Az Afar-medence, más néven Afar-föld vagy Danakil-föld nyugaton az Etióp-magasfölddel, északkeleten a Vörös-tengerrel, keleten az Ádeni-öböllel határos, háromszög alakú medenceegyüttes, amelynek többsége Etiópiához, északi pereme Eritreához, keleti része Dzsibutihoz tartozik. Nyugati és déli határa (az északi szélesség 10° körül húzódó Szomáliai-törés) egyaránt tektonikus, mivel ez a Kelet-afrikai árok (nyugati ágának) északi vége, ún. óceáni partvidéki rendszere. Nevét az itt élő danakilokról kapta, akik afaroknak nevezik magukat.

Hullámos felszínén sós mocsarakkal kitöltött medencéket és közöttük olyan elszórt vulkáni kúpokat találunk, mint például az Erta Ale. Legmagasabb pontja (1200 m) az Afrera-csúcs, legalacsonyabb része a Danakil-mélyföld (−116 m). A földtörténeti közelmúltban még tengerfenék volt, amit egyértelműen mutatnak a helyenként a felszínen található korallmészkövek. A terület jelentős részét futóhomok borítja. A mélyedésekben található tavakat a környező magasföldeken beszivárgó talajvíz táplálja; vizük az állandó bepárlódás eredményeként sós. Hasonló okokból és hasonképpen sós a kis, zömmel időszakos patakok vize is. Más források az utóvulkáni működés termékei; ezek ugyancsak nagy sótartalmú, de jellemzően kénhidrogénes vizek.

A növényzet sivatagi-félsivatagi jellegű; a zömmel sós talajon a csak a kimondottan szárazságtűrő fajok élnek meg. A hegyek felől beömlő folyók mentén trópusi galériaerdők zöldellnek; a sztyeppek jellemző fája az ernyőakácia (Acacia). Állatvilága az Aethiops faunabirodalom afrikai faunaterületének K-afrikai tartományába tartozik. Gerinces faunájának jellemző képviselői:

• aranysakál (Canis aureus)
• homoki róka (Vulpes rueppelli)
• sivatagi hiúz (Caracal caracal)
• karcsú mongúz (Galerella sanguinea)
• ichneumon (Herpestes ichneumon)
• abesszin petymeg (Ganetta abyssinica)
• sivatagi dik-dik (Madoqua saltiana)
• beira (avagy béra, Dorcatragus megalotis)

Forró és száraz. A Föld egyik legforróbb vidéke. A terület peremén, a tengerparton fekvő Dzsibuti évi középhőmérséklete 29,4 °C; a júliusi középhőmérséklet meghaladja a 35 °C-ot. A tenger közelsége folytán nagy (70–75%) a relatív páratartalom, de eső alig esik (< 100 mm/év). A párás hőséget az európaiak rosszul viselik.

A kopár föld csak némi nomád pásztorkodásra alkalmas. A nomádok főleg juhot és kecskét, kisebb részben tevét és szarvasmarhát tartanak.

A danakilok (afarok) a terület őslakói. A középkorban az Oszmán Birodalom és Etiópia határvidéke volt, majd a 17. századtól önálló szultanátusok alakultak itt; ezek közül a Tadzsurai szultanátus vált a legjelentősebbé. A franciák 1862-ben megalapították Obok városát, és 1884-ben Obok néven gyarmatukká nyilvánították a terület keleti felét (a mai Dzsibutit). A területet átszelő határvonalat 1906-ban brit-olasz-etióp tárgyalásokon rögzítették.

Az Afar-medencét az itt talált ősi emberszabású-maradványok tették híressé. Innen került elő Lucy (3,4 millió éves), a leghíresebb Australopithecus afarensis-lelet, majd a Selamnak elnevezett kislány (3,3 millió éves) majdnem teljes csontváza. Itt találták meg a közeli Herto faluról hertói embernek nevezett, 160 ezeréves maradványokat is; átmeneti jellege dacára jelenleg a hertói embert tekintik a Homo sapiens legrégibb képviselőjének.

• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 183. o. ISBN 963-05-6612-5  
• R. Dawkins: Az ős meséje
• A POKOL BIRODALMA
• Új óceán keletkezik Afrikában (Index)