örmények kimenekítését Kelet-Örményországba az Oszmán Birodalomból az örmény népirtás miatt.

Az Örmény Demokratikus Köztársaság megalapítása után sereget szervezett és a törökök ellen vonult. A Batumi-békeszerződést nem ismerte el, nem fogadta el az abban megállapított örmény-török határokat. A hegyekbe vonult csapataival és Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságban küzdött tovább az azeriekkel együtt az oszmánokkal szemben.

1919 után nem akart részt venni az örmény politikai életben, az Örmény Demokratikus Köztársaság bukása után pedig az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és Kalifornia államban, Fresnóban halt meg 1927-ben. Hamvait 1928-ban Párizsba szállították, majd 1999-ben tértek vissza Örményországba. Franciaországban és Örményországban is számos emlékművet állítottak fel a „dicsőséges örmény nemzeti hős” tiszteletére.

Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!