Az A-vitamin hat azonos biológiai hatású vegyület, úgynevezett vitamer (retinol, retinal, alfa-karotin, béta-karotin, gamma-karotin, béta-kriptoxantin) összefoglaló neve. A zsírban oldódó vitaminok közé tartozik.

ATC-kódja V04CB01.

Ilyen értelemben az A-vitaminnak, illetve a retinoidoknak számos folyamatban, így a retina (szemideghártya) fényérzékenységét biztosító rodopszin (a retina működéséhez nélkülözhetetlen fényérzékeny anyag, látóbíbor) felépítésében, a csontnövekedésben, a reprodukcióban, az embrionális fejlődésben, a hámszövet és az epithelialis szövetek épségének a fenntartásában, az ektoderma normális fejlődéséhez és működéséhez (bőr, nyálkahártya, mirigyhám), és számos más sejt differenciálódásának irányításában van lényeges szerepük. Antioxidáns, gyökfogó tulajdonságú.

Az A-vitamin tartós hiánya hemeralopia, xerophtalmia, keratokonjunctivitis, keratomalacia és hyperkeratotikus vagy atrophiás bőr- és nyálkahártya-elváltozásokhoz vezethet. Az A-vitamin szükségletet a vegyes táplálkozás fedezi. A szükséglet növekedésével kell számolni a zsíremésztés, felszívódás zavarai, vagy számos idegen anyag, gyógyszer fogyasztása esetén. A túlzott A-vitamin bevitel súlyos toxikus tüneteket okoz. Az A-vitamin hiánya a korai szakaszában farkasvakságot okoz, amikor szürkületben, vagy gyenge világítás esetén látászavar következik be. Jellemző még az A-vitamin hiányra a hámszövet-, könnymirigy-elsorvadása, a verejték- és faggyúmirigyek megbetegedése, a bőr kiszáradása, a szőrzet és a hajszálak törékenysége, kihullása, a nyálkahártya szárazsága; gyulladásra és fertőzésre való fokozott hajlam. Gyermekeknél a csontosodási folyamat sérülése következtében növekedési zavar is bekövetkezhet. Legfőbb A-vitamin források a belsőségek, a tojássárgája, a tengeri halak, a tej és tejtermékek. Provitaminokban (karotinok) a zöldségek és a gyümölcsök gazdagok. A retinol a bélfalban, illetve a májban képződik karotináz hatására provitaminjából, a béta-karotinból.

A retinol egy primer alkohol, amely a csontnövekedéshez, a retina működéséhez, az embrionális fejlődéshez, a reprodukciós folyamatokhoz, valamint a hám normális szerkezetének fenntartásához nélkülözhetetlen zsírban oldódó vitamer. A membránpermeabilitást is befolyásolja. Mind az alkohol (retinol), mind az aldehid (retinál), mind pedig a sav (retinolsav, tretinoin) változatai az élettani folyamatokban fontos szerepet játszik. A táplálékkal bevitt retinol gyakorlatilag teljesen felszívódik. A provitaminok vitaminná történő átalakítása során a béta-karotin kb. egyhatoda, az egyéb karotinoknak csupán az egytizede alakul át retinollá. A gyomor-bél traktusból azonnal felszívódik. A retinol felszívódása zsír-emésztési vagy -felszívódási zavarokban, illetve májfunkciós zavar esetén elégtelen. Tárolása főként a májban, palmitát észter formájában történik és glükuronsav konjugátumként választódik ki a vesében és a májban.

A retinolt a célsejtek felveszik és a citoplazmatikus receptorokhoz való kapcsolódást követően a sejtmagba szállítják, ahol magközeli receptorokhoz kötődés után a fehérjeszintézist befolyásolja. Továbbá befolyásolja a poszttranszlációs reakciókat, elsősorban a mannóz és a galaktóz szintézisében részt vevő glikoproteinek és glikolipidek átírását. Lényegében három hatásterület különül el: szomatikus funkciók (növekedés, differenciálódás, epithelialis struktúrák és csontszövet); szaporodás (spermatogenesis, oogenesis, placentafejlődés, foetalis és embrionális szövetek); látási folyamatok (itt a 11-cisz-retinal mint a rodopszin prosztetikus csoportja hat). Az A-vitamin élettani hatásainak jelentős részét retinsav geometriai izomer metabolitokon keresztül fejti ki, melyek speciális receptorokhoz kötődnek. Jelenleg 2 retinsav-receptorcsoportról tudunk: az RAR izotípusokról (alfa-, béta- és gamma-változat), valamint az RXR izotípusokról (szintén alfa-, béta- és gamma-változat). E receptoroknak számos izoformájuk ismert, e sejtmagbeli receptorok ligandumfüggő transzkripciós faktorok, melyek a retinsavval alkotott komplexük formájában az ún. retinsav reszponzív elemekhez (RARE = retinoic acid responsive elements) kapcsolódnak. A retinsav receptor-RARE kapcsolódás aktiválja a célgén expresszióját. Kimutatták, hogy az RXR és a RAR izoformok heterodimereket alkotnak, melyek alapvetően szükségesek a különféle RARE-khez való kötődéshez. Az RXR izoformák a RAR-on kívül heterodimert képezhetnek a pajzsmirigy-hormonreceptorral, illetve a D3 vitaminreceptorral is. A retinsav receptorok ezen felül többféle koaktivátorral és/vagy korepresszorral is összekapcsolódhatnak.

Mivel a retinoidok és a karotinoidok fontos szerepet töltenek be a szükséglet kielégítésében, bevezették a retinolekvivalens fogalmát. A retinol-ekvivalens a hasonló kémiai szerkezetű, azonos biológiai hatású vegyületek közös neve. A legfontosabb A-vitamin hatású vegyületek: a retinol, retinal, és provitaminok: alfa-, béta- és gamma-karotin, egyéb karotinoidok. Biológiailag a legaktívabb a béta-karotin. A felnőtt ember napi szükséglete kb. 1,5 mg (más források szerint csupán 900 µg), terhesség és a szoptatás ideje alatt 2,0-2,5 mg. Túladagolás esetén hipervitaminózis: sárgás bőrszín, hajhullás, bőrgyulladás stb. léphet fel.

A-vitamint a máj, vese, tojássárgája, tengeri halak, sötétzöld leveles zöldségek tartalmaznak, A-provitaminokat: a répában, parajban, kajszibarackban, kelkáposztában, sárgadinnyében, sütőtökben, paradicsomban, pirospaprikában találunk.

Az A-vitamin (retinol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

• sajtos, túrós sütemények: 5-50 µg
• vaj, margarinféleségek: 250-650 µg
• húsok, húsipari termékek: 0,3-70 µg
• májak, májkészítmények: 1500-1600 µg
• szív, vese és készítmények: 5-500 µg
• halak: 10-60 μg
• tej: 30-100 μg
• tojás: 350-600 μg

Az A-provitamin (karotin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0-1,5 mg
• száraztésztákban: 0-0,04 mg
• sajtos, túrós sütemények: 0 mg
• zöldség, gyümölcs: 0,1–12 mg (felső érték a sárgarépa)
• vaj, margarinféleségek: 0,2-0,5 mg
• húsok, húsipari termékek: nem jellemző
• halak: 0,5–2 mg
• tej: 0,005-0,1 mg
• tojás: 0,5-1,2 mg

• Radnai István: Az A-vitamin hiánya, Kistermelők lapja, 2011. (55. évf.) 8. sz. 27. old.
• Vásárhelyi Barna - Blazovics Anna - Fehér János: Az A-vitamin analóg- és származék-család jelentősége a sejtműködés szabályozásában, Orvosi hetilap, 1993. (134. évf.) 16. sz. 845-848. old.
• Bárdos László: Az A-vitamin-tartalom lebenyenkénti megoszlása ló, szarvasmarha, sertés, kutya, házinyúl és tyúk májában, Magyar állatorvosok lapja, 1991. (46. évf.) 3. sz. 167-173. old.
• Blaskovits Aladár - Gampe László - Ruby Mária - Borvendég János: Különféle növényi olajokban oldott A-vitamin-acetát felszívódásának állatkísérletes vizsgálata, Acta pharmaceutica Hungarica, 1988. (58. vol.) 5. sz. 209-214. old.
• Bárdos László: Az A-vitamin szint összetevőinek (retinol, retinil-észterek) és az összkarotin-tartalom mérése biológiai folyadékokból, Magyar állatorvosok lapja, 1988. (43. évf.) 2. sz. 113-116. old.
• Blaskovits Aladár - Gampe László - Ruby Mária - Borvendég János: Különféle növényi olajokban oldott A-vitamin-acetát felszívódásának állatkísérletes vizsgálata, Acta pharmaceutica Hungarica, 1988. (58. vol.) 3. sz. 115-120. old.
• Kakuk Tibor - Jelenits Katalin - Katona Zoltán: Kísérletek az újszülött állatok A-vitamin-ellátottságának fokozására az anyák parenterális kezelésével, Magyar állatorvosok lapja, 1980. (35. évf.) klnsz. 35-43. old.
• Szebeni Ágnes - Négyesi György: Égés-sérültek szérum A-vitamin szintjének vizsgálata, Orvosi hetilap, 1979. (120. évf. ) 40. sz. 2413-2416. old.
• Csontos Ferenc - Várnai Erzsébet - Tihanyi László - Gallovich Erzsébet - Simovits Márta - Békefi József: A serum A-vitamin szint vizsgálata Ascariasisban, Orvosi hetilap, 1978. (119. évf.) 3. sz. 135-136. old.
• Négyesi György - Szebeni Ágnes: Az A-vitamin szintjének meghatározása szérumban, Orvosi hetilap, 1978. (119. évf.) 6. sz. 339-340. old.
• A cink lényeges nyomelem az A-vitamin hatásában, Természet világa: természettudományi közlöny, 1974. (105. évf.) 2. sz. 82. old.
• Hajós Andor: Az A-vitamin ipari szintézise, Magyar kémikusok lapja, 1965. (20. évf.) 6. sz. 289-294. old.
• Cholnoky László: A paprika festékei és A-vitamin-hatásuk, Kisérletügyi közlemények, 1937. (40. évf.) 1-6. sz. 173-186. old.
• Windisch Rikárd: Az A-vitamin képződése a paradicsom érlelése közben, Természet világa: természettudományi közlöny, 1931. (63. évf.) 941-942. sz. 579-580. old.
• A fertőző betegségek és az A-vitamin, Természet világa: természettudományi közlöny, 1931. (63. évf.) 182-183. sz. pótfüzet 90-91. old.

A Wikimédia Commons tartalmaz A-vitamin témájú médiaállományokat.

• Csukamájolaj
• Megavitamin-terápia
• Vitaminok
• Vitamer