Amfleet
Pályaszám
25000–25124 (Amfleet II coach) 28000–28024 (Amfleet II diner-lites) 43344–43397 (Amfleet I full dinettes) 48140–48196 (Amfleet I club-dinettes) 81501–81547 (Amfleet I business class) 82500–82999 (Amfleet I coach)
Általános adatok
Gyártó	Budd Company
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	125 mph / 201 km/h
Üres tömeg	48-51 t
A Wikimédia Commons tartalmaz Amfleet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Amfleet az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a Budd Company által az Amtrak amerikai vállalat számára épített egyszintes, távolsági vasúti személykocsija. A Budd az Amfleet konstrukcióját a korábbi Metroliner elektromos motorvonataira alapozta. Az 1973-as kezdeti, 57 kocsira szóló, az északkeleti folyosón közlekedő Metrolinerek kiegészítésére szóló megrendelésből két, összesen 642 kocsira szóló megrendelés lett, amely elegendő volt az északkeleti folyosó összes járatának és az Egyesült Államok számos más útvonalának kocsijainak lecserélésére. Az Amfleet I néven ismert, 1975 és 1977 között elkészült első 492 kocsit rövid távú szolgáltatásra tervezték. Az Amfleet II néven ismert, 1980 és 1983 között elkészült 150 kocsiból álló második rendelés hosszú távú szolgáltatásra készült. Ezek voltak a Budd által gyártott utolsó távolsági személykocsik.

A kocsitípusok között hosszú és rövid távú távolsági kocsik, kávézók, klubkocsik és társalgók egyaránt szerepelnek. A kocsik megépítése óta a többszöri átépítés során a klubkocsikat és a társalgókat megszüntették a business osztályú kocsik, a klub-étkezők és a "diner-lite" étkezőkocsik javára. Az Amtrak az 1970-es években kísérletezett hálókocsik átalakításával, de nem folytatta az ötletet. Az Amfleet I-es kocsi mindkét végén előcsarnok van a gyorsabb beszállás érdekében, míg az Amfleet II-es kocsiban csak egy előcsarnok van. Az Amfleet II-nek valamivel nagyobb ablakai is vannak.

Az Amfleetek voltak az Amtrak által megrendelt első új, mozdonyvontatású távolsági kocsik, és az első ilyen kocsik, amelyeket 1965 óta az Egyesült Államokban építettek. Bevezetésük az 1970-es évek közepén az Amtrak vonatainak megbízhatóságának javulásához és az utasszám növekedéséhez vezetett. 2023-tól az Amfleet kocsikat széles körben használják az Egyesült Államok keleti és középnyugati részén, és az Amtrak egyszintes flottájának gerincét alkotják. 2021-ben az eredeti 642 kocsiból még 569 volt forgalomban.^[1]

Az Amtrak 1971. május 1-jén vette át az Egyesült Államokban a magánszektor szinte teljes személyszállító vasúti személyszállítási szolgáltatásának irányítását, azzal a megbízatással, hogy megfordítsa az évtizedek óta tartó hanyatlást. Az egy nappal korábban közlekedő 440 vonatból mintegy 184-et megtartott.^[2] E vonatok üzemeltetéséhez az Amtrak 300 mozdonyból (elektromos és dízel) és 1190 személykocsiból álló flottát örökölt, amelyek többsége az 1940-1950-es évekből származott.^[3] Ezek a kocsik elöregedtek, karbantartásra szorultak, és sok esetben nem voltak kompatibilisek egymással. A vállalat felismerte az egységesítés szükségességét és lehetőségét.^[4]

Az 1950-es évek óta nagyon kevés vasúti kocsit építettek az Egyesült Államokban helyközi forgalomra; az utolsó mozdonyvontatású kocsik a Pullman-Standard által 1965-ben a Kansas City Southern Railway számára épített tíz kocsiból álló megrendelés volt.^[5] Fontos kivételt képezett a Budd Metroliner elektromos motorvonat. Ez a 61 kocsiból álló flotta 1969-ben kezdte meg működését Washington és New York City között az északkeleti folyosón a Penn Central alatt, és a különböző műszaki problémák ellenére gyorsan elnyerte az utazóközönség tetszését. Az 1970-es évek közepén John H. White Jr. vasúttörténész úgy jellemezte őket, mint "az Amtrak legfényesebb csillagát".^[6] 1973-ban a Budd még mindig rendelkezett a Metroliner megrendelésből származó szerszámokkal, ami azt jelentette, hogy bármely új, ebből a konstrukcióból származó megrendelés gyártása szinte azonnal megkezdődhetett.^[7]

• Amtrak. America's New Passenger Trains (1984. április 1.) 
• Amtrak. Amtrak's Passenger Trains (1990. augusztus 1.) 
• Amtrak: Amtrak Fleet Strategy, 2012. március 29.
• Amtrak: Capital Investment Plan for Amtrak Equipment Deployed in State Corridor Service FY2016 – FY2020, 2015. október 27. [2015. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 9.)
• Design Data on Suspension Systems of Selected Rail Passenger Cars. Washington, D.C.: Federal Railroad Administration (1996. szeptember 13.) 
• Foster, Gerald L.. A Field Guide to Trains of North America. Boston: Houghton Mifflin (1996). ISBN 978-0-395-70112-6 
• General Accounting Office. How much Federal subsidy will Amtrak need?. General Accounting Office (1976. szeptember 13.). OCLC 2282654 
• The little locomotive that did, 52–61. o. (1999. december 1.) 
• Hediger, Jim. Amtrak I and II carbody and interior differences, 22. o. (2015. december 1.) 
• Johnston, Bob. Amtrak's design on the future, 32–41. o. (1992. június 1.) 
• Johnston, Bob. Giving passengers the business, 22–23. o. (2015. március 1.) 
• NTSB. Railroad accident report: head-on collision of National Railroad Passenger Corporation (Amtrak) passenger trains nos. 151 and 168, Astoria, Queens, New York, New York, July 23, 1984 (1985). OCLC 12734702 
• Sanders, Craig. Amtrak in the Heartland. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006. szeptember 13.). ISBN 978-0-253-34705-3 
• Solomon, Brian. Field Guide to Trains: Locomotives and Rolling Stock. Minneapolis, Minnesota: Voyageur Press (2016. szeptember 13.). ISBN 978-0-7603-4997-7 
• United States. Congress. House. Committee on Interstate and Foreign Commerce. Subcommittee on Transportation and Aeronautics. Amtrak authorization—1975 hearings before the Subcommittee on Transportation and Aeronautics of the Committee on Interstate and Foreign Commerce, House of Representatives, Ninety-third Congress, second session, on H.R. 15427 and H.R. 15428 ... June 17 and 20, 1974. Washington, D.C.: United States Government Printing Office (1974. szeptember 13.) 
• United States Department of Transportation. Two-year report on the Northeast Corridor [archivált változat] (PDF), Washington, D.C.: United States Department of Transportation (1978. szeptember 13.). OCLC 22749371. Hozzáférés ideje: 2024. január 25. [archiválás ideje: 2017. április 29.] 

• Friedmann, John. The cars that saved Amtrak, 18–27. o. (2023. január 1.) 

A Wikimédia Commons tartalmaz Amfleet témájú médiaállományokat.

• Amfleet roster at On Track On Line
• New Amfleet II Railcars brochure
• Amfleet I Interior Refresh Program

Sablon:Amtrak vasúti járművek m v sz Amtrak vasúti járművek
Személykocsik	Amfleet Auto Train / Autorack Superliner Viewliner Siemens Venture
Dízelmozdonyok	GE 32BWH Dash 8 F59PHI P42DC Genesis P40DC Genesis Siemens Charger
Villamosmozdonyok	P32ACDM Genesis Acela HHP–8 AEM-7 ACS-64
Tolatómozdonyok	GP15D GG20B GP38
Más vasutakról fogadott mozdonyok	Dízel E8 E9 F3B F7 FP7 Villamos FL9 GG1
Régebbi típusok	Dízel F40PH F69PHAC GP40TC P30CH SDP40F Turboliner TurboTrain Villamos E60 Metroliner

Sablon:Budd Company m v sz A Budd Company által gyártott vasúti járművek
Streamliners	Flying Yankee General Pershing Zephyr Keystone Pioneer Zephyr Roger Williams
Motorvonatok	CTA 2200 Series CTA 2600 Series M1/M3 M2 M-3 (A49/A50/A51) Metroliner MS Multi-section (BMT Zephyr) 1100 class PATCO Speedliner Pioneer III R11 R32 Rail Diesel Car (RDC) Silverliner SPV-2000 Universal Transit Vehicle
Személykocsik	Amfleet Big Dome Château series Great Dome Hi-Level Manor series Pacific series Park series Slumbercoach Strata-Dome Skyline series Viewliner