Az abolicionizmus tágabb értelemben bármilyen törvény vagy intézmény (például halálbüntetés) eltörlését célul kitűző társadalmi mozgalmak jelölésére használatos. Szűkebb értelemben a rabszolgaság eltörléséért küzdő mozgalom volt.^[1]

A kifejezést elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban a 19. században létrejött mozgalmakra használták.^[1]

Amerikában a 19.  század második felében a nagy élőmunka-igényű ültetvényes gazdálkodásra (dohány, gyapot) szakosodott déli államokban még olcsó rabszolgamunkával folyt a termelés. Északon ezzel szemben a mezőgazdaságban az egyéni kisbirtok, az iparban (amely jóval fejlettebb volt a délinél) a bérmunka volt jellemző.

A mozgalom hívei agitációs eszközökkel (pl. Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című regénye) és erőszakkal is küzdöttek a rabszolgaság eltörléséért.^[2] Utóbbiak legismertebb példája a John Brown-féle, 1859-ben Virginiában kitört fegyveres felkelés.^[1] Ez elszigetelt maradt, az Egyesült Államok hadserege rövid idő alatt leverte. John Brownt akasztófán végezték ki ugyanebben az évben.^[3]

Az északi és déli államok közötti feszültségek, amelyekben a rabszolgaság körüli ellentétek is jelentős szerepet játszottak, végül az 1861-ben kitört polgárháborúhoz vezettek.

1863-ban a feketék formális egyenjogúságot kaptak,^[1] de a faji megkülönböztetés még sokáig fennmaradt.

Európában 1820-ig a rabszolga-kereskedelmet mindenütt eltörölték. A rabszolgaságot a brit gyarmatokon 1838-ban, a francia gyarmatokon 1848-ban szüntették meg.^[1]

• Cesare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről; ford., bev., jegyz. Madarász Imre, szöveggond. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Demokratikus Diákuniója; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp., 1989

Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!