Andorka Rudolf
Született	1931. április 30.[1] Budapest[2]
Elhunyt	1997. június 30. (66 évesen) Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Dr. Kiss Judit (1970-1997: Andorka Rudolf haláláig)
Gyermekei	Andorka Eszter
Szülei	Andorka Rudolf
Foglalkozása	szociológus, egyetemi tanár
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1984) Széchenyi-díj (1996) a francia Becsületrend lovagja (1997) Magyar Örökség díj (1997)
Sírhelye	Farkasréti temető (38-1-53/54)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Andorka Rudolf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andorka Rudolf (Budapest, 1931. április 30. – Budapest, 1997. június 30.) Széchenyi-díjas magyar szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Andorka Rudolf katonai attasé gyermeke. A társadalmi rétegződés és a demográfia neves kutatója, 1991-től haláláig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora volt.

1949-ben érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től: Eötvös Loránd Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karának esti tagozatára. Egyetemi tanulmányai mellett fizikai munkásként dolgozott. 1951-ben családjával együtt kitelepítették Besenyszögre és kizárták az egyetemről (édesapja Horthy-korszakbeli diplomata tevékenysége miatt). Sorkatonai szolgálatának letétele után a Cserép- és Díszkerámia Szövetkezetnél, majd a Labdagyártó Szövetkezetnél dolgozott. 1956-ban ismét elkezdte az egyetemet. Az 1956-os forradalom idején az egyetemi nemzetőrség tagja volt. A forradalom leverése után rövid ideig a KGB őrizetében volt. 1957-ben öt hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Későn tudta befejezni tanulmányait, 1963-ban szerzett jogi doktorátust.

1960-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki fordító irodájában tudott elhelyezkedni. 1962-ben Dányi Dezső akkori igazgató hívására a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárához került. Rövid könyvtárosi munka után a KSH Népességtudományi (később: Demográfiai) Intézetéhez került munkatársi beosztásban. 1970-ben a hivatal társadalomstatisztikai főosztályának kutatója lett, később a társadalmi mobilitás és életmód kutatási osztályának vezetésével bízták meg. 1984-ben távozott a hivataltól, amikor a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre került, ahol egyetemi tanárrá és a szociológia tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1991-ben megválasztották az egyetem rektorává. Tisztségét haláláig viselte.

1979-ben védte meg a szociológiai tudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekézését. Az MTA Szociológiai Bizottságának lett tagja. 1990-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1991 és 1996 között az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) elnöke volt. Számos tudományos bizottságnak volt tagja, illetve 1995-ben a Magyar Szociológiai Társaság elnökévé és a Páneurópai Unió Magyar Egyesülete alelnökévé választották. Több tudományos szakfolyóirat, többek között 1984-től az Alkohológia, 1991-től a Sociological Working Papers szerkesztőbizottságának munkatársa volt. 1986-tól haláláig a Szociológiai Műhelytanulmányok főszerkesztője volt.

Tudományos munkái mellett kora közéletében is részt vett: 1988–1989-ben az utolsó MSZMP Központi Bizottsága tanácsadó testületének tagja. 1991-től haláláig a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának világi elnöke, és a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere volt.

Rendkívül termékeny szerző volt. Három évtizedet felölelő tudományos munkássága során a szociológia, a statisztika, a közgazdaságtan legtöbb területével foglalkozott. Kezdeti kutatásai az ökonometria irodalom összegyűjtéséből álltak. Később, már a Központi Statisztikai Hivatal munkatársaként bekapcsolódott Kemény Istvánnal a Ferge Zsuzsa által vezetett társadalmi rétegződéssel és a mobilitással foglalkozó vizsgálatsorozatába. A későbbi, 1972-ben, illetve 1982-ben lefolytatott ilyen természetű KSH-kutatást már Andorka vezette.

A társadalmi mobilitás problémakörén túl publikált több devianciaformával kapcsolatos közleményt (pl. az alkoholizmus kutatása terén fejtett ki jelentős hatást). Írásaiban foglalkozott az abortusz, a család szociológiai kérdéseivel, az úgynevezett népmozgalmi statisztikával is. Részt vett szegénységgel kapcsolatos szociológiai kutatásokban. A szociológia közgazdasági oldalának kérdéseivel is foglalkozott: több gazdaságszociológiai, időmérleggel kapcsolatos, történeti demográfiai cikket is publikált.

Nevéhez fűződik a szociológia első komolyabb és korszerűbb magyar nyelvű egyetemi tankönyvének megírása is, amelynek legutolsó, még életében megjelent kiadását már nagybetegen írta meg. A tankönyvet 2006-ban – csupán kisebb változtatásokkal – ismét kiadták.

• Akadémiai Díj (1984)
• Széchenyi-díj (1996) – A társadalmi mobilitás vizsgálata, valamint a tudományszervezés és a nemzetközi tudományos kapcsolatok fejlesztése terén szerzett érdemei elismeréseként.
• Francia Becsületrend (1997)
• Magyar Örökség díj (1997)

• A budapesti nyugdíjasok helyzete és problémái (Cseh-Szombathy Lászlóval, 1965)
• Dinamikus népgazdasági modellek (társszerző, 1967)
• Iskolai végzettség és szakképzettség (1967)
• Alkoholizmus (társszerző, 1968)
• Mikromodellek (1971)
• Társadalmi jelzőszámok – társadalomstatisztikai rendszerek (1975)
• A társadalmi mobilitás történeti tendenciái (társszerző, 1975)
• Determinants of Fertility of Advanced Societies (1978)
• Andorka Rudolf–Zagórski Krzysztof: A társadalmi mobilitás Magyarországon és Lengyelországban. Az 1972. és 1973. évi adatfelvétel összehasonlító elemzése; KSH, Bp., 1979 (Társadalomstatisztikai közlemények)
• A magyar községek társadalmának átalakulása (Magvető, 1979) ISBN 9632709934
• A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon (1982)
• The Social Demography of Hungarian Villages in the Eighteenth and Nineteenth Centuries (With Special Attention to Sárpilis 1792-1804) (Journal of Family History 1986. 2. 169-192.) (dr. Balázs Kovács Sándorral közös munka.)
• Bevezetés a szociológiába (1986, utolsó kiadás 2006) ISBN 9789633898482
• Gyermekszám a fejlett országokban (Gondolat, 1987)
• Demográfiai átmenet Magyarországon (1991)
• A jóléti rendszer átalakulása Magyarországon (társszerző, 1994)
• Szegénység és szociálpolitika a 90-es években; szerk. Andorka Rudolf; BKTE, Bp., 1995 (Kutatási beszámolók Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közszolgálati Tanulmányi Központ)
• Homo socio-oeconomicus. A közgazdaságtan és a szociológia társadalmi és emberképe. Akadémiai székfoglaló. 1991. március 27.; Akadémiai, Bp., 1995 (Értekezések, emlékezések)
• Merre tart a magyar társadalom? Szociológiai tanulmányok a magyar társadalom változásairól és problémáiról; Antológia, Lakitelek, 1996 (Magyar tudomány)
• Gyermek, család, történelem. Történeti demográfiai tanulmányok; Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság, Bp., 2001
• Bevezetés a szociológiába; szerk. Spéder Zsolt; 2. jav., bőv. kiad.; Osiris, Bp., 2006 (Osiris tankönyvek)

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 41–42. o.
• Szelényi Iván nekrológja a Közgazdasági Szemle 1997. novemberi számában
• Rövid életrajz az MTI 1956-os emlékoldalán

• Cseh-Szombathy László: Andorka Rudolf, 1931–1997. Elhangzott: 2000. június 14.; MTA, Bp., 2001 (Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett)
• A krízis mint esély. Andorka-konferencia; szerk. Mészáros József, Harcsa István; Barankovics István Alapítvány–Gondolat, Bp., 2010