Adolf Nikolaus Buccow
| Adolf Nikolaus Buccow | |
 | |
| Erdély kormányzója | |
| Hivatali idő 1762. május 7. – 1764. május 18. | |
| Előd | Kemény László |
| Utód | Hadik András |
| Született | 1712. január 7.[1] Höxter |
| Elhunyt | 1764. május 18. (52 évesen)[1] Nagyszeben |
| Szülei | unknown daughter de la Croix de Frechapelle George Wilhelm von Bucco |
| Gyermekei | Georg Freiherr von Bucco |
| Foglalkozás |
|
| Díjak | a katonai Mária Terézia-rend nagykeresztje |
Gróf Adolf Nikolaus Buccow (1712. január 7. – Nagyszeben, 1764. május 18.), a Habsburg Birodalom morva származású tábornoka.
Életútja
[szerkesztés]Fiatalon katonai pályára lépett, 1745. június 3-án lépett elő tábornokká, generális főstrázsamesteri (Generalfeldwachtmeister) rangban. 1754. augusztus 3-án (1752. augusztus 3-ától számított ranggal) altábornaggyá, 1758. január 30-án pedig lovassági tábornokká léptették elő.
Mária Terézia 1761-ben Erdély katonai parancsnokává nevezte ki. Fő feladata az úgynevezett határszéli katonaság (határőrség) megszervezése volt: az Erdély déli, keleti és északkeleti részén kialakított határőrvidéken két román és két székely gyalogezredet, valamint egy vegyes székely-román huszárezredet kellett szerveznie.
A románok általában örömest vállalkoztak a fegyveres szolgálatra, mert ezzel felszabadultak a jobbágyszolgálat alól. A román nép csak Beszterce vidékén vonakodott, de miután Buccow több zavargót befogatott, felakasztatott vagy kerékbe töretett, az ellenállás megszűnt. A magyar rendeket megdöbbentette, hogy az ő jobbágyaik is határőrnek állhatnak; úgy vélték, ez teljesen felforgatja Erdély alkotmányát, és hevesen ellenkeztek. Különös eréllyel fordult szembe ezzel a tervvel gróf Kemény László főkormányzó.
Az 1761 őszére összehívott erdélyi országgyűlésen Buccow minden korábbinál erőszakosabban zsarolta, irányította a rendeket. Az uralkodónak felterjesztett reformjavaslataiban az állandó megyei bíróságok létrehozása mellett ajánlotta az erdélyi közjog és az erdélyi nemesek nemességének általános felülvizsgálatát – valamint azt, hogy mondassák le Kemény László gubernátort, és őt állítsák a polgári kormányzat élére is, a Guberniumba pedig az örökös tartományokból nevezzenek ki tanácsadókat.
1761/62 fordulóján megkezdte az erdélyi határőrség szervezését a románok lakta Naszód környékén, majd 1762 tavaszán a Székelyföldön is. Ehhez a királynő 1762 áprilisában teljhatalmú királyi biztossá nevezte ki Buccowot a határőrség létrehozására. A románok kezdetben tömegesen jelentkeztek, a székelyek azonban egykori jogaik visszaállítását, illetve megerősítését szabták feltételül. Buccow erőszakosságának hatására tömeges zendülések robbantak ki – egy ízben őt magát is Bornemissza János főkirálybírónak kellett megmentenie az agyonveretéstől.
Az erőszakos toborzás sikertelensége miatt a királynő 1763 májusában Bécsbe rendelte Buccowot, és a toborzást a magát eleinte engedékenyebbnek láttató Siskovics József altábornagyra bízta. 1763. október közepén Mária Terézia visszaengedte Buccowot Erdélybe, de meghagyta neki, hogy többet ne avatkozzon a határőrség szervezésébe.
Az új alakulatok felállításához azonban ragaszkodott, ezért Kemény Lászlót fizetése meghagyásával hivatalából felmentette, és helyébe Buccowot nevezte ki főkormányzóvá (a Gubernium elnökévé). Ezután egy évtizedig királyi biztosként a főhadparancsnokok voltak a Gubernium vezetői. Új tisztében Buccow az igazságszolgáltatás és adóügy korszerűsítésére összpontosított. Mivel nem tudott magyarul, az erdélyi közigazgatás hivatalos nyelvét latinra változtatta. 1763-ban vezette be a Systhema Bethlenianumot továbbfejlesztő és róla Systhema Buccowianumnak nevezett adórendszert. Ez hat éven át volt érvényben, majd 1769-ben a Buccow jobbkeze (ez idő tájt a kancellária vezetője) Samuel von Brukenthal által kidolgozott Systhema Bruckenthalianum váltotta fel.
1763-ban Mária Terézia visszahívta tisztségéből, helyére Siskovics József tábornokot, az Udvari Haditanács tagját nevezte ki, aki még erőszakosabban lépett fel a székely ellenállás letörésére. Parancsára hajtották végre 1764 januárjában a madéfalvi vérengzést. 1764-ben a királynő Hadik András tábornokot nevezte ki a Gubernium elnökévé.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Siculicidium
- A felvilágosult abszolutizmus székelyföldi következményei
- Erdély története a XVIII. században II. József uralkodásáig
- Erdély története: A Habsburg-kormányzat politikai aktivitásának erősödése
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]A Habsburg-uralom alatt álló Erdély főméltóságai (1690–1867) | |
|---|---|
| Főkormányzók, gubernátorok, guberniumi elnökök (1691–1848) | Bánffy György (1691–1708) • Haller István (1709–1710) • Wesselényi István (1710–1713) • Kornis Zsigmond (1713–1731) • Franz Anton Paul Wallis (1732–1734) • Haller János (1734–1755) • Franz Wenzel Wallis (1755–1758) • Kemény László (1758–1762) • Adolf Nikolaus Buccow (1762–1764) • Hadik András (1764–1768) • Karl O’Donnell (1768–1770) • Heinrich Joseph Johann von Auersperg (1771–1773) • Samuel von Brukenthal (1774–1787) • Bánffy György (1787–1822) • Jósika János (1822–1834) • Ferdinánd főherceg (1835–1837) • Kornis János (1838–1840) • Teleki József (1842–1848) • Mikó Imre (1848) |
| Katonai és polgári kormányzók (1849–1861) | Ludwig von Wohlgemuth (1849–1851) • Karl Philipp Borromäus zu Schwarzenberg (1851–1858) • Friedrich von Liechtenstein (1858–1861) |
| Főkormányzók, gubernátorok, guberniumi elnökök (1860–1869) | |
.svg){kind=small}
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
