A franciumnak nincs stabil izotópja. Standard atomtömege erős radioaktivitása miatt nem adható meg. A ²²³Fr felezési ideje 22 perc, a természetben leggyakrabban előforduló izotóp,^[1] nyomnyi mennyiségben fordul elő mint a ²³⁵U bomlásterméke, a bomlási sorozat ötödik tagja, az ²²⁷Ac leány izotópja.^[2] Kétféle módon bomolhat el vagy negatív béta-bomlással rádium-223-ra bomlási energia 1149 keV, vagy alfa-bomlással asztácium-219-re bomlási energia 5,4 MeV.^[3]

A természetben a ²²¹Fr is előfordul, felezési ideje 4,8 perc. A neptúnium bomlási sorozat hetedik tagja, az aktínium-225 leány izotópja. Alfa-bomlással asztácium-219-re bomlik bomlási energia 6,457 MeV.

A legkevésbé stabil francium izotóp a francium-215 felezési ideje 0,12 μs. Alfa-bomlással asztácium-211-re bomlik, bomlási energia 9,54 MeV. Metastabil izomerje a francium-215m még instabilabb felezési ideje 3,5 ns.^[4]

A franciumnak 34 izotópja ismert, atomtömegük 199 és 232 között van.^[5] Hét metastabil magizomerje van.

Azok az elemek közt amiknek minden izotópját felfedezték a francium a leginstabilabb. Azok az elemek amiknek nagyobb vagy egyenlő a rendszáma, mint 106 (sziborgium), a többségük instabilabb mint a francium, de nem biztos hogy minden izotópjukat felfedezték.

1. ↑ Rövidítések:
   CD: klaszter bomlás
   IT: izomer transzformáció
2. ↑ Az Np²³⁷ köztes bomlásterméke
3. ↑ Az U²³⁵ köztes bomlásterméke

• A # jelölésű értékek nem kizárólag kísérleti adatokból származnak, ezeknél rendszeres tendenciákat is figyelembe vettek. A gyenge asszignációs argumentumú spineket zárójelben jelöltük.
• A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, leszámítva a IUPAC által megadott izotóp-összetételt és standard atomtömeget, melyeknél kiterjesztett bizonytalanságot használunk.

1. ↑ Francium, in Van Nostrand's Encyclopedia of Chemistry. New York: Wiley-Interscience, 679. o. (2005). ISBN 0-471-61525-0 
2. ↑ Chemical Elements, in Van Nostrand's Encyclopedia of Chemistry. New York: Wiley-Interscience, 332. o. (2005). ISBN 0-471-61525-0 
3. ↑ National Nuclear Data Center: Table of Isotopes decay data. Brookhaven National Laboratory, 1990. [2006. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 4.)
4. ↑ National Nuclear Data Center: Fr Isotopes. Brookhaven National Laboratory, 2003. [2007. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 4.)
5. ↑ CRC Handbook of Chemistry and Physics. CRC, 180–181. o. (2006). ISBN 0-8493-0487-3 
6. ↑ http://www.nucleonica.net/unc.aspx

• Az izotópok tömegének forrása:
  • G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2008. szeptember 23.)  
• Az izotóp-összetételek és a standard atomtömegek forrása:
  • J. R. de Laeter, J. K. Böhlke, P. De Bièvre, H. Hidaka, H. S. Peiser, K. J. R. Rosman and P. D. P. Taylor (2003). „Atomic weights of the elements. Review 2000 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 75 (6), 683–800. o. DOI:10.1351/pac200375060683.  
  • M. E. Wieser (2006). „Atomic weights of the elements 2005 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 78 (11), 2051–2066. o. DOI:10.1351/pac200678112051. Laikus összefoglaló 
• A felezési idő, a spin és az izomerekről szóló adatok az alábbi forrásokból vannak.
  • G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2008. szeptember 23.)  
  • National Nuclear Data Center: NuDat 2.1 database. Brookhaven National Laboratory. (Hozzáférés: 2005. szeptember 1.)
  • N. E. Holden.szerk.: D. R. Lide: Table of the Isotopes, CRC Handbook of Chemistry and Physics, 85th, CRC Press, Section 11. o. (2004). ISBN 978-0-8493-0485-9 

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of francium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Francium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.