Ütőhangszernek – megszólaltatási módjánál fogva – azokat a hangszereket nevezik, amelyeket kézzel, lábbal, vagy külön e célra készült szerszámmal, dobverővel, esetleg billentyűs, mechanikus szerkezettel megütve szólaltatnak meg. Ide tartoznak azok a hangszerek is, melyeknél a hangot olyan mozgás – rázás, kaparás, forgatás – által hozzák létre, mely közvetve eredményezi a hangszer részeinek összeütődését.

Megkülönböztetünk hangolt és hangolatlan ütőhangszereket, az előbbiek hangjának megfeleltethető valamilyen zenei hang (pl. harang, üstdob, xilofon), az utóbbiakénak nem (pl. cintányér, triangulum, maracas).

Az ütőhangszerek a hangkeltés akusztikai természete alapján lehetnek

• idiofon hangszerek (például triangulum, xilofon, marimba)
• dobok, tehát membranofon hangszerek (például pergődob, üstdob),
• megütéssel megszólaltatott húros hangszerek (például berimbau, cimbalom),
• ütéssel megszólaltatott aerofon hangszernek (is) tekinthető pl. a ceglédi kanna.

Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723