Az élősködő vagy parazita (régiesen: élősdi) egy másik faj (a gazdafaj) élő egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik. A paraziták ártanak a megfertőzött gazdaegyednek, csökkentik annak túlélési és szaporodási esélyeit, de rendszerint nem ölik meg azokat. ^[1]

A gazda testének belsejében élnek az endoparazita, a test felszínén pedig az ektoparazita fajok. A gazda egy-egy sejtjén belül élő endoparaziták az ún. intracelluláris paraziták. Az élősködők tanulmányozásával a parazitológia foglalkozik. Növényeknél beszélünk holoparazitáról vagy teljes parazitáról (teljes élősködőről), amelyik másodlagosan fotoszintézis nélküli életmódot folytat, illetve hemiparazitáról vagy félparazitáról (félélősködőről), amelyik fotoszintetizál ugyan, de a gazdanövénytől is szív el erőforrásokat.

Léteznek fakultatív és obligát paraziták, aszerint, hogy a parazita életmód mennyire kötelező az élőlényre nézve.

Madarak körében ismeretes a fészekparazitizmus vagy költésparazitizmus fogalma is, amely olyan szaporodási stratégiát jelent, amelyben a valódi szülő idegen madár – jellemzően más faj – fészkébe csempészi bele a tojását, arra bízza a tojás kiköltését és a kikelő fióka felnevelését. A fészekparazitizmusnak is ismert fakultatív és obligát változata is.

Átvitt értelemben, erősen pejoratív jelleggel a másokat kihasználó embert is élősködőnek mondják.

A parazitizmus a fajok közti kölcsönhatások egyik formája, a fajokat azonban egy adott élőhelyen konkrét populációk képviselik. A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó-préda, a parazita-gazda, a parazitoid-gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat. A fajok közti kapcsolatok ilyen csoportosítása nyilván csak egy közelítés, a természetben átmeneti formák és az egyes kategóriákba be nem sorolható életmódok is megfigyelhetők.

Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden (gazdaegyedben) éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit (tehát virulens), esetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat (tehát patogén is lehet). Az élősködők rendszerint nem ölik meg a gazdát. A parazita-gazda kapcsolat tehát hosszas, „intim”, egyedi kapcsolat.

A gazdafaj típusa szerint megkülönböztetünk növényi és állati élősködőket.

Növényi élősködők például a lepkék, hiszen lárváik, a hernyók, rendszerint egyetlen növényegyeden fejlődnek. A növényi élősködők populáció-növekedését főként nem maga a gazdanövény, hanem parazitoidok és ragadozók korlátozzák.

Állati élősködők például a bélférgek és tetvek, hiszen rendszerint ezek is hosszan kötődnek a gazdaegyedhez. E kapcsolat szorosabb, mint a növény-növényi élősködőkapcsolat, mert populációnövekedésüket leginkább a gazda védekezési reakciói limitálják. Az állati paraziták számára a gazdaegyed élőhely, táplálékforrás és természetes ellenség is egyben.

Közvetlen fejlődési ciklust mutatnak azok az élősködők, melyek teljes fejlődési ciklusukat meg tudják valósítani egyetlen gazdafajon élve. Ilyenek például a tetvek. Sok parazita mutat közvetett fejlődési ciklust, e fajok különböző fejlődési alakjai különböző gazdafajokban fejlődnek. Ilyenek például a Plasmodium, a galandférgek, és a buzogányfejű férgek. Esetükben köztigazdának hívjuk azt a fajt, amelyben az ivartalan fejlődési folyamatok zajlanak, és végleges gazdának hívjuk azt, amelyben az ivaros fejlődési folyamatok zajlanak. A harmadik lehetőség, hogy a faj egy bizonyos életszakaszában nem függ semmilyen gazdaszervezettől, hanem például a talajban fejlődik (pl. orsóférgek, ostorférgek). Sok rovar csak a lárvaként folytat élősködő életmódot (például a növényélősködő lepkék és gubacsdarazsak, vagy az állati élősködő selymes döglégy), más rovarok viszont csak kifejlett korukban élősködnek, mint a Carnus hemapterus és a kullancslegyek.

Két faj közötti kapcsolat természetesen nem minden időszakban és nem minden élőhelyen azonos jellegű. Elképzelhető, hogy egy növényfaj és a gyökereihez kapcsolódó mikorrhizagombák kapcsolata szimbiózisnak bizonyul egy szárazabb időszakban vagy szárazabb élőhelyen, amikor a gombák által szolgáltatott többlet vízmennyiség nagy érték a növények számára, és ugyanez a kapcsolat parazitizmus jellegű máskor vagy máshol, bőséges vízellátás esetén.

Élősködő gombák

• Ajellomyces (emberen)
• Anyarozs (rozson)
• Coccidioides (emberen)
• Cochlonema verrucosum (amőbákban)
• Cordyceps (rovarokon), (gombákon)
• Cryptococcus (emberen)
• Kisspórások (Microsporidida), köztük pl.: Nosema apis (házi méhben), Encephalitozoon cuniculi (rágcsálókban és házi nyúlban)
• Pneumocystis carinii (emberi tüdőben)

Növényeken élősködő növények

• Aranka fajok
• Fehér fagyöngy
• Kónya vicsorgó
• Sárga fagyöngy
• Szádorgók

Állatokon vagy emberen élősködő állatok

• Ázsiai méhatka
• Bagócslegyek
• Bolhák
• Buzogányfejű férgek
• Carnus hemapterus
• Cymothoa exigua
• Entamoeba histolytica
• Féregatkák
• Galandférgek
• Haltetvek
• Vámpírhal
• Kullancsok
• Lapostetű
• Májmétely
• Nyálkaspórások
• Legyezőszárnyúak
• Orratkák
• Orsóférgek
• Rágótetvek
• Ruhatetű
• Rühatkák
• Selymes döglégy
• Szőrtüszőatkák
• Toxoplasma gondii
• Tetvek
• Trichina
• Vaksi méhtetű
• Vérmételyek

• A Pallasban
• Magyar Parazitológusok Társasága

• Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
• Kassai T 2003. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. p. 368.
• Molnár VA 2001. Élősködők és korhadéklakók: a növényvilág vámpírjai. Élet és Tudomány, Sulinet.
• Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja Medicina, Budapest. p. 318.