Az áldozópap (más néven áldozár vagy miséspap) a katolikus egyházban az egyházi rend második fokozata a püspök és a diakónus között. Az áldozópap a katolikus papoknak a szentmiseáldozat bemutatására utaló neve.^[1]

A katolikus egyházban az egyházközségeket kezdetben a püspök vezette, aki mellett tanácsadóként voltak jelen a preszbiterek. Később, az egyház elterjedtével, és különösen, hogy a falvakban is megalakultak az egyházközségek, a püspök a preszbiterek közül küldött ki egyet-egyet, hogy vezessék az új egyházközséget. Így egyre nagyobb jelentősége lett az egyházi rend fokozatai között.

Ma a legtöbb egyházi személy áldozópap, ők adják az egyházközségek papságát mint plébánosok és káplánok. Természetesen vannak papok a püspök mellett az egyházmegye vezetésében, az egyházi intézmények élén, iskolákban, egyetemeken is.

Feladatuk a szentmise bemutatása, a szentségek, szentelmények kiszolgáltatása, hitoktatás, gyóntatás, ha plébánosok, az egyházközség vezetése. A nyugati egyházban csak nőtlen férfiakat szentelnek áldozópappá (cölibátus), a keleti egyházban nőseket is.

Öltözete: reverenda (hosszú, fekete, végig (33) gombos „köntös”), liturgiában pedig alba, nyakban viselt stóla és miseruha, vagy reverendán viselt karing és palást.

• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.  
• Tolnai új világlexikona I–XVIII. + I–II. (pótkötetek). Budapest: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. 1926–1933.   1. kötet, 99. old.