Az úttörőmozgalom (oroszul: пионе́рское движе́ние) a különböző országokban létező, a kommunista párt által működtetett gyermekszervezetek gyűjtőneve. Az első úttörőszervezet 1922-ben jött létre a Szovjetunióban, ahol az orosz cserkészmozgalmat vették alapul.^[1]

Az úttörő Magyarországon szociáldemokrata-kommunista befolyás alatt szerveződött, mára demokratikusan és közhasznúan működő – gyermekmozgalom tagja. A magyar úttörők szervezete sokáig befolyásos tagja volt a pionírmozgalmak nemzetközi szervezetének, a CIMEA-nak, ma erősek kapcsolatai a nemzetközi Sólyom Szövetséggel (ez a szociáldemokrata serdülőszervezetek nemzetközi ernyőszervezete).

A „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ernyője alatt alakult meg 1945-ben. 1946 és 1948 között a kommunisták nagy számban beépültek a cserkészek közé, előkészítve azok demokratikus jogutódának, a fasizmussal való kollaboráció vádjától mentes, Karácsony Sándor elnökölte Magyar Cserkészfiúk Szövetségének 1948-as beolvasztását az úttörőmozgalomba. 1948. július 31-én, a Gyermekvasút első szakaszának átadásakor egyesítették a Magyar Úttörők Szövetségét a cserkészmozgalommal. Az egyesülést elutasító cserkészcsapatokat megszüntették. 1948. szeptemberétől minden általános iskolában úttörőcsapatokat kellett alapítani. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott, de emellett a serdülősport, a gyerek-közművelődés (pl. gyermekszínjátszó fesztiválok), valamint a technikai nevelés bázisa volt. A cserkészmozgalomból sok motívumot felhasználtak (őrs, raj, csapat, egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Az úttörőmozgalom deklarált célja sokáig az volt, hogy tagjait „a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre” nevelje. Sajátos, hogy 1986-ban az MSZMP vezetése kérte, hogy az alapszabályból töröljék a „Párt gyermekszervezete” toposzt. Normái az 1848-as hagyományokat idéző 12 pontban jelentek meg, mely értéklista többször érzékenyen változott, követve a mozgalom fősodorvonalának mozgását.

• Fejezetek a magyar úttörőmozgalom történetéből (szerkesztette: Rakó József, Záhonyi Ede) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1981 (307 oldal)
• Nádházi Lajos: A magyar úttörőmozgalom történeti kronológiája (1945-1998) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1999 (337. oldal)
• Az Úttörőmozgalom – Sulinet^{[halott link]}
• Magyar elsők: Az első magyar úttörők NAVA
• Trencsényi László-Trencsényi Imre: Utak és törések. Új Helikon Bt., 2008
• Révész György (szerk): Gyermekszervezetek a rendszerváltás sodrában. Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Füzetek 1. 2006

• Darázs Endre, Gyárfás Endre, Hazai Lajosné: Két évtized – Az úttörő mozgalom történetéből (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1967)
• Záhonyi Ede: 25 év a Budapesti úttörők életéből (Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnöksége, 1971)
• Dr. Király Gyula, Szabó Ferenc, Szabó László, Sárdi Mária, Tóth Erzsébet, Mészáros Árpád: Szöveggyűjtemény az úttörőmozgalom pedagógiája c. egységes főiskolai jegyzethez (Tankönyvkiadó, 1976)
• Dr. Tóth József, Záhonyi Ede, Füleki János, Rakó József: Fejezetek a magyar úttörőmozgalom történetéből (Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1981)
• Varga László, Zeleiné Horváth Sára: Úttörőkrónika (1946-1986) Alcím: Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében (KISZ Csongrád megyei Bizottság, 1986)
• Vidám úttörő („Mint a mókus fenn a fán” úttörődal)
• Úttörőcsapatok Magyarországon
• Fotósorozat az úttörőmozgalom történetéből
• Az úttörőmozgalom az 1970–80-as években
• Bibliográfia Záhonyi Ede műveiről
• Úttörőélet Kazincbarcikán
• Úttörőinduló

• Úttörőinduló